Rendhagyó

A szélsőséges esetekkel tarkított metoo-mozgalom mára nagyjából lecsengett, a jelenség azonban még visszatérő eleme a kortárs filmeknek, de egyre intelligensebb munkák születnek. Ilyen volt nemrég Luca Guadagninótól a Vadászat után, amely ugyan kissé szárazon, de számtalan szempontból közelítette meg a kérdést, míg a Bocs, kicsim talán a legrendhagyóbb és legbátrabb alkotás a témában. A történet főszereplője egy diáklány, aki épp a doktoriját írja a bölcsészkaron, amikor a témavezetője felhívja magához és megerőszakolja. Ezt a sokkoló esetet a legtöbben brutálisan és lehangolóan tálalnák, a főszerepet alakító rendezőnő-forgatókönyvíró, Eva Victor azonban egészen más utat választ. Nem nélkülözi a drámát, de nem a traumára, hanem annak feldolgozására koncentrál egy csodabogár karakteren keresztül, aki olykor nem kevés fekete humorral és abszurd ötlettel próbálja feloldani fájdalmát és dühét. A film fókusza nem a sajnálkozáson, hanem a megküzdési stratégiák sokszínűségén van, illetve a mellékszereplőkön keresztül egyfajta mikrotársadalmi körképet is ad; ráadásul a támogatás vagy épp a segítség álcája mögé bújtatott képmutatás soha sem abból az irányból érkezik, ahonnan várnánk. Ettől válik egyedivé a film, viszont épp az emberi megközelítés miatt a hagyományos katarzis elmarad.