Szent Ignác, aki színpadra termett

– Szent Ignác életéről musicalt készíteni 2022-ben? Amikor először hallottam erről, bevallom, az volt az első gondolatom, szép kihívás. Mire gondolt, amikor megkapták a felkérést?

– A jezsuita rend bízott meg minket azzal, hogy főként gimnazisták számára írjunk egy zenés színdarabot. A Madách Színházban megtekintették a már tíz éve műsoron lévő Én, József Attila című musicalünket, és eldöntötték, ebben a műfajban szeretnék színpadra vinni Szent Ignác életét. Amikor szerzőtársamon, Vizy Mártonon keresztül megkerestek engem is, nagyon megörültem, hiszen többszörösen érintett vagyok. Először is a jezsuita Pázmány Péter által alapított katolikus egyetemre jártam, majd az Egyesült Államokban szintén egy jezsuita magánegyetem hallgatója voltam. Még ott, 2002-ben készült egy fénykép rólam Szent Ignác szobra előtt, ahogy a kardját a Szűz Anyának felajánlja – ez a jelenet a darabba is bekerült. A kilencvenöt esztendős Csókay Károly jezsuita atya (a nemzetközi hírű idegsebész, Csókay András nagybátyja – a szerk.) azt javasolta, hogy olyan darab készüljön, amit a nem vallásos ember ugyanúgy élvezni tud, mint a vallásos. Ez volt a szükséges Ariadné-fonal, amit végig kézben tartottunk az alkotás ideje alatt, hogy kivezessen minket a földalatti labirintusból.

– Nagyon modern, fiatalos és humoros, mégis megható megközelítést választottak Szent Ignác életének bemutatásához. Vékony és érzékeny mezsgyén haladhattak, hogy mi fér bele szövegbe, hogyan szóljon a mai kornak, miközben egy szent életéről beszélünk.

– Nekem sok inspirációt adott a South Park animációs sorozat alkotói által készített szatíramusical, A Mormon könyve. Azzal együtt, hogy pellengérre állítja a mormon vallást, mégis népszerűvé teszi azt, ugyanis azt a hatást éri el, hogy amikor kijönnek a nézők a darabról, inkább szelfit készítenének egy mormonnal, mintsem menekülnének előle. Azon gondolkodtam, miért ne lehetne hasonló hatást elérni a jezsuita renddel kapcsolatban is? Ha a darab végén úgy jössz ki a színházból, hogy de „szeretnék találkozni egy igazi jezsuitával”, akkor olyan hatást értünk el, amit más még nem. Az életem során mindig meglep, hogy a Jóisten sokszor humorral szól hozzám is, mindenre húz új lapot. Egy amerikai jezsuita atya gondolata adta a megoldást, aki állítja: a humor a legrövidebb út két idegen között. Ezért lett ilyen, paródiára erősen építő ez a darab – amely ugyanakkor, reményeink szerint, sokszor megható is.

– Ami a South Park alkotóitól elfogadott, nem biztos, hogy itthon is működik, ráadásul a katolikus egyházzal. Nem volt kockázatos erre az útra lépni?

– Nagyon kockázatos volt, persze, de látni kell, hogy mi történik a világban: Covid után vagyunk, épp egy háború közepén, most már ki kell mondani dolgokat, mire várunk még? Történelmi léptékkel percekre vagyunk attól, hogy az emberiség elkerüljön egy újabb nagy összeomlást vagy alámerüljön. Most pont olyan karakterre van szükség, mint Szent Ignácé volt, aki szemébe néz magának a sátánnak is, és megmutatja, merre van az előre. A jezsuita rend azért a legliberálisabb rend a katolikus egyházon belül, még hazánkban is. Nagyon vették a lapot: először azt mondták, merész, majd később azt kérték, legyen még merészebb a darab.

– A darabot megnézve lendületes, fiatalos és tényleg merész musicalt alkottak. Talán sokan nem is gondolnák, hogy Szent Ignác karaktere mennyire megállja a helyét a ma színpadán.

– Bár ötszáz évvel ezelőtt élt, szinte huszonegyedik századi, modern személyiség Ignác. Talán ez a legcsodálatosabb benne, hogy kortársnak érezzük. Ignácról el lehet mondani, hogy teljesen úgy viselkedett, mint egy vizionárius startup vállalkozó. Meglátott valamit, elindult egy úton, aztán rájött, hogy nem csak ő szeretne azon járni. Átadta másoknak is módszerét és megváltoztatta a világot. Felépítette az első globális céget. Érdekes, hogy a gazdasági könyvekben is megemlékeznek erről mint az egyik legrégebb óta fennálló globális társaságról, a jezsuita rendről. Mára, amikor harminc évvel később látjuk, hogy nem sok maradt az egykori szocialista gigamárkákból, ez eléggé elismerésre méltó eredmény. Ki volt ez a Szent Ignác? Katona, aki megtért. De hogyan lesz egy megtért katonából egy kapitalista spirituális vállalkozó? Ki gondolta volna egy agresszív emberről, aki korábban örömlányokkal hált, a rosszabb nyelvek szerint akár be nem vallott gyermekei is lehettek, behajtója volt hercegének, hogy belőle szent lesz? Nem tűnt a legtutibb alapanyagnak, de a Jóisten – szerencsére – másként gondolta. Óvtak minket egyesek, mondván, ez az Ignác egy szürke eminenciás, ötszáz év alatt nem írtak róla darabot, mit lehet ebből a karakterből kihozni? Én meg azt gondoltam, valósággal a musical comedy deszkáira termett ez a karakter, csak még ő sem tudott róla. Szerintem óriási sztori!

– Ezért is döntöttek úgy, hogy az egész életét bemutatják, és nem csak kiragadott részeket?

– Misztikus szentről lévén szó, a története a bölcsővel kezdődik és a síron túl is tart. Nehéz teherrel indult az életben, katonacsaládból származott, de valójában nem volt „se apja, se anyja”. Anyja születésekor rögtön átadta a bábának, akinek eleve volt már odahaza nyolc gyermeke a kovácstól. Nem is hisszük, hogy bármi több kapcsolata lett volna édesanyjával. Ignác – akit ekkor még Iñigónak hívtak – az apródkodás után, lovagi ügyintézőként hamis hűségben vergődve élt a navarrai herceg alatt. Nem csoda, hogy nemes célnak látta, amikor egyenest a frontvonalra küldték, a spanyol királyságba betörő francia haderő ellen. A még be sem fejezett Pamplona várát kellett megvédenie maroknyi csapat élén az állig felfegyverzett francia seregtől. Derekasan küzdött, de elég hamar kilőtték egy gellert kapott ágyúgolyóval. Lehetetlen küldetést bíztak rá – feláldozták. Ez a felismerés mélyebb heget égetett Ignácba, mint az ágyúgolyó, ami összeroncsolta mindkét térdét. „Isteni győzelmet” arattak ekkor a franciák – és nem is sejtették, mennyi jót tettek ekkor a későbbi miskolci jezsuita gimnázium diákjaival. Amikor a karakterének ezt a korai életszakaszát építettem fel, egy jelenkori kínai maffiózó visszaemlékezése sokat segített. Ennek a maffiózónak az élete és a vére a főnöké volt. A börtönben mondták el neki, hogy azért kapták el, mert a főnök elárulta őt, hogy menthesse a saját irháját. Egyre mélyebbre került lelkileg, majdnem belehalt cellájában a depresszióba, a teljes elhagyottság érzésébe. Ekkor eljutott Istenhez és megtért egy börtönkáplán hatására, mert rájött, bármennyi rosszat is tett, egyvalaki mégis szereti. Igaz hűséggel – mely nem leköt, hanem felszabadít.

– Említette a South Park alkotói csapatát és a kínai maffiózót mint inspirációt. Érdekes merítés. És kétségkívül merész húzás, hogy azt is megmutatják, mi történik a halál után. Ezen a ponton sem szisszent fel egy-két vallási vezető?

– Érdekes, de nem! Azért veszek csak egy sóhajtásnyi levegőt, mert nagyon sok dolgot tudnék egyszerre mondani. Az egyik, hogy engem mint katolikust mindig érdekelt, hogy mi történik a halál után. Hiszen egész vallásos életünk arról szól, hogy azért legyünk jók, mert egy nagy befektetést csinálunk egy életen át, amit odafönt majd beváltunk. Az első hitoktatóm, Futó Károly atya azt mondta tízéves korom körül, hogy szerinte dolgozni fogunk odaát. Mert az embert a munka teszi emberré, hát pont ott ne dolgoznánk? Nem csak lebegni fogunk ott évmilliókon keresztül! Nagyon megmaradt bennem… Szerzőtársammal, Vizy Mártonnal külön és együtt megélt személyes élményeink, katolikus életünk darabkái kerültek a darabba. Az élt bennem erősen, hogy nem érhet ott véget a darab, hogy Ignác meghal, hanem azzal, hogy feljut a mennyországba. Egy picit bele kell látnunk az ottani örömökbe.

– Az odáig vezető úton viszont sokat lebeg Ignác menny és pokol között, nehezen találja az útját, kételyek gyötrik, nem értik meg még a követői sem. Mindezt gimnazisták mutatják be, közérthetően, mostani nyelvezettel, hiszen kiben ne szólalt volna meg a „kisördög”, hogy „úgysem sikerülhet” vagy „nem vagy elég jó”.

– Pont ezeket a mondatokat fogalmazták meg a gyerekek, amikor Velkey Klára rendezőnő azt kérte tőlük, saját szavaikkal jelenítsék meg a poklot, így a gyerekek saját traumáikból mutatták meg, milyen a modern pokol. Az egyik előadás közben, amikor a pokol legmélyebb bugyrában jártunk, lekapcsolták a teljes fényt a színházban. Mindent beborított a némaság és a vaksötét, ahol nem világít még a színházi zöld exit-tábla sem, nincs fény, nincs remény. Ez lehet az igazi pokol. Az a pár másodperc életem egyik legnagyobb színházi élménye volt a nyögésekkel, sikolyokkal. Azt gondolom, a világban most nagy sötétség uralkodik, ezt mindenki érzi, de talán pillanatokra vagyunk attól, hogy közös megvilágosodáshoz jusson az emberiség. Szóval az emberiségnek most küzdenie kell. Az a fajta fejlődés, amiről Szent Ignác is beszélt, hogy tanuljunk meg az Istennel együtt dolgozni, meg fog születni. A Jóistennel együtt kell hogy megtaláljuk az utunkat. Nincsen más út. Szent Ignác feltalált egy módszert, ami a mai napig működik, ez a Megkülönböztető képesség. Mi jön Istentől, mi a sátántól? Mikor, ha nem épp ma tanuljuk ezt meg? Ennek megértéséről szól a darab.

– Szerelmi szál nélkül nincs musical sem, de azért itt is bátran mutatták be Szent Ignác és Szűz Mária különös kapcsolatát…

– Ignác fiatalon egy menő, macsó lovag volt, a nők kedvence. Titokban azonban hősszerelmes, aki az Ideális Nőt, a Szerelmek legszebbikét várta epekedve. Amikor lemondott a nőkről, hogy szerzetes legyen, nem gondolt arra, hogy élete legnagyobb szerelme várja a lemondásban – Szűz Mária. Ennek a különös szerelmi érzelemnek hullámzó stációin megyünk keresztül az előadás alatt. A plátói szerelem is szerelem. Szent Ignác saját bevallása szerint minden nap látta és beszélgetett Máriával, aki egy „isteni humorral” bíró karakter lett a darabban, nem olyan, akit a szobrokon látunk kimerevítve.

– Az egész darabra jellemző, hogy nem azt kapjuk, amit előzetesen vártunk. Arra is kevesen számíthattak, hogy Szent Ignác életét bemutató musicalben a rap, a rock és a popzene is helyet kap.

– Szerzőtársammal, Vizy Mártonnal több mint tíz éve tanulmányozzuk a musical műfaját. Az Én, József Attila darabunk hatásából kiindulva abban hiszünk, ha könnyed és felemelő zene játssza a főszerepet, az egyszerre képes szórakoztatni és az érzelmekre is hatni. Egy tragikusabb színezetű dal kapott helyet, és az is csak a darab elején. Én szeretem a belemenősebb rapet és a rockot is. A progresszív rock világából jövök, Genesis-rajongó vagyok tizenegy éves korom óta. A katonás karakterhez a heavy metal és a rock illik, a maffia- meg az utcai harcos világhoz pedig a rap. Szűz Mária világához inkább a soulful pop stílust társítottuk.

– Iskolai színdarabnak indult, de két teljesen megtelt Erkel színházi bemutató után nem gondolják azt, hogy ez a darab túlmutathat egy diákelőadáson?

– Természetesen gondoljuk. Ugyanakkor nagyra becsüljük a diákelőadásokat is, és azzal sem lenne gond, ha diákmusicalben is maradna meg a darab. A jezsuita rend a világ legnagyobb szerzetes rendje, számtalan gimnáziumot és egyetemet visz, melyek közül sok a világ élvonalába tartozik. Örömmel látnánk, ha a darab több más helyen is tovább élné a maga életét. E musical útja lehet az, hogy közelebb hozza a gyerekekhez és családtagjaihoz a vallást. Arra tényleg nem számítottunk, hogy ilyen sikert ér el a darab, főleg, hogy a tervezett kétszer egy óra helyett, három és fél órás monstre előadás kerekedett belőle. Bár ahogy az egyik igen fiatal nézőnk mondta, „azt sem bánnám, ha egész éjszaka menne!”. Valami elindult, ki tudja, hol áll meg. Mi is, mint Szent Ignác, próbáljuk kitapogatni mi a darabbal a Jóisten szándéka.