Bíróválasztásra készül a falu. A több mint három évtizede uralkodó elöljárót Sári bírónak csúfolják, hiszen mindenki tudja: felesége dönt és diktál a népnek. Kritika.

Miközben a bíró már legszívesebben szabadulna posztjától, az asszony erről hallani sem akar, helyette mindenféle úton-módon próbálja pipogya férjét pozícióban tartani. A férfi így kénytelen összefogni Jóska fiával, aki hogy, hogy nem éppen az egyetlen ellenjelölt Pengő Kovács lányába, Lizibe szerelmes. A bonyodalmak persze a végére lassanként kisimulnak, a bíró megszabadul a hivatalától, a két fiatal pedig megkezdheti közös életét. Móricz Zsigmond első színművét, amelynek 1943-as filmfeldolgozását még ma is műsorára tűzi néha-néha a televízió, múlt héten mutatta be a klasszikus magyar értékek őrzését továbbra is következetesen a zászlajára tűző Újszínház.

Az aktualizálást minden ízében elkerülő, korabeli díszletek és jelmezek közt játszódó darab ennek megfelelően őrzi is az eredeti kedvességét, bájos hangulatát, játékos humorát, a szükségesnél bővebbre húzott játékidő miatt mégis felemás érzésekkel távoztunk a darab megtekintése után. A feszesség hiánya miatt néhány jelenet túlbeszéltnek, érthetetlennek, értelmezhetetlennek tűnt, mindez, a tájszólások következetlen keveredésével, az egyébként tisztességesen helytálló színészekben szintén okozott némi érezhető zavarodottságot. Kivéve persze az elképesztő energiájú Esztergályos Cecíliát, aki brillírozott Sáriként, mintha éppen a habitusára íródott volna a szerep, a legnagyobb tapsot és nevetést az ő természetesnek látszó, nagyszerűen időzített rögtönzései kapták. Kitűnt még a színpadon minden megjelenésében, így itt is nagy tehetségről árulkodó Vass György visszafogott Hajdók sógora, míg a szerelmespár alakító Almási Sándor (Jóska) és a második felvonásra egyre jobban belemelegedő Orosz Csenge (Lizi) együtt kevésbé, külön-külön annál jobban működtek. Nagy kár viszont, hogy Nagy Viktor rendező nem húzott egy kicsit merészebbet, így a móriczi szándék ellenére a végeredményben inkább a férfi-nő, anyós-meny viszonyokat előtérbe toló, szórakoztató népszínmű jelleg, semmint a ma is érvényes társadalombírálat – a hatalmasok minden időben a szegények, a kisemberek kárára szövetkeznek – dominál.

farkas