Számvetés

Bár Pedro Almodóvar már a nyolcvanas évek óta az egyik legmeghatározóbb spanyol filmrendező, manapság sem pihen, rendszeresen új filmmel jelentkezik. Ráadásul úgy tűnik, hogy a fáradtság jelei sem mutatkoznak rajta, hiszen az utóbbi két munkája két-két Oscar-jelölést is begyűjtött. Most azonban elérkezettnek látta az időt, hogy visszatekintsen az eddigi pályájára, és szembenézzen az elmúlással. A szomszéd szoba főszereplője egy rákkal küzdő háborús fotóriporter nő, aki vesz az interneten egy illegális eutanáziatablettát, majd kibérel egy vidéki házat, hogy ott vessen véget az életének. Az öngyilkosság előtt azonban, hogy ne legyen egyedül, meghívja magához egy gyerekkori barátnőjét is. A film a két karakter hosszú párbeszédein keresztül járja körbe a halálnak és elfogadásának kérdését, mindezt rendkívül intim tálalásban, olykor optimistán, az apró örömök értékelésének fontosságát hangsúlyozva. Bár Tilda Swinton elképesztő erővel ragadja meg a haldokló nő karakterét, és a barátnőjét alakító Julianne Moore is kiváló, illetve Almodóvar ízléses fanyar humora szintén üdítő, a túlságosan visszafogott hangvételből kifolyólag mégis elmarad a drámai katarzis, az alkotás mélyebbnek próbál látszani, mint amennyire valójában az. Ennek ellenére is csak ajánlani lehet, jóllehet ebben a tematikában, ettől a rendezőtől fajsúlyosabb filmet vártunk volna.