Ahhoz, hogy egy vendéglátóhelyet romkocsma névvel illessük, rengeteg írott és íratlan kritériumnak kell megfelelnie. A legtöbben a Szimpla Kertet tartják az irányzat elindítójának, bár hasonló próbálkozások már korábban is voltak, elég csupán a Ráckertre gondolni.

A romkocsmák legfőbb jellemzője a dizájn nélküli dizájn: a vendéglátóhelyek többsége nem rendelkezik határozott koncepció szerint kialakított arculattal, hanem a lomtalanítás és kiselejtezés áldozatául esett tárgyak szabálytalan rendszerben építik fel a tér külsejét, sokszor ezek eredeti funkciójához képest egészen más szerepet betöltve. Így az egyik helyen egy csónakban ülve fogyaszthatjuk sörünket, máshol egy sporteszközön könyökölhetünk, de van olyan is, ahol az asztal aljzatát varrógép helyettesíti.

Ugyancsak jellemző, hogy a romkocsmák együtt élnek a modern alternatív és amatőr kultúrával: háttérzenének vagy a tánctéren nem az aktuális rádióslágerek szólnak, túlnyomórészt underground lemezlovasok szerzeményeit hallhatjuk, a koncerttermekben pedig kevésbé ismert, sokszor inkább csak hobbi szinten működő zenekarok lépnek fel.

Egyre gyakoribb, hogy e helyek irodalmi eseményeket is szerveznek: a kiállításokon gyakran tehetséges, de még nem befutott művészek munkái kerülnek a középpontba. Mindemellett szerepet kap esetükben a bizonyos városi szubkultúrákra egyre inkább jellemző környezetvédelem: van biciklitároló, a fákat nem vágják ki, hanem körbeépítik, és igyekeznek minél több virággal dúsítani a területet.

Amellett tehát, hogy a romkocsmák egyfajta alternatív művészeti és társadalmi réteget testesítenek meg, valamelyest követik a trendeket, legalábbis annak maguk által értékesnek, fontosnak talált részeit.

Budapest vendégei

A romkocsmák elterjedésének nagy pozitívuma, hogy Budapest külső arculatának talán legkevésbé kedvező szegmensét fordították előnyére. Ha ugyanis egy szegényesebb belvárosi részt vizionálunk, önkéntelenül is megjelennek lelki szemeink előtt az elhagyott, romos épületek, a lebontott házak helyén árválkodó, gazos-lepusztult foghíjtelkek. E szórakozóhelyek viszont ügyesen kamatoztatták a városrehabilitáció anyagi okok vagy a koncepció megváltoztatásának eredményeként félbemaradt állomásait. Ez ugyanakkor a fennállásuk bizonytalan időtartamát is jelenti, hiszen az önkormányzat bármikor visszaveheti őket, hogy hasznosítsa a területet.

És hogy mitől hungarikum a rengeteg fővárosi romkocsma? Bár számos nagyvárosban, így Berlinben is rengeteg hasonló, nagyméretű szabadtéri kocsmát találhatunk, Budapesten egy földrajzilag könnyen körbehatárolható területen – a hatodik és a hetedik kerület utcáin – olyan mennyiségben fordul elő ez a vendéglátóhely-típus – mintegy irányzatot alkotva –, ahogyan más európai városban sehol sem.

Ezt jelzi az is, hogy a legnépszerűbb hazai helyek szinte mindig tele vannak vendéggel: a Szimpla Kert szabadtéri részén délután hat órakor például már alig találni ülőhelyet. A kerthelyiség közepén egy leselejtezett, tető nélküli Trabant árválkodik, az utastere ülőhelyként funkcionál, a motorházába pedig virágot ültettek.

– A Szimpla Kert volt az első, egyben úttörő ilyen jellegű kocsma, ami abban is különbözik a többitől, hogy folyamatosan megújul, míg a többi romkocsma statikus – meséli a pultos. – Folyamatosan változik a dizájn, mivel minden felület be van építve és újrahasznosítható. A vendégek azonban itt sem mások, mint a többi kocsmában, mert nagyon komoly cirkuláció van a fővárosban, főleg a Nagykörúton belül. Tehát aki itt megfordul, az egy este több hasonló helyet is meglátogat. Lehet, hogy nálunk egy kicsit több időt tölt, mert a hely itt tartja, de az itteniek Budapest vendégei, nem csak a mienk. Az viszont kicsi szomorú, hogy a látogatók hetven százaléka külföldi. A Szimpla Kert igyekszik a magyar vendégeket is olcsó sörökkel megtartani, de nehéz, mert nincs fizetőképes kereslet.

Az említett olcsó sörök esetében talán nem árt megjegyezni, hogy ötszáz forint korsónkénti árnál kevesebbért nem juthatunk hozzá az italhoz. Ez pedig talán érthetőbbé teszi a viszonylag kevés számú hazai vendéget, hiszen az átlagos szórakozóhelyek sem lépik túl jelentős mértékben többnyire ezt az árkategóriát.

– A saját ízlésünk alapján alakítottuk ki a helyet: ami másnak értéktelen vagy kidobná, azt mi beépítjük. Ezért olyan a Szimpla Kert számunkra, mint egy külön sziget; a legelső és máig a legjobb romkocsma, a többi csupán utánzat. Bár némelyikben azért van néhány jó ötlet – meséli Tóth Máté, a hely folyton változó dizájnjának egyik alakítója.

Az arculatot ugyancsak tervező Kurdi Sándor véleménye hasonló.

– Tízéves a Szimpla Kert, és bár voltak korábban is hasonló próbálkozások, de igazán itt vert gyökeret a romkocsmairányzat. Sehol máshol nincs ilyen hely, önmagáért beszél, hogy napi rendszerességgel érkeznek ide turistacsoportok. Ennek oka lehet az is, hogy minden egyes tárgyban benne van a lélek, minden sarokban láthatsz virágokat, de lakik itt a fejünk felett egy rigócsalád, a koktélpultunk tetején pedig ecetfa áll. A Szimpla példaképül szolgálhat a világnak, mit lehet varázsolni egy egyszerű lakóudvarból.

Kurdi Sándor elmondja azt is, hogy a Szimpla Kert nem egy romkocsmának, hanem egy átlagos kocsmának indult, ám az épület aztán megkívánta, hogy ne Ikea-bútorok legyenek benne. Mert, ahogyan fogalmaz, jobb elkönyökölni például egy sporteszközön, ami így nem megy a kukába. Az emberek is gyakran hoznak ide később valamilyen célra felhasznált tárgyakat, de a fákat sem vágják ki, inkább körbeépítik. Ez a szemlélet a budapestiek számára is hasznos, hiszen a turista a hasonló helyeket látva nem üres kézzel megy haza.

– Kár, hogy az önkormányzat nem foglalkozik ezekkel az ügyekkel – itt minden a civil szervezeteket dicséri –, pedig támogatniuk kellene. Hiszen ez nemcsak egy kocsma, hanem a modern kor művelődési háza: bármikor beugrassz egy sörre, ingyen kapsz mellé egy kiállítást vagy egy koncertet – teszi még hozzá a tervező. Ha azt hinnénk, hogy csak fiatalok járnak romkocsmákba, tévedünk. A Szimpla Kert vendégei közt az összes korosztály képviselteti magát, néhány ötven feletti társaságot is látni.

– Hangulatos ez a hely, jobb mintha elmennénk bulizni, mert a szórakozóhelyeken nem lehet beszélgetni. Ugyanakkor jó a társaság, szabadtéri, és van külön dohányzórész. Mióta érettségi szünet van, heti három-négy alkalommal is előfordul, hogy megfordulunk itt, mert az egész napos tanulás után kellemes leülni egy sörre. A zene is kellemes, nem valamelyik kereskedelmi rádió megy. Tetszik a helynek a szedett-vedettsége, sokkal hangulatosabbak ezek az antikszerű berendezések, mint a modern bútorok. Mindemellett jó elbeszélgetni a turistákkal. A múltkor egy külföldi házaspárral pálinkáztunk és vitattuk meg Budapest nevezetességeit. Mindenki nyitottabb itt, ugyanakkor nagyon sokrétegű is a közönség, az öltönyös úriemberektől a raszta hajú fiatalokig mindenféle emberek megfordulnak itt – ad magyarázatot a hely népszerűségének okaira fővárosi középiskolás, Szorgalmatos Dorottya és Farkas Nikoletta.

Karnevál a Kazinczyban

A Kazinczy utcai foghíjban elhelyezkedő Mika Tivadar Mulató kerthelysége a romkocsmák kevésbé jellemző vonásait hordozza, csak magas tűzfallal határolt területe, egy kiselejtezett csónakból lett ülőhely, illetve a kerítésen elhelyezkedő fényképek és rajzok emlékeztetnek a romkocsma jellegre. A berendezés nagyobb részét azonban a bevált faasztalok, fémszékek és sörreklámos napernyők alkotják, mintha csak egy balatoni lángososnál ülnénk. Délután öt körül itt mindössze két vendéget látni, az éppen akkor dübörgő Belváros fesztivál szemlátomást elszívta az embereket.

– Hetente többször járok ide esténként. Amikor sokan vannak, mindig össze lehet futni ismerősökkel. Most azért vagyunk itt, mert reméltem, hogy itt találom őket, és mert a környék romkocsmái közül ez a kedvencem. Egyébként lent szokott lenni koncert, de a lakók miatt a kinti részen nem lehet zene, és ez kicsit hangulat nélkülivé teszi a délutáni ücsörgést – mondja Deák Zsuzsanna, aki szívesen beszél a budapesti éjszakai élet máshol is tapasztalható sajátos hangulatáról is.

– Nem ez számít mainstream helynek Budapesten, sokkal inkább a Hajógyári Sziget. Ide munkakörükben, ízlésükben hasonló emberek járnak, akik, ha itt vannak tízkor, éjjel ugyanazokba a bulikba mennek el, és egyik sem a kommersz zenei világot idéző helyeket keresi. Ma este mi például a Toldi moziba megyünk, máskor az A38-ba vagy a Corvin tetőre járunk – teszi hozzá az egyébként stylist foglalkozású lány, akitől azt is megtudtuk, hogy ezt a helyet a Szimpla Kerthez hasonlóan szintén sok külföldi látogatja, és este tíz óra után általában már kisebb karneváli hangulat uralja a Kazinczy utcát a hömpölygő emberáradat következtében.

Nyúl a plafonon

És ha már a legekről beszélünk, a Szimpla kert volt ugyan az első, a Nagymező utcai Instant viszont a legnagyobb romkocsma, amely huszonhárom különböző szobával, hat bárpulttal és három tánctérrel rendelkezik. Bár a lelakott bérház hangulatában tökéletesen szinkronban áll a többi hasonló hellyel, a dizájn esetükben tudatos és tervezett: a helyen számtalan erdei állat figuráját és fényképét láthatjuk – a kerthelyiség plafonján tucatnyi nyúl vágtat át, a falon pedig egy hatalmas hóbagoly meresztgeti szárnyait.

Az Instantban elképesztő méretei ellenére péntek és szombat éjszakánként közel telt ház van, a legtöbb teremben mozdulni is alig lehet. – Azért jöttünk ide, mert lehet bent dohányozni, ami manapság ritka, de egyébként is szeretem az itteni bulikat. Kedvencünk a keddi Random Trip nevű koncertsorozat, amelynek lényege, hogy különböző zenészek improvizálnak: valamelyik elkezd játszani, a többi meg folytatja, műfajilag a jazzt, a drum and basst, a soult, a hip-hopot ötvözik – mondja az egyetemista Pieke Dóri és Szancsik Viktória. A lányoktól azt is megtudjuk, hogy itt a vendégek mintegy nyolcvan százaléka külföldi, amit már a kora esti órákban megtapasztaltunk mi magunk is.

– Milánóban nem találni egyetlen igazán underground helyet sem: még ha egy szórakozóhely nem is az aktuális divatos zenei világot képviseli, attól még berendezésében, külsőségeiben igyekszik minél trendibbnek tűnni. Nincs meg a lelkük vagy atmoszférájuk az ottani kluboknak. Ma este egyébként a Corvin tetőt is meglátogatjuk, mert sok jót hallottunk róla – avat be aznapi terveibe két olasz cserediák, Michela és Francesca. Egyébként a közeli hostelben szálltak meg, de már az első nap betévedtek ide. Szerintük nemcsak a díszítés és a zene nagyon jó az Instantban, hanem a számukra hihetetlen olcsóság is.

Szintén hasonló véleményen van három osztrák fiatal, akik szerint Bécsben minden legalább kétszer, de inkább háromszor annyiba kerül, különösképpen egy nagyobb szórakozóhelyen. Az árak mellett persze sok külföldi fiatal számára vonzó lehet az a tény is, hogy számos országban nincsen ekkora szabadság az alkoholfogyasztás tekintetében. Kanadában például szombatonként éjjeli egy óra után a szórakozóhelyeken és pubokban sem szolgálnak fel szeszes italt, vasárnap ugyanez a tilalom pedig már délután öt órakor életbe lép. És hogy ne menjünk ennyire messzire: Svédországban alkoholt csak külön boltban, szűk nyitvatartási keretek között tudunk vásárolni az állami monopólium miatt.

Mindent összevetve elmondható, hogy a romkocsmák tökéletesen használják ki a főváros fő jellegzetességeit: Budapest ugyanis azon kevés európai város közé tartozik, amely együtt él történelmével, és az épületek magukon viselik a letűnt korok nyomait, ami a retró divattal együtt külön egzotikumként szolgál. A belvárosi lepusztult vagy csak épp hogy renovált bérházak pedig sokszor többet árulnak el a város és a mi múltunkról, mint híres nevezetességeink.

Német Dániel