Meggyőződésem, hogy ha tartozunk egy nemzethez, és tartozunk egy kultúrához, ami ráadásul nagyon gazdag, komoly örökséggel és különleges nyelvvel rendelkezik, akkor ez az alap, amiből ki kell indulnunk, erre kell építenünk – nyilatkozta a Demokratának Siklósi Beatrix, az M5 kulturális csatorna frissen kinevezett igazgatója. A televíziós szakember szerint a kultúra területén évtizedekig nem került sor rendszerváltozásra, most viszont döntő lehet abban, mely nemzetek tudják felvenni a harcot a káosszal.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

– Az M5 kulturális csatornát működésének közel két éve alatt kifejezetten jó kezdeményezésként értékelte a kulturális világ. Mi az oka, hogy most mégis vezetőváltás történik, mit fognak másképp csinálni?

– Amikor vezetőváltás történik, annak nem feltétlenül az az oka, hogy valami nem jól működött, az is lehet, hogy más irányban is szeretne bővülni a csatorna. Elődöm, Dér Ágnes fantasztikus munkát végzett, mert valami újat felépíteni – és ez egy kulturális csatorna esetében különösen így van – nagyon nehéz feladat. A kultúra mindig is kihívásokkal teli terep volt. Egy ilyen csatornának egyszerre feladata a magas és a populáris kultúra közvetítése, valamint a kulturális közélet és a kultúrpolitika fontosabb történéseinek eljuttatása a nézőkhöz. Különösen fontosnak tartom, hogy az M5 nyisson a világ felé. Nem lehet különválasztani Magyarországot a világtól, minden mindennel összefügg. Gondolhatunk itt Közép-Európára és a V4-ekre, tágabb európai környezetünkre vagy éppen a Távol-Keletre, ahol rajongás övezi a nyugati művészeti, főként zenei örökséget. A kultúra nyelv és eszköz, amellyel emberek és országok közelebb tudnak kerülni egymáshoz, és amely segítséget nyújthat bizonyos vitás kérdések megoldásában is. Napjainkban komoly diskurzus zajlik Európa jövőjéről, amelyet még jobban felszínre hozott a migrációs válság. Mindannyiunknak együtt kell gondolkodnunk arról, miként tudjuk ezt az örökségünket megőrizni úgy, hogy ne csak múzeumokat hozzunk létre, hanem perspektívát adjunk az utánunk jövő generációknak. Jó példa erre a most befejeződött Bálványosi Nyári Szabadegyetem is, ahol együtt gondolkodtak lengyelek, csehek, szlovákok, románok, magyarok a közös kihívásainkról, a nemzetállami keretekről, kulturális örökségünk jövőjéről. Ezek égetően fontos kérdések, amelyekre reflektálnunk kell, egy kulturális portfólióval rendelkező csatornán is.


– Mennyire jelenik majd meg az M5-ön az a bizonyos kulturális preferenciarendszer, amit a miniszterelnök térfoglalásnak nevezett?

– Aki engem ismer, nagyon jól tudja, hogy a világot mindig is egy értékrenden keresztül szemléltem. Meggyőződésem, hogy ha tartozunk egy nemzethez, és tartozunk egy kultúrához, ami ráadásul nagyon gazdag, komoly örökséggel és különleges nyelvvel rendelkezik, akkor ez az alap, amiből ki kell indulnunk, erre kell építenünk. A mai kaotikus világban még fontosabbá válik ez a zsinórmérték, ami azt is megmutatja, hogy merre tovább.


– A nemzeti elkötelezettségével nehéz lenne vitatkozni, hiszen már első kulturális szerkesztői munkáját, a Magyar Szalon című műsort is amiatt támadták 1999-től, hogy a nemzeti kultúrát helyezi előtérbe az internacionalista-liberális irányzatok helyett. Pedig akkor már tíz évvel voltunk a rendszerváltozás után, ráadásul egy fideszes kormány alatt történt mindez. Mi az oka, hogy ennyire nehéz áttörni a falakat, sőt újabb húsz év után még ma is erről szólnak a viták?

– Legyünk őszinték: a kulturális területen nem történt meg a rendszerváltás, Magyarországon a hosszú távú túlélésre rendezkedtek be a korábbi időszak „megmondóemberei”. Sokáig be voltunk zárva, és ha a saját kultúránkkal akartunk foglalkozni, nem tudtuk, hova nyúljunk. Egy torz világkép alapján neveltek bennünket, amelyben nem tanultunk olyan alapvető dolgokról sem, mint Trianon vagy 1956, és azokról az írókról vagy költőkről sem, akik ekkoriban kiemelkedő életműveket tettek le az asztalra a magyar kultúra megmaradásáért. A rendszerváltozás után pedig, ha valami újat akartunk bemutatni, vagy valakit a régiek közül, akikről soha nem lehetett beszélni a magyar közéletben – Nyirőről, Reményikről vagy Wass Albertről –, a magukat kulturális elitnek kinevezők rögtön kijelentették, hogy ezek antiszemita, nacionalista elemek, még csak megismerni sem szabad őket. És akkor mindenki megrettent, hogy akkor mi nem vagyunk európaiak? Megkaptuk, hogy ez a „fütyülős barackos, bőgatyás” hozzáállás. Sokan visszahőköltünk, hogy tényleg nem vagyunk „fejlődőképesek”? Ez a liberális szemlélet az európai „kozmopolita” hangokra erőteljesen jellemző volt. Most még inkább élesedni látszik a helyzet, hiszen az örökségünk megőrzése létkérdés, az életünk függ tőle. Azt se felejtsük el, hogy mindeközben sok becsületes ember élete ment tönkre, mert kérdés nélkül a perifériára szorítva élhettek csak.


– Bizonyos értelemben önök is tönkrementek, legalábbis egzisztenciálisan, gondolok itt az Éjjeli Menedék című műsort ért acsarkodó támadásokra, majd eltávolításukra a köztévéből…

– A szellem és a lélek feletti uralom a legnagyobb hatalom, ezért ragaszkodtak bizonyos körök ennek a birtoklásához. Aki erre a világra bárminemű veszélyt jelentett, azt el kellett taposni. Matúz Gáborral az Éjjeli Menedékben nagyon következetesen jártuk az utunkat, próbáltuk bemutatni a számunkra fontosnak tartott értékeket, amelyek máshol szóba sem kerültek. Ezért lenéztek, megvetettek, kigúnyoltak minket. Pedig sok esetben csak azt mondtuk, nem lehet valakit leszólni, akit nem is ismerünk igazán, tehát ismerjük-ismertessük meg ezeket az alkotókat, ezt a fajta gondolkodást is. Ám ezt is veszélyesnek érezték, mert kiderülhetett, hogy másfajta értékrendet valló emberek is tudnak értékeset és jót alkotni, ami ráadásul nem a káoszhoz vezet, hanem a rendhez és az összefogáshoz.


– A megbélyegzésből az elmúlt hetekre is maradt, egy Magyarország ellen rendre hangulatot keltő alapítvány antiszemitának nevezte önt kinevezésekor…

– Ez hatalmas fegyver volt mindig. Embereket lehetett tönkretenni azzal, hogy minden alap nélkül rásütötték, hogy antiszemita. Meg volt határozva, hogy ki beszélhet erről, és hogyan. És ha valaki nem tartozott ebbe a klubba, rögtön leantiszemitázták és morálisan likvidálták. Amikor ezekkel a jelzőkkel illettek, elgondolkodtam, hogy próbapert kéne indítani. Egyesek veszik maguknak a bátorságot, hogy megalapozatlan vádakkal megpróbálják ellehetetleníteni egy másik ember életét, karaktergyilkossággal kettévágni a karrierjét. Ugyanakkor egy ilyen ügy miatt öt évig bíróságokra szaladgálni, ez elszívná az erőmet. Én az értékeink felmutatásáért végzett munkában hiszek, és abban, hogy ha az ember a feladatára koncentrál, úgyis fogják látni, hogy mit képvisel.


– Az átalakuló M5 televízióról egy interjúban azt mondta, hogy ne relativizáljuk a dolgokat, mindent a maga szépségében vállaljunk fel. Mit ért ezalatt?

– A relativizmus nagyon erősen jelen van a hétköznapokban. Persze vannak olyan dolgok, amiket valóban több oldalról kell nézni, hogy az ember tisztességes képet alkothasson, de vannak nagyon is egyértelmű dolgok az életben. Az egyértelmű szép dolgokról pedig fölösleges vitát nyitni, mert az ilyen vita öncélúvá válik, és hamar eljut oda, hogy csupán az egóról szól. A művilágokról szóló műbeszélgetések csak a káoszt fokozzák.


– Ez azt is jelenti, hogy az individualizáló kulturális értékek helyett a kiérlelt, régi gyökerekkel bíró értékek kerülnek majd előtérbe?

– Ez bonyolult kérdés. Vannak olyan értékek, amelyek egy társadalmat, egy világot, egy közösséget életben tudnak tartani, amelyekhez mindenkinek tartania kell magát. Ha mindenki a saját individualista gondolkodása alapján akarna létezni, akkor szétesne a társadalom, ahogy ennek jeleit már tapasztalhatjuk is az élet egyes területein. A korábbi társadalmakban, amelyek erkölcsi és értékalapon működtek, illetve a társadalmi intézményrendszer is erre épült, mindenki tudta, mihez tartsa magát. Ez ugyanakkor nem zárja ki, hogy az ember individuális lény, és ameddig a másikat nem sérti, kifejezheti, mi a belső lényege. A kettő tehát nem zárja ki egymást, és a keresztény értékrend szerint jól összeegyeztethető.


– Ebben az esetben mit jelent a keresztény értékrend?

– Számomra, többek között, az emberek tiszteletét jelenti, hogy elfogadjuk egymást, hogy testvérek vagyunk. Ennek segítségével lehet megvalósítani, hogy egyben maradjon a társadalom, ugyanakkor meglegyen a szabadság a véleményalkotásra, a másik meghallgatására is. A keresztény ember nem tukmálja rá magát senkire, a példájával, az életével próbál utat mutatni.


– Hányan és kik nézik az M5-öt, mennyire lehet egyáltalán egy kulturális csatornának célja a nézettség?

– Az M5-nél azt szeretnénk elérni, hogy kellően ismertté váljon. Nem kell hogy tömegcsatorna legyen, egy kulturális csatornának nem is lehet ez a célja. Ahogy a Bartók Rádióra, úgy ránk is igaz, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség az, ami számít. Ugyanakkor azt is feladatunknak érezzük, hogy minél több embert bevonzzunk abba a világba, ami szép, értékes, izgalmas és gondolkodásra késztet. Azokat is, akik ez idáig nem így gondolkodtak. Az elmúlt évtizedek kaotikus atmoszférája nagy károkat okozott az emberek fejében, lelkében és igényeiben egyaránt. Először lehet, a populáris kultúrával tudunk megszólítani új rétegeket, de bízom benne, őket aztán tovább tudjuk mozdítani a magasabb kultúra irányába. Mindeközben pedig megtarthatjuk azokat is, akiknek eleve az utóbbira van igényük. A magyar kultúra, sőt mondhatom, a magyar társadalom mindig a szürkeállományunkra épült, és nekünk most is az a dolgunk, hogy felmutassuk a tehetségeinket és a szellem embereit.