Régészként, barlangkutatóként is úttörő volt, mégis kevesen ismerik a nevét

Kiderítették többek között Torma Zsófia pontos születési dátumát, ami a keresztelési anyakönyv szerint 1832. szeptember 26-a, miközben a régebbi kiadványokban általában 1840 szerepel, mint ahogyan azt is, hogy a régésznő a magyar barlangkutatás úttörője is volt. Ahogyan életében, napjainkban is mindenhol nagyobb a megbecsülése, mint a magyarországi tudományos berkekben. Egy román–angol kiadványban, nevezetesen a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum kiállításvezetőjében Joan Marler amerikai egyetemi tanár, Marija Gimbutas régésznő tanítványa például így nyilatkozik:

„Jeleket hordozó tárgyakat Erdélyből a XIX. sz. utolsó negyede óta ismerünk. Az első kutató, aki ezeket az írásszerű jeleket ismertette, Torma Zsófia bárónő volt, aki festett és karcolt kerámiatárgyak százait fedezte fel az erdélyi Tordos és Nándorválya területén.”

Anders Kaliff, az Uppsalai Egyetem Régészeti Tanszékének professzora, az egyetem Régészeti és Ókori Történelem Intézetének kutatója és oktatója pedig a következőket írja 2019-ben megjelent könyvében: „Elkerülhetetlen arra gondolni, hogy mivé fejlődhetett volna az erdélyi és balkáni kora-kőkorszaki civilizációk kutatása, ha Zsófiának leleteit és elméleteit több szakmabeli már kezdettől fogva komolyan vette volna. A Magyar Tudományos Akadémia számottevő támogatásával már a XIX. században nagyszabású kutató ásatásokat lehetett volna kezdeni. Így viszont elhúzódott e kultúrának a tanulmányozása… Annak ellenére, hogy Zsófia hivatalos egyetemi, régészeti vagy történelmi végzettség hiányában dolgozott, mégis legmagasabb szintű régészeti szakmai tevékenységet folytatott.”

Torma Zsófia Csicsókeresztúron született, ott töltötte gyermekkorát. A Torma család udvarháza műemlék épületnek számít, mégis a visszaszolgáltatási jogi hercehurcák közepette széthordták ajtóit, ablakait, még a tetőcserepeit is. 2023-ban 140 ezer euróért árulták. Torma Zsófia tisztelői felhívták erre a figyelmet, mozgalmat indítottak az épület megmentésére, magyar kézben tartására, de ez nem sikerült. Tavaly egy román család vette meg, szállodaként akarják felújítani. A régésznő tisztelői most legalább annyit szeretnének elérni, hogy emléktábla kerüljön az épületre, emlékszoba létesüljön a Torma család emlékezetére, ezért a magyar kormányhoz és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez fordultak az ügy érdekében.

A régésznő emlékezetét másik, szászvárosi háza sem őrizheti. Ebben 1861-től 1899-ig, haláláig lakott, és itt rendezte be Hunyad vármegye első múzeumát. Halála után családja a házat eladta, néhány évtizede egy román orvosnő lakja. A házon lévő emléktáblát felújítás ürügyén levette, és sem a helyi, sem a magyarországi, sőt a svédországi magyarok kérésére sem helyezte vissza. Szükségmegoldásként 2023-ban így egy bronzplakettet helyeztek el a háza előtti járdára, a fal tövébe, magyar, román és angol nyelvű felirattal: „Ebben az épületben lakott TORMA ZSÓFIA 1861–1899. Az első régésznő Közép- és Kelet Európából.” Románul olvasható, hogy kik készíttették a táblát: Gyulafehérvár 1918 Alapítvány, a Szászvárosi Ferences Római Katolikus Plébánia, a Szászvárosi Református Egyházközség, a Szászvárosi Önkormányzat Romániai Magyar Demokratikus Szövetsége, a Szászvárosi Önkormányzat, Városháza.

Utcanévtáblát kapott viszont a régésznő Budapest XVI. kerületében, ez a legelső közterület-elnevezés róla. Tisztelői 2023-ban a Magyar Örökség Díjra is felterjesztették, a sok támogató aláírás bizonyítja, hogy Torma Zsófia ismertsége az elhallgatás ellenére is növekszik.