Jandó Jenő 1952. február 1-jén született Pécsen. Szülővárosában kezdett zongorát tanulni, majd 1968-ban felvételt nyert a Zeneakadémiára. Pályáját sikeres hazai és nemzetközi versenyszereplésekkel kezdte: az 1970-es budapesti Beethoven Zongoraversenyen harmadik, az 1972-es versailles-i Cziffra György- és az 1975-ös milánói Dino Ciani-versenyen második helyezett lett, 1973-ban a Magyar Rádió Zongoraversenyén és 1977-ben a sydney-i Nemzetközi Zongoraversenyen kamarazene kategóriájában pedig első díjat nyert. A Zeneakadémia tanáraként zongoristák generációit nevelte ki 1974 és 2020 között – olvasható a közleményben.

Hirdetés

Jandó Jenő az 1950-es évek elején született nagy magyar zongoristanemzedék tagja, egyike a legtöbb felvételt készítő és a kritika által világszerte is elismert zongoristáknak. Európában, Amerikában és Japánban is nagy sikerű koncerteket adott. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Ferencsik János, Fischer Ádám, Kocsis Zoltán, Lamberto Gardelli, Ligeti András, Giuseppe Patané, Peskó Zoltán, Jurij Szimonov és Antoni Wit – írták.

A klasszikus zeneirodalom avatott előadójaként repertoárján tartotta többek közt Beethoven, Mozart és Schubert összes zongoraszonátáját, valamint Mozart 27 zongoraversenyét, de Liszt- és Bartók-előadásait is gyakran méltatták. Liszt Ferenc saját hangszerén lemezre játszott egy válogatást műveiből. 1992-ben a Liszt Társaság Nemzetközi Lemeznagydíjával ismerték el azt a felvételét, amelyen a szerző posztumusz zongoraversenyét játszotta – olvasható a közleményben.

Munkásságáért 1980-ban Liszt Ferenc-díjat, 1987-ben Érdemes Művész kitüntetést, 1995-ben Bartók-Pásztory-díjat, 1997-ben Kossuth-díjat, 2004-ben Magyar Klasszikus Zenei Díjat, 2006-ban Bartók Béla-emlékdíjat, 2014-ben pedig Prima díjat vehetett át – áll a Kulturális és Innovációs Minisztérium összegzésében.

Korábban írtuk