Szabadon mozogni
Újabb hazai siker a hangszer-innováció területén: Szentpáli Roland tubaművész-zeneszerző és Juhász Zoltán hangszerkészítő-mester technikai újításának köszönhetően a tubán ezentúl állva és a színpadon mozogva is lehet majd játszani. A nemzetközi érdeklődésre számot tartó újítás révén a rézfúvós hangszer még népszerűbbé válhat a komoly- és könnyűzenei életben egyaránt.
Szentpáli Roland tizenkét éves koráig egyáltalán nem érdeklődött a zene iránt, aztán egy Bach-mű hatására minden megváltozott. Hegedülni vágyott, de a nyíregyházi zeneiskolában túl idősnek találták ahhoz, hogy hangversenyképesen megtanuljon játszani. Amikor az egyik pedagógus belefújt egy tubába, annyira lenyűgözte már a hangszer mérete is, hogy ott, helyben mégis eldőlt a hivatása. „Ha már nem hegedülhetek, legalább látszódjak a színpadon”, emlékszik vissza Szentpáli Roland erre az életét meghatározó találkozásra. Hogy valóban jó döntést hozott, bizonyítja: Magyarországról indulva elsőként ért el komoly sikereket szólistaként, mestere Roger Bobo, a hangszer igazi úttörője volt, aki a műfajban egyedülálló módon már a hetvenes-nyolcvanas években megtöltötte a New York-i Carnegie Hallt.
A tuba a szimfonikus hangszerek családjának legfiatalabb tagja, és az egyetlen, amelynek a szabadalmi dátumát pontosan ismerjük: 1835-ben jegyezték be. Sikere azonban sokáig váratott magára. Bár mások mellett Liszt Ferenc, Wagner vagy éppen Strauss is írt rá darabokat, az 1990-es években lett igazán népszerű, köszönhetően a filmzenéivel öt Oscar-díjat nyerő John Williams versenyművének. Elterjedésének gátja főleg a súlya volt: a négy-öt kilós tuba az előadó lábára nehezedik, aki ezáltal képtelen a mozgásra és a közönséggel való kommunikációra.
– Szólistaként évtizedek óta küzdöttem azzal a problémával, hogy a koncerteken ülnöm kell, két rossz, statikus pozíció közül választva. Ha a közönséggel szemben vagyok, az arcom felét látják, így ha korlátozottan is, de kapcsolatot tudok teremteni velük. Ám ilyenkor a tuba tölcsére a színpad bal felső sarka felé néz, ezért kevésbé hallanak jól. Ha oldalt ülök, a hang a plafonról verődik vissza, vagyis a játékomból több hallható, ám egyszersmind személytelenebb is lesz, mintha a kedvenc színészünknek folyton csak a profilja látszana egy előadás alatt. A statikus, szinte mozdulatlan ülő pozíció miatt ráadásul a karmesterrel és a zenészekkel sincs kapcsolatom, ami nagyon leszűkíti a tubaszólista kifejezőerejét. Magyar, francia és német hangszerkészítőkkel évek óta próbáltunk megoldást találni e problémákra – magyarázza Szentpáli Roland, mi motiválta a tuba megújítására tett kísérleteit.
Korábban is történtek már hasonló próbálkozások: Oren Marshall tubavirtuóz például megalkotott egy szaxofonszerű változatot új csövezettel, rengeteg pénzt invesztálva a felemás végeredménnyel záruló projektbe. Szentpáli Roland rájött, a megoldás nem a hangszer újjáépítése, hanem szerkezetének módosítása egy látszólag egyszerű trükkel. A dugattyút nyomó helyett húzó mozgásúra alakították át, így a korábbiaktól teljesen eltérő pozícióban működtetve, felső helyzetéből alulról húzódik be a dugattyúházba. Ennek eredményeként száznyolcvan fokkal átfordítható a hangszer, így a tölcsére a közönség felé néz játék közben. A teljes procedúra mindössze két és fél percet vesz igénybe, az előadó pedig végre szabadon mozoghat a színpadon.
– Észrevettem, hogy sokkal jobb zenész lettem, mióta ezt megcsináltuk. A mozgás nagyon fontos eleme minden előadó-művészeti ágnak, Carlos Santana vagy Joe Satriani sem csak a virtuozitásukkal nyűgözik le a hallgatóságukat, az aktív színpadi jelenlét ugyanúgy a műsor, az érzelemkifejezés része. Vagy egy még távolabbi példa: vajon mennyire lenne hatásos, ha Beyoncé úgy adná elő a legnagyobb slágerét, hogy közben nem gesztikulálna, mászkálna? – teszi fel a jogos kérdést a tubaművész.
Az újítás persze nem csak abban segíti, hogy a közönséggel jobb, közelebbi kapcsolatot alakíthasson ki. Zenésztársaival és a karmesterrel is könnyebben, határozottabban tud kommunikálni, és akusztikai szempontból szintén optimális ez a megoldás, hiszen nem kell a tölcsér pozíciója miatt bizonyos hangokat túlartikulálnia. A nyilvánvaló pozitívumok ellenére Szentpáli Roland mégis úgy véli, legalább húsz-harminc év kell hozzá, hogy a tubának ez az átalakítása széles körben elterjedjen. Mint a hibrid autóknál: mindannyian tudjuk, hogy a robbanómotor milyen károkat okoz a természetnek, de mivel az embereknek idő kell az átállásra, az elektromos gépjárművek elterjedése előtt kellett egy átmeneti megoldás. A zenész pontosan ismeri e folyamatok lefutását, hiszen doktori disszertációját is hangszer-evolúcióból írta: a tubának körülbelül nyolcvan év kellett ahhoz, hogy befogadja a zenésztársadalom.
Még szerencse, hogy Szentpáli Roland nem maradt egyedül az álmaival: Juhász Zoltán segített őket valóra váltani. Az aranykoszorús hangszerkészítő-mester maga is zenei pályára készült, csellózott, majd egy tanára javasolta, hogy ilyen elképesztő hallással és kézügyességgel kitanulhatná a hangszerészszakmát. A rézfúvósok területét választotta, ma elsősorban javítással, szervizeléssel és felújítással foglalkozik, és hazánkban egyedülálló módon historikus kürtöket készít.
– Mindig eszembe jut Adolphe Sax belga hangszerész története, aki lényegében nem tett mást, mint hogy egy rézfúvós hangszerre (egy ophikleidre) ráillesztett egy nádsípos klarinétfúvókát, megfújta, majd rácsodálkozott, milyen érdekesen szól: így született meg a szaxofon. A nagy felfedezések sokszor ilyen nüanszokon múlnak. Én is éveken keresztül gondolkodtam, hogyan lehetne megújítani a tubát, mégsem jutott eszembe a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb ötlet: ne nyomjuk, hanem húzzuk a dugattyút. Amikor Rolanddal elküldtünk erről egy videót a már említett Roger Bobónak, rögtön írt egy lelkes SMS-t, miszerint fél évszázados problémára találtunk megoldást.
A hasonló hangszerfejlesztések, legyenek azok bármilyen forradalmiak, persze nem mindig hoznak automatikusan világsikert. Biztató, hogy Juhász Zoltán és Szentpáli Roland egy vitatható szóviccel twobának elnevezett közös találmánya iránt már most hatalmas a nemzetközi érdeklődés, a YouTube-ra feltett rövid bemutatóvideót néhány nap alatt húszezren tekintették meg. Az újítás utat nyithat a tuba számára a könnyűzenében is, hiszen immáron nincs akadálya, hogy a hangszerrel látványosan és könnyedén lehessen mozogni a színpadon. Az elterjedést segítheti az is, hogy Juhász Zoltán szerint kis hangszerészeti tudással bárki át tudja szerelni a tubáját, így elég csak postázniuk az alkatrészeket.
Nem véletlen, hogy a hetedik generációs hangszerkészítő, Gerhard Meinzl is beállt a twoba mellé, a hangszer svájci levédését intézi éppen. A német szakember szerint azóta nem történt akkora újítás a hangszer történetében, mióta megreformálták a billentyűzetét, ennek pedig már vagy százötven éve. És az álom ezzel még nem ért véget. Juhász Zoltán harmincöt éve gondolkozik azon, hogyan lehetne a gitárok és a vonósok mintájára a rézfúvósok mechanikáját is elektronikával ellátni, hiszen egy ilyen váltórendszerrel sokkal gyorsabban és precízebben lehetne játszani.
