Hirdetés

Ha túl sokáig tekintünk egy örvénybe, előbb-utóbb visszanéz ránk – mindezt már Nietzsche óta tudjuk, és lényegében ez a konklúziója az Akkor éjjel című filmnek is. Már az első képsorokból nyilvánvalóvá válik, hogy egy olyan utazásra indulunk, amelynek nem lesz jó vége. Ezt erősítik az alkotók is azzal a megdöbbentő statisztikával, miszerint Franciaországban évente nagyjából nyolcszáz gyilkosságot követnek el, aminek húsz százalékát sosem sikerül felgöngyölítenie a rendőrségnek. A történet is egy hasonlóan fiktív, de megtörtént eseményeken alapuló esetet mutat be: egy fiatal lányt éjszaka hazafelé tartva megállít egy maszkot viselő ember, benzint önt rá, majd felgyújtja, a nyomozók pedig több év alatt sem találják meg a tettest. A tavalyi Cannes-i Filmfesztiválon bemutatott krimi az ügybe csaknem belebolonduló rendőrök szélmalomharcát ábrázolja, amely végül sem megváltással, sem pedig tanulsággal nem szolgál nemcsak az egyenruhások, de a néző számára sem. A maga műfajában kiváló alkotás, de a lélekölő sztori végén a katarzissal adós marad.

Korábban írtuk