Az Alexandra-birodalom régóta várható összeomlásában a sok rossz mellett akad egy kis jó is: lehetőség a régóta körbetartozásokkal terhelt, a nagy kiadói-terjesztői hálózatok által uralt hazai könyves szakma megújulására. Ennek az élére állna Galambos Ádám, a főleg sportkönyveket, -magazinokat kiadó G-Adam Stúdió Kft. vezetője.

Fotó: MTI, archív

Galambos Ádám könyvkiadó és sport­ember. Ez utóbbi titulus nemcsak a munkája miatt meghatározó – hoki- és focimagazinok megjelentetése mellett neki köszönhető a Futball-Eb 2016 című album létrejötte is –, hanem mert gyerekkora óta a tiszta játszmákban, az igazságos szabályokban, a becsületes küzdelemben hisz. És mélyen felháborítja, amikor mások mindezt figyelmen kívül hagyva játszanak a pályán. Ezért is érezhette úgy, hogy egy kisebb, független könyves műhely, a G-Adam Stúdió Kft. vezetőjeként nem hagyhatja szó nélkül, ami az ő kiadványait is áruló Alexandra cégcsoport háza táján nemrégiben történt. Mint ismeretes, az évek óta pénzügyi tartozásokat felhalmozó könyves birodalom hosszú évek agonizálása után januárban teljesen összeomlott (Demokrata, 2017/5), a jelenlegi üzemeltető Könyvbazár Kft. körlevélben közölte a vele szerződésben álló kiadókkal, hogy visszaadják ugyan a pécsi raktárban álló könyveiket, ám az elszállításukról mindenkinek magának kell gondoskodnia. A könyvesboltokat üzemeltető Rainbow Kft. pedig hatvanszázalékos (!) kereskedői jutalék fejében hajlandó kifizetni a 2017. januári és februári fogyásokat a kiadóknak.


Se könyv, se pénz

– Mindennek eredményeképpen most, jó pár héttel a lufi kipukkanása után ott tartunk, hogy sem a tőlünk bizományba vett könyveket nem szállította vissza nekünk senki, sem az eladott könyveink után járó pénzükből nem láttunk egy fillért sem – mondja Galambos Ádám. Az ő neve a február közepén tartott, úgynevezett raklapos demonstrációval – a Könyvbazár Kft. kérése volt, hogy a beragadt árujukért Pécsre érkező kiadók raklapokat is vigyenek magukkal a visszaszállításhoz – került a figyelem középpontjába. A február közepén, a Nyugati téri Alexandra bolt elé meghirdetett eseményen mindössze négy-öt könyves műhely képviselője vett részt, a Magyar Könyvterjesztők és Könyvkiadók vagy a szintén meghívott Matyi Dezső képviseletében senki. A fő szervező szerint ennek fő okai egyrészt a még kevésbé átgondolt szervezés volt, másrészt a kis kiadók jogos kiábrándultsága és félelmei: hiába veszélyezteti akár a létüket is már néhány százezer forint ki nem fizetett járandóság, régóta annyira ki vannak szolgáltatva a nagy terjesztői hálózatoknak, hogy attól tartanak, ha valahol felemelik a szavukat, később majd senki nem veszi be a könyveiket.

– Ráadásul ebből az Alexandra-ügyből a mai napig nem tudni, mi lesz, megússzák-e a bűnösök, ahogy történt már néhány éve a Pécsi Direkt Kft. Könyvbazárnak való eladásával – bár az akkor az átvállalt tartozások egy részét kifizették egy idő után –, vagy marad a könyvpiacra amúgy is jellemző körbetartozásos rendszer a régiben – magyarázza Galambos Ádám. Neki egyébként csaknem hárommillió forintja bánja a csődöt – félreértés ne essék, az Alexandra esetében jellemzően egyéves csúszás miatt ez még a tavaly egész évi kifizetésekre vonatkozik.

– Ezért is tartom többek közt nevetségesnek, hogy Matyi Dezső körbejárja a médiát, és mindenhol sajnálkozik, áldozatnak tünteti fel magát. De ha megkérdezik tőle, mi lesz a kiadók pénzével – a nyomdai és egyéb tartozásokkal együtt ez csaknem négymilliárd forint –, csak széttárja a kezét, hogy nem tudja, de tőle biztosan nem fogják megkapni. Mondja ő, akivel szerződtünk, és aki bizományosként eladta a könyveinket. Engem akkor miért kéne, hogy érdekeljen, vele mi van, ki kinek lóg, ki kit vert át a történetben? Engem csak az érdekel, hogy valaki megadja, ami nekem jár. Vagy menjek oda én is a nyomdámhoz, és mondjam azt, hogy azért nem fizetek nekik, mert az én pénzem meg Matyi Dezsőnél van? Esetleg irányítsam őket egyenesen a megmaradt négy Alexandra boltba a számlával? – sorolja indulatosan a kérdéseit a G-Adam Stúdió vezetője. Majd hozzáteszi, különösen azért tartja ezt az eljárást – Matyi Dezső hátradőlését, a vissz­áru kiszállításának elmulasztását – végtelenül cinikusnak, mert a nagyok játékát évekig éppen hogy a sok kicsi szponzorálta.


Maximum negyven százalék

– A nagy terjesztői hálózatok ma Magyarországon ötven-ötvenöt százalékot kérnek az árusításért cserébe. Tegyük fel, hogy akár még meg is dolgoznak érte. Itt van például a már említett Futball-Eb albumunk, aminek magyar szinten jelentős példányszámát a Libri és az Alexandra valóban hetek alatt eladta. Hiába hirdettem én magam mindenhol, nem kevés pénzt beleölve a reklámba, a legritkább esetben rendelt valaki belőle közvetlenül tőlem: a könyvvásárlók fejébe kizárólag ezek a nagy könyvesboltok vannak csak bevésődve. Majdnem ötven százalék ráadásul online ment el, ami nekik viszont, ellentétben a boltjaik fenntartási költségeivel, így egy fillérjükbe sem került – fűzi tovább a szót Galambos Ádám. Szerinte már csak ezért is felül kellene vizsgálni ezt a magas árréssel működő bizományosi rendszert: az emberek egyre nagyobb része ma már online rendel magának olvasnivalót. Akkor pedig mire a sok polcpénz? Mire a rengeteg, csillogó-villogó, nagyzolásból fenntartott, ám gyakran üresen kongó üzlet?

– Mindez ráadásul felvet egy következő problémát is: egészséges-e, hogy a kiadói és terjesztői tevékenység egy kézben, egy cégcsoporton belül összpontosul. Ha kimegy az ember Bécsbe vagy Londonba, azt látja, a nagy, többemeletes könyvesbolthálózatoknak nem sok közük van a kiadáshoz, nekik az eladás a fő, és gyakran egyetlen üzleti tevékenységük. Így természetszerűleg nem kell ellenállniuk annak a csábító lehetőségnek, hogy a saját kiadójuk könyveit tegyék a fő helyre, azokat reklámozzák a legláthatóbban, miközben a nekik nem kevés pénzt fizetők kiadványai egy hét után bekerülnek a leghátulsó zugokba. Hogy Magyarországon ez a legtöbbször így megy, azt a saját példámból tudom: a Phil Taylor-os dartskönyvem vagy az említett Eb-album, hiába szerepeltek tavaly a legelőkelőbb olvasottsági helyen a hasonló tematikájú művek közt, hamar az eldugott polcszéleken találták magukat.

Éppen ezért, és mert a szerzői jogok, a dizájn, a tördelés, a nyomda stb. költségét is eleve a kiadó viseli, Galambos Ádám a sokkal nagyobb példányszámokkal és piaccal bíró nyugati országokban is megszokott, maximum negyvenszázalékos árrést tartaná reálisnak.


Egyedül nem megy

És persze azt, hogy a száz-százötven kiadó pénzét elvesztőket – legyen az Matyi Dezső vagy mások – lopás, gazdasági bűncselekmény miatt felelősségre vonják. Ezért is kezdtek el üzlettársával, az Elektro­Press Stúdiót vezető Szalontai Attilával néhány, a raklapos demonstráción bőven túlmutató lépésen gondolkodni.

– Az első konkrét ötletünk a visszáruk ügyére vonatkozott. Azt találtuk ki, hogy a többi pórul járt kiadóval összefogva közösen hozzuk vissza ezeket Pécsről, hogy megosszuk a legtöbbünknek vállalhatatlan költséget. Az akció meghirdetése óta több mint harmincöt műhely állt mellénk, eddig nagyjából ötvenöt raklapnyi áru fővárosba vagy annak környékére való visszaszállítását kérve. Ehhez már leszerveztük a legolcsóbb kamionos megoldást, a raktározásra felkutattuk az azt legjobb áron vállaló telephelyet, és már megvan az onnan való továbbvitel legkedvezőbb lehetősége is – magyarázza Galambos Ádám. A mindennek koordinálását ingyen vállaló szakember szerint ugyanis e tevékenység szakszerű levezénylése lehet az első lépés a kisebb-nagyobb független könyvkiadók bizalmának megszerzéséhez, ami hosszabb távon egy külön, csak ezen műhelyeket magában foglaló egyesület alapját képezheti.

– E mentén formálódik továbbá egy, az Alexandra-érdekeltségek ellen fellépő, eddig öt-hat viszonylag nagyobb kiadót tömörítő együttes pertársaság, ami viszont a jövőbeni közös érdekvédelem lehetőségeit vetíti elő. És itt most nemcsak a „pénzbehajtásról” van szó, hanem olyan, Magyarországon még megfoghatatlan dolgokról, mint amikor egy, a piacon már sikerrel befuttatott könyv dizájnját, címét, formátumát másolja valaki. Egyedül ugyanis lehetetlen lenne egy hasonló pereskedést végigvinni, ám közösen már meg tudnánk fizetni egy szakértő ügyvédet – teszi hozzá a kiadóvezető. Példának többek közt saját hokis kiadványát hozza fel, ami egész jól fogyott, majd az egyik szerző ugyanolyan dizájnnal, szinte ugyanolyan címlappal, magánkiadásban előállt egy hasonlóval. Ez nem egyedi eset: bizonyos szűkebb szegmensek – sport, környezet, felnőtteknek szóló színezők stb. – nagy gonddal és szakértelemmel létrehozott egyedi kiadványait előszeretettel nyúlják le a nagyobb, kereskedelemmel is foglalkozó könyves hálózatok.

– A végső tervünk éppen ezért még ennél is nagyszabásúbb: egy új, online könyvesboltot szeretnénk létrehozni a jövőbeni egyesületünk független kiadói számára. Vagyis hogy bármi történik, például ha az árrést még tovább tolják a nagyok, legalább ez a kis szelet megmaradjon nekünk az óriási tortából.

És hogy mitől lenne más mindez, mint a már jól bejáratott Bookline, Libri vagy a Lira.hu? Galambos Ádám egyelőre nem akarja lelőni a poént, csak annyit mond, ahogyan az amerikai Virgin vagy Amazon-webáruházak világsikere esetében is bebizonyosodott, a minden eddiginél jobb keresőprogramban, az egyediségben és az ötletes, kreatív reklámkampányban rejlik a válasz. Az üzenet meg nem is lehetne jobb: vásárolj könyvet a kicsiktől, mert akkor közvetlenül hozzájuk jön a pénz, ezáltal még több jó könyvet tudnak csinálni Neked!

Farkas Anita