Kirakat helyett élő népművészet látható november 9-ig Székesfehérváron
Sorsdöntő találkozások a forrásnál
Több mint hetven alkotót, köztük fazekasokat, keramikusokat, hímzőket, nemezelőket és fafaragókat mutat be a székesfehérvári Szent István Művelődési Házban nyílt A forrásnál találkoztunk című kiállítás. A 2025. november 9-ig látogatható tárlat különlegessége, hogy a bemutatkozó művészek mindannyian Csuporné Angyal Zsuzsa, fazekas és mézesbábos népi iparművész ismerősei, akik az elmúlt 70 évben pályáján elindították, tanították vagy éppen inspirálták munkája során.
Egy születésnap mindig összegzésre késztet, különösen így van ez, ha az ember hetven év távlatából tekint vissza addigi életére, azokra az emberekre, akiket az évtizedek során megismert. Márpedig Angyal Zsuzsát nemcsak nagyszerű emberekkel, de – már csak kézműves szakmájából adódóan is – nagyszerű mesterekkel, alkotókkal hozta össze a sors. Először is egy olyan kitűnő szobrászművésszel, mint Szabó Gábor.
– Balkezes vagyok, ami a gyermekkoromban még óriási bajnak számított. A tanító néni ezért minden áron át akart szoktatni, és eközben porig alázott. Csak akkor nyíltam ki, és találtam újra magamra, amikor nyolcévesen egy balkezes szobrásztanár szakkörén agyagot vehettem a kezembe. Azóta az agyagról szól körülöttem minden, és nem volt olyan pillanata az életemnek, hogy ne lettem volna a közelében
– emlékszik vissza élete sorsdöntő pillanatára Zsuzsa, aki férjével, az öt évvel ezelőtt elhunyt Csupor István fazekas-néprajzkutatóval együtt 1991-ben létrehozta, majd közel két évtizeden át vezette a Kresz Mária Alapítványt, megvalósítva ezzel a névadó álmát: egy olyan műhelyt alakítottak ki, amelyben a magyar fazekasság elméleti és gyakorlati tudása együtt, egy helyen van jelen.
Akkor is ez az „együtt, egy helyen” eszme vezette, amikor arra gondolt, hogy a hetvenedik születésnapja jó alkalom lenne, hogy összehívja mestereit, tanítványait és pályatársait.
– Nem azért, hogy engem ünnepeljenek, hanem, hogy egymásnak örüljünk. Ráadásul tudtam, hogy ez a találkozás jó alkalom lenne arra is, hogy bemutatkozzanak, hiszen sok pályatársam, miközben kiváló szakember, még sincs rivaldafényben, hiszen nincs mellette menedzsment, így visszafogottan teszi a dolgát
– mesél a kiállítás előzményéről, amelyre a Magyar Művészeti Akadémiától támogatást is nyert. – Mindenki azonnal igent mondott, és nagy lelkesedéssel készült arra a székesfehérvári tárlatra, ahol élő népművészetet mutatunk be, nem pedig kirakatot. És ahol nincs rangsor, nincs különösebb érdem, csak annyi, hogy mi egyszer valahol, valami kapcsán összetalálkoztunk.
A forrásnál találkoztunk így egy olyan több műfajú kiállítás, amelynek egyetlen közös nevezője van, mégpedig Angyal Zsuzsa személye. Így a két kiállítóteremben az ő első és második 35 évének pályatársai mutatkoznak be alkotásaikkal. Míg Zsuzsa az agyag útján, addig a többiek a saját területükön, de azonos szándékkal munkálkodnak. A tárlat több mint hetven kiállítója között jelen vannak többek között gyermekei mézesbábokkal és fazekasmunkákkal; férje, Csupor István fafaragásaival; a mester, Szabó Gábor szobraival; Beszprémy Katalin és a Kéz-Mű-Hely alkotókör tagjai az újragondolt drávaszögi viseletekkel; Balogh Ramóna különleges kerámiáival; Sifter Erika nemezmunkáival és a Csíki család kézműves műhelyének különleges darabjaival.
