A földműves-napszámos, majd haragozónak állt apától Békésen, 1911-ben született Püski Sándor így vallott származásáról: „ez a földnélküli földművesség határozta meg születésemtől kezdve nemcsak minden közigazgatási és iskolai iktatás tartalmát, hanem az egész pályafutásomat is”. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán diplomázott 1935-ben, s három évvel később nyitotta meg könyvesboltját a belvárosi Szerb utcában. Az 1939-ben alapított Magyar Élet Könyvkiadója főként népi írók műveit jelentette meg, de itt jelent meg például László Gyula magyar őstörténeti alapműve, A honfoglaló magyar nép élete, Féja Géza háromkötetes magyar irodalomtörténete, Szabó Dezső Az egész látóhatár című tanulmánykötete, s Németh László esszéi: A minőség forradalma, Kisebbségben és Készülődés címen, összesen hét könyvben. E kiadó működésének kilenc éve alatt száz művet, közel százötven kötetet jelentetett meg.

Püskit emellett mozgalomszervező tevékenysége jellemezte, 1943-ban a háborús idők egyik legjelentősebb politikai eseménye, a nevezetes szárszói népiíró- konferencia, másnéven a Magyar Élet-Tábor egyik főbb szervezője volt. Németh László, Erdei Ferenc, Nagy István és Kodolányi János ott elhangzó, különböző álláspontokat bemutató előadásait még abban az évben meg is jelentette.

1945 után csak meghatározott keretek között működtethette kiadóját, aminek ezekben az időkben legjelentősebb munkája talán Szabó Lőrinc Tücsökzene című verseskötete volt. 1950-ben pedig államosították a vállalatot, a raktárban álló könyveket bezúzták, a könyvárakba került köteteket kiselejtezték. Püski ezután egy kis kerámikusműhelyből tartotta fenn családját, de 1956-ban részt vett a Petőfi párt néven újjáalakult Nemzeti Parasztpárt szervezésében. A forradalom leverése után a fiai emigráltak, őt 1962-ben koholt vádak alapján bebörtönözték.

Egy évvel később szabadult, majd 1970-ben feleségével, Ilus asszonnyal együtt a fiai után ment az Egyesült Államokba, ahol folytatta könyvterjesztői munkásságát, bár eleinte csak a lakásukon. Később feleségével együtt előadókörutakat szerveztek meghívott magyar írókkal – köztük Sütő Andrással, Csoóri Sándorral is –, illetve kiállításokat, filmbemutatókat szerveztek, s 1974-ben megvásárolták a New York magyar negyedében, a 2. sugárúton található Corvin nevű könyvesboltot, egy évvel később pedig megalapították a Püski kiadót. Nemcsak a Magyar Élet egykori szerzőgárdájának műveit, de más, Magyarországon politikai okokból közlési lehetőségekhez nem jutott magyar szerzők műveit is megjelentették, illetve terjesztették.

A könyvesház a Nyugaton élő magyarság szellemi központjává vált, ahol egyébként megfért egymás mellett a Horthy Miklós emlékiratait és a Faludy György verseit közreadó kötet, vagy Duray Miklós könyvei.

1989-ben tért haza, s családjával a budapesti Krisztina körúton nyitottak könyvesházat, ami a népi irodalom szellemi örököseinek gyűjtőhelyeként működik. Itthon újra kiterjedt politikai-közéleti tevékenységbe kezdett, részt vett a Nemzeti Demokrata Szövetség megalapításában, amelynek 1996-ig volt tagja, 1995-tól pedig a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagjaként működött. Többek között 1996-ban Magyar Örökség díjban részesül, 2001-ben Mádl Ferenc államfő Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjével tüntette ki, 2003-ban Év Könyve-díjjal, 2004-ben Magyar Művészetért elismeréssel, 2005-ben feleségével együtt Szent István-díjjal jutalmazták.

2002-ben írt, Könyves sors, magyar sors című rendhagyó – interjúkkal, levélrészletekkel, jegyzőkönyv-passzusokkal, köszöntőkkel kiegészített – önéletrajzi kötetében család- és munkaszeretetéről, világfelfogásáról, a huszadik századi magyar történelemről vall, beszámol munkásságáról, és ezzel összefüggésben átfogó képet nyújt a népi mozgalom születéséről és kifejlődéséről. Könyvkiadói munkásságát az erkölcsi feladatvállalás, a népi mozgalom iránti eszmei hűség és a magyarság sorsáért érzett felelősségtudata határozta meg.

2002-ben a Magyar Művészeti Akadémia Aranyérmét kapta, amely alkalomból őt és Ilus asszonyt Kiss Dénes költő köszöntötte, a belső, szellemi Trianon első számú honvédjeiként nevezve meg őket: „Nemcsak a magyar szellemi végvárak vitézlő kapitányai ők, hanem a magyar könyvekkel foglalkozók példaképei, a cselekvés főtisztjei, ők a vigyázó emberek…”

Fehérváry Krisztina