Rutinos
Rifkin fesztiválja – amerikai–spanyol–olasz vígjáték, megtekinthető az HBO Max kínálatában
Woody Allen nyolcvanhat évesen sem pihen, szinte nem telik el úgy egyetlen esztendő sem, hogy ne jelentkezzen új filmmel. Alkotói csúcskorszakán még régen túl van, egy kezünkön meg tudnánk számolni, hány igazán emlékezetes rendezése volt az ezredforduló óta. Akárcsak legtöbb művében, a Rifkin fesztiváljában is lényegében önmagáról beszél: alteregója ezúttal egy koros filmesztéta, aki féltékeny a nála jóval fiatalabb feleségére. Meggyőződése ugyanis, hogy az asszony szemet vetett egy fiatal rendezőre, ám minden ellenérzése dacára mégiscsak elkíséri a San Sebastian-i Nemzetközi Filmfesztiválra. Allent ezúttal is az emberi kapcsolatok sokszínűsége foglalkoztatja, miközben sorra megidézi a mozgókép történetéből a kedvenceit Bergmantól Godard-on át Felliniig. Néhány poén és párbeszéd kifejezetten szellemes, és bár a rendező negyvenkilencedik filmje meg sem közelíti a nagy klasszikusait, mégis többnyire élvezetes és könnyed – ezt a biztos kezű rutint pedig számtalan jóval fiatalabb pályatársa is megirigyelné.
