Sokkoló

Az interneten kisebb hadjárat indult a Berlini Filmfesztiválon a zsűri nagydíjával kitüntetett film ellen, mert sokan az abortusz propagálását olvasták ki belőle, ám valójában nem erről szól. A Soha, néha, mindig főszereplője egy tizenhét éves lány, aki egy nap a várandósság jeleit fedezi fel magán, ám bántalmazó párjától nem akar gyereket. A helyi törvények azonban csak speciális esetekben engedélyezik a terhességmegszakítást, így sógornőjével New York felé veszi az irányt. Az érzékeny téma túlmutat önmagán, Eliza Hittman rendezése elsősorban azt mutatja be, hogy egy rosszul működő bürokráciában mennyire kiszolgáltatottá képes válni az egyén – különösen, ha fiatal, tanulatlan és egy rosszul működő családban élve semmilyen támogatásra nem számíthat. A lány kálváriája után pedig nem az az első gondolatunk, hogy hálát adjunk az abortusz lehetőségéért, hanem hogy mindenáron kerüljük el a hasonló kényszerhelyzeteket – oktatással, felvilágosítással és felelősségteljes gondolkodással. A film jéghideg realizmusával, természetes színészi játékaival és visszafogott, szinte eszköztelen rendezésével olyan ébresztő pofont ad, amely után biztosan csengeni fog a fülünk.