Repül egy koszorú

Amennyire itt tudjuk, a mainstream dzsesszben vált ismertté a neve, de a pályafutása jelentős fordulatot vett az 1970-es évek elején, amikor megalakította Passport nevű együttesét. Magyarországon az általában vett dzsesszkedvelők körében ezzel a zenekarral vált híressé. Legtöbbször – baráti összejöveteleken, lemezhallgatásokon – a Passport Looking Thru című, 1974-ben kiadott albumával találkozhattunk. Ennek az lehetett elsősorban az oka, hogy a jugoszlávok licencben kiadták ezt az LP-t, és ennek következtében jó néhány példány került be belőle hazánkba ilyen-olyan úton.

Ez a korszak Doldinger pályafutásának jelentős, mondhatni, mindent meghatározó szakasza lett. A Passport azok közé a dzsesszegyüttesek közé tartozott, amelyek nagyon intenzíven használták a elektromos billentyűs hangszereket, ez lett a fő védjegyük. Ez fokozottan igaz volt Doldinger felvételeire is, amelyeket akkor szinte mérnöki kidolgozottságuk és újszerűségük miatt kedvelt meg a hazai dzsessztábor modernitásra érzékeny része.

Az már az érem másik oldala, hogy a Passport zenéje egészen populárissá vált, még úgy is és akkor is, hogy könnyű hallgathatósága mellett mindig képes volt valami újat, adott esetben szokatlant nyújtani. Doldinger hangszeres játéka nagyon tiszta és elegáns, de nem szenvedély nélküli, szerzeményei szinte üvegszerűen átlátható szerkezettel rendelkeznek, és ez akkor is igaz, ha Doldinger egy-egy lemez, illetve CD erejéig egzotikusabb tájak, például Dél-Amerika felé kacsintgatott.          

Dzsesszben kevésbé járatlan cikkírók inkább Klaus Doldinger filmzenéire koncentrálnak. (Érdekes, hogy az akkori NDK-ban létezett egy hasonló profillal rendelkező muzsikus, a szaxofonos Günther Fisher. Több felvétele is azt bizonyítja, hogy nagy hatást gyakorolt rá Klaus Doldinger, és ő is megmártózott a filmzenék világában.) Egyébként ha már Doldinger filmzenéiről van szó, akkor itt a Das Boot, vagyis a Hajó című filmhez komponált szerzeményét kell elsősorban kiemelni. Magyarországon a kissé didaktikus Tengeralattjáró címen vetítették az alkotást, amely az egykori német haditudósító, Lothar-Günther Buchheim riportkönyve alapján készült. A kötet egy német U-Boot bevetéséről és pusztulásáról szól. Ideológiai felhangok nélkül, de bemutatva a háborús borzalmak és az emberi erőfeszítések végső határait. 

Különös, hogy Doldinger zenéje, amely arra hivatott, hogy fokozza a film drámai hangulatát, mindvégig a Passport koncertprogramjában maradhatott, de az együttes több lemezére is felkerült különféle változatokban. Tudomásunk szerint soha, semmilyen megjegyzés vagy retorzió sem érte ezért a zenekart, még a múltját olyan következetesen megtagadó, sőt, megvető Németországban sem.

Most viszont Klaus Doldinger hajója is elsüllyedt. A dzsesszkedvelők utána fognak dobni egy koszorút a tarajos hullámokba.