Hirdetés

A 2006-os Borat című áldokumentumfilm-vígjáték, amelyben egy kazahsztáni riporter egy különleges amerikai küldetésen állít görbe tükröt a Nyugatnak, tízszeres hasznot hozott, ezért különösen érthetetlen, miért kellett tizennégy évet várni a folytatásra. Még érdekesebb, hogy az internet korában a forgatókönyvíró-főszereplő Sacha Baron Cohen hogyan volt képes teljesen titokban leforgatni a második részt; egy hónappal a premier előtt még arról sem lehetett tudni, hogy ez egyáltalán tervben van. A történet szerint az első film miatt Amerika-szerte ismert Borat szégyent hozott a hazájára, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ám az elnök kegyelmet ígér neki, ha inkognitóban elvisz egy ajándékot Trumpnak, és segít jó viszonyt kialakítani Kazahsztán és az USA között. Cohen tagadhatatlanul az egyik legeredetibb komikus a világon, a poénok jelentős része ül is, és bár az áldokumentarista, kandikamera jellegű stílus kissé megfáradt, még mindig remekül passzol a végtelenül abszurd szituációkhoz. A politikai részrehajlás azonban kifejezetten zavaró. Néhány vicc a szélsőliberális demokratákon is csattan ugyan, ám a humor forrása kilencven százalékban a republikánusok bunkósága – nyilvánvalóan nem véletlen a premier időzítése. A propagandisztikus, elfogult hangvétel pedig pártállástól függetlenül is csorbítja az alkotás társadalomkritikai élét.

Korábban írtuk