Székely legendárium

– Honnan indult közel egy évtizede az első székelyföldi rajzfilmstúdió története?

– A Székelyföldi Legendáriummal kezdődött minden. Ez volt az első munkánk, egy gyerekeknek szóló könyv, illetve legendatérkép, amit az egyes mondák kulcsjeleneteivel díszítettünk, ezek az úgynevezett álló animációk. Akkor még nem tudtuk, hogy ebből egy nap rajzfilm lesz. Azóta eltelt tizenkét év, és kiderült, hogy akaratunkon kívül létrehoztunk egy brandet. A projektünk évek óta fejlődik, előbb a székelyföldi mondákat gyűjtöttük össze egy kiadványba, jelenleg a Kárpát-medencei magyar legendáriumon dolgozunk. Már elkészült a kárpátaljai legendagyűjtemény, következik Délvidék, Felvidék, körbejárjuk az egész régiót. Eddig ezerötszáz mondát és legendát gyűjtöttünk össze.

– Hogyan nőtt ki mindebből egy nagyobb vállalkozás?

– Két régebbi kollégámmal kezdtünk el rajzfilmekkel kísérletezni. Öt évig dolgoztunk egy tizenhét perces kisfilmen, a Likaskő legnagyobb meglepetésünkre 2015-ben közönségdíjat nyert a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon. Nem volt tökéletesen animált munka, de az emberek szerették. A társaimmal aztán elváltak az útjaink, engem viszont továbbra is nagyon izgatott ez a műfaj. Elhatároztam, hogy rajzfilmeket készítünk a székely legendákból. De akkor már tudtam, hogy ez csak úgy fog működni, ha megtanuljuk a műfaj minden fortélyát, hogy magunk csinálhassunk mindent. Nekikezdtem fiatalokat toborozni. A csapatban vannak képzőművészek, informatikusok, mindenféle művészemberek, de kifejezetten rajzfilmes szakember egy sincs. Ezért évek óta folyamatosan képezzük magunkat. Előbb az anyaországból hoztunk szakembereket Székelyudvarhelyre, majd mi mentünk képzésekre Budapestre. Rofusz Ferenc sok hasznos tippet adott a stúdió elindításához, akárcsak Jankovics Marcell. Elhívtuk Székely­udvarhelyre az amerikai DreamWorks egyik animátorát is, aki még másfél évig moderálta a csapatot online, illetve hét kollégával elmentünk Los Angelesbe, az animátorok világtalálkozójára. Most együtt dolgozunk László Marcell-lel, a Ruben Brandt, a gyűjtő animációs vezetőjével, ő az animációs rendezőnk és művészeti vezetőnk. Öt évvel ezelőtt alakult a stúdió, ma már 36 székely fiatalnak adunk munkát.

– Miért van szükség külön székely rajzfilmre?

– Egy népet a meséin, a legendáin keresztül lehet a legkönnyebben megismerni. Nekünk, magyaroknak, azon belül a székelyeknek nagyon értékes a mondavilágunk, csodás mesekincsünk van. A franciák, a skótok vagy a vikingek a saját mondáik segítségével jól, tudatosan és helyesen felépítették magukat, aminek a jelenben is erős hatása van. Amikor Brüsszelben egy magyar politikus a székelyekről beszél, a többség néz értetlenül, de amikor valaki a skótok védelmében emel szót, azt mindenki érti, hiszen olvastuk-láttuk a róluk szóló történeteket. Nekünk is szükségünk lenne egy hasonlóan komoly mesemarketingre. Gyerekként magam is néztem a televízióban a távoli népek meséit, most azt szeretném, ha a mi gyerekeink és más népekéi egyaránt megismerkednének a székely–magyar mesevilággal. Ezért hoztuk létre a Székely Legendárium rajzfilmsorozatot, aminek egyelőre az első tízrészes évada készült el.

– Milyen volt a rajzfilmek fogadta­tása?

– Az alapul szolgáló könyv ötvennégyezer, a térkép harmincezer példányban fogyott el, a filmeket is sokan látták, bár a megtekintések számát pontosan még nem összegeztem. A második évadra komoly nemzetközi érdeklődés is mutatkozik, ami az első sikerét is jelzi. A szinkron éppen készül egy Los Angeles-i stúdióban, mert a sorozat hamarosan megjelenik mandarin, portugál, spanyol és angol nyelven is.

– Ez anyagilag is ígéretesnek hangzik.

– Egyelőre nincs belőle számottevő bevételünk. A legfontosabb szempont már az elején is az volt, hogy készítsünk egy jó minőségű rajzfilmsorozatot, elsősorban magyar gyerekeknek. Egész pontosan egy székely rajzfilmet akartunk. Ez a törekvésünk nem ellentétes azzal, hogy a produkció külföldön is érthető és eladható legyen. Egyelőre kétszáz eurót kérhetünk el részenként a rajzfilmekért, ezzel nem lehet túl messzire futni. De ez hosszú távú befektetés. Az első évaddal megadjuk magunknak a lehetőséget, hogy megismerjenek minket a világban. Egy Los Angeles-i disztribútorral dolgozunk, a cég segít, hogy minél több tévécsatornán, egyre több nyelven legyen látható a Székely Legendárium. A legjobb az lenne, ha a nézők maguk akarnák a második évadot, mondjuk mert a brazil gyermekeknek annyira tetszenének a Zete nevű székely fiúcska kalandjai. Az eladhatóság azért nagyon fontos, mert az a cél, hogy a műhelyünk megálljon a saját lábán.

– Nemrégiben egy teljesen más irányba is elindultak, az íróként, néprajzi gyűjtőként, fotográfusként is ismert báró lengyelfalvi Orbán Balázsról készítenek krimirajzfilmet, egyelőre Csontbáró munkacímmel, ön a rendező, a forgatókönyvet Muszka Sándor jegyzi. Hogy kerül egyáltalán a XIX. században élt polihisztor székely báró egy bűnügyi történetbe?

– Orbán Balázs kalandos élettörténetét kevesen ismerik. Tavaly létrehoztunk Szejkefürdőn egy Orbán Balázs Látogatóközpontot, magunk is rengeteget kutattunk hozzá, illetve Gidó Csaba és Kápolnási Zsolt történészekkel is együtt dolgoztunk. A közös munka során pedig számtalan, eddig kevésbé ismert tény látott napvilágot. Tudjuk például, hogy Orbánt folyamatosan figyelte a titkosrend­őrség, a császári udvar ugyanis fel volt készülve arra, hogy bármikor kitörhet egy újabb székely lázadás, egy újabb forradalom, nem bíztak a magyarokban. Főleg nem egy hozzá hasonló figurában, aki kisebb hadsereggel indult a szabadságharc megsegítésére Isztambulból. Mégsem ez volt az oka, hogy ennyire szemmel tartották a már idősödő bárót. Az ok inkább az lehetett, hogy Orbán Balázs meglátogatta Kossuth Lajost Olaszországban, a kettejük beszélgetésének tartalmát akarták kifürkészni a császáriak. A látogatásra egyébként akkor került sor, mikor Orbán jó barátja, Victor Hugo temetéséről jött haza Székelyföldre. A francia íróóriás egyszer azt mondta róla: „Kétszáz Orbán Balázzsal meg tudnám dönteni III. Napóleon császárságát.” Ezek a történetek éppen olyan ismeretlenek, mint az, hogy Orbán Balázs korábban megmentette Kossuth életét Isztambulban. Pedig ez az izgalmas életút egy egész estés mozit is megérdemelne.

– A kísérletük éppen olyan jól hangzik, mint amilyen lenyűgöző a 2018-ban bemutatott, közel egyórás animációs akcióthriller, a Ruben Brandt, a gyűjtő sztorija. A film minden nagyszerűsége ellenére sem aratott zajos közönségsikert. Mit kell, kellene most másképp csinálni?

– Tudatos marketingépítésre van szükség, ahogyan azt a Székely Legendárium kapcsán már megtapasztaltuk. Nem csak a megvalósulás pillanatában kell megjelenni, hanem előtte és utána is: mi benne élünk a munkánkban, ezzel kelünk és fekszünk, és ezt érzik az emberek.

– Mikor lesz a bemutató?

– A pályázati szerződés értelmében először a Magyar Televízió adja le. Elvileg az év végéig kellene befejeznünk, de mindig előkerül egy újabb kihagyhatatlan érdekes epizód Orbán Balázs életéből; a pályázati támogatást egy tizennégy perces alkotásra kaptuk, de már a huszonnegyedik percnél tartunk. A legfontosabb, hogy a végeredmény jó legyen, ennek érdekében akár el is toljuk a bemutatót.

– És ha ezzel kész lesznek?

– Párhuzamosan a Székelyföldi Legendárium második és harmadik évadját is elkezdtük tervezni. A mese főhősei, Rika és Zete elindulnak a Kárpát-medencébe, majd világ körüli útra mennek. Van ezenkívül egy másik régi rajzfilmtervem is. A tatárjáráshoz kapcsolódó vicces székely mondákat szeretném egy egész estés, igazi székely humorú filmben bemutatni.