Széphalmon teremtette meg a magyar Weimart Kazinczy Ferenc
Szegénységben élt a magyar irodalmi élet feje
Előkelő helyen szerepel a legkiválóbb hazafiakat felvonultató nemzeti arcképcsarnokban az 1759. október 27-én született Kazinczy Ferenc. A széphalmi irodalomszervező gazdag írói, műfordítói és közéleti munkásságát állandó kiállítás keretében ismerhetjük meg az egykori gyümölcsöskertjének helyén felépített Magyar Nyelv Múzeumában. Azon a birtokon, amelyet Kazinczy európai rangú teljesítménye okán irodalmi körökben joggal emlegetnek magyar Weimarként.
A magyar nyelvi és irodalmi ízlés nagyhatású újítója a Martinovics Ignác vezette titkos jakobinus mozgalomban való részvétele miatt kiszabott hat és fél éves börtönbüntetésének letöltését követően telepedett le végleg az akkor még önálló falunak számító Kisbányácskán. A költő által Széphalomnak nevezett birtokon népes családjával együtt jóformán élete végéig nyomasztó anyagi körülmények között élt, de nyelvújító munkáját nem adta fel. Egészen az 1820-as évekig, az új írónemzedék „hatalomátvételéig” zempléni birtokáról irányította az országos irodalmi életet. Ebben az időszakban a nyelvújítást érintő egyes túlzó nézetei miatt számos pályatársával szembekerült.
Sátoraljaújhely széphalmi városrészében Európában is egyedülálló kezdeményezésként 2008-ban nyitotta meg kapuit a Magyar Nyelv Múzeuma, amely a falai között folyó élő nyelvművelő tevékenység mellett állandó és időszakos kiállításokkal idézi meg legjelentősebb íróink és költőink életművét.
A Kazinczy emberi és írói portréját megrajzoló Szokott ösvényen szokatlanul című állandó tárlat egyebek mellett tárgyi emlékek, kéziratmásolatok és levelek segítségével röpíti vissza a látogatót a XVIII-XIX. század fordulójának évtizedeibe, Kazinczy irodalmi és közéleti pályájának aktív időszakába.
A bemutató segítségével képet kaphatunk műfordításairól, verseiről és prózai alkotásairól, amelyek közül leginkább az utóbbiak, főként emlékiratok, útirajzok és levelek bizonyultak maradandónak. De betekintést nyerhetünk börtönéveibe is, amikor
tinta híján saját vérével, illetve gyümölcslével vegyített rozsdával vetette papírra gondolatait…
Bár a nyelvújítás zászlóvivőjének egészségét megviselték a börtönben töltött esztendők, szabadulását követően töretlen munkakedvvel tért vissza Széphalomra, hogy élete hátralevő részében Észak-Magyarországról vezérelje a hazai művelődés ügyét. Rendíthetetlen elkötelezettségét bizonyítja, hogy széphalmi birtokáról mintegy 150 állandó levelezőpartnerével, több ezer irományon keresztül tartotta a szakmai kapcsolatot.
Míg ő a reformkor előtti évtizedekben cselekvő hazaszeretettel, aktív politizálással és irodalmi alkotásokkal, addig fia, Kazinczy Lajos honvédezredes az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején karddal szolgálta a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét. Az elveiért börtönt is megjárt apa 71, katonatiszt fia 29 évet élt, mielőtt 1849. október 25-én Aradon kivégezték.
A kolerajárvány áldozataként meghalt Kazinczy Ferenc nem érte meg fia vértanúságát.
A szabadságharc leverésekor már csaknem két évtizede örök álmát aludta.
A Kazinczy családnak a múzeum Emlékparkjában található sírja ma már nemzeti zarándokhely, ahol egykor Petőfi Sándor is tiszteletét tette, így méltatva híres elődjének otthonát és szellemi hagyatékát: „szent hely, szent az öreg miatt, kinek ott van háza és sírhalma. Kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű magyarnak életében legalább egyszer oda zarándokolnia.”
