Szent II. János Pál pápa 100 éve született

Karol Józef Wojtyla néven született a Krakkóhoz közeli Wadowicében. Szüleit és testvérét korán elvesztette, egyetemi tanulmányait a második világháború szakította félbe. Dolgozott gyárban, kőbányában, 1942-ben jelentkezett a náci megszállás idején illegálisan működő papi szemináriumba. 1946-os pappá szentelése után Rómában, a pápai egyetemen szerzett teológiai doktorátust. Több helyen szolgált, egyházi közösségét új módszerekkel szervezte, kirándulásokra, túrákra vitte a fiatalokat. A teológiai kar etika szakának elvégzése után a krakkói szemináriumban és a lublini egyetemen tanított.

1958. július 4-én XII. Pius pápa krakkói segédpüspöknek nevezte ki, püspökszentelése szeptember 28-án volt a krakkói Wawel-székesegyházban. 1964 januárjában VI. Pál pápa kinevezte Krakkó érsekévé, majd 1967. június 26-án bíborossá kreálta.

Aktívan részt vett az 1962 és 1965 között tartott II. vatikáni zsinat munkájában, amelynek eredményeként a katolikus egyházban a tekintélyelv helyett a szolgálat, az igehirdetés került előtérbe. 1978-ban, a „három pápa évében”, amikor a VI. Pált követő I. János Pál 33 napi uralkodás után elhunyt, október 16-án általános meglepetésre a viszonylag ismeretlen lengyel bíborost választották meg a katolikus egyház fejének. Ő volt 455 év óta az első nem olasz, egyben az első kelet-európai és az első szláv, 58 évével pedig 132 év óta a legfiatalabb pápa.

Nevének a II. János Pált választotta, ezzel is jelezve, hogy folytatni kívánja elődje politikáját. Arra törekedett, hogy helyreállítsa a tanbeli egységet, visszatérésre bírja a hivatalos egyházi tanításokhoz a túlzókat, a tanítóhivataltól eltérőket. A katolikus egyház kormányzásában is új rendszert vezetett be.

Sohasem tagadta meg gyökereit: lengyel hazája iránti szeretetét, a népi hagyományokban gyökerező Mária-tiszteletet, a munkásként szerzett tapasztalatokat, a lengyel zsidók deportálásának és az ellenük elkövetett népirtásnak az elítélését és a kommunizmus elleni harcot. Befolyása messze túlterjedt a Vatikánon, első, 1979-es lengyelországi látogatása nagyban hozzájárult a kommunista rendszer bukásához.

Több mint húsz merényletet kíséreltek meg ellene. 1981. május 13-án csodával határos módon élte túl, hogy a török Ali Agca közvetlen közelről rálőtt. Egészsége 1993-tól kezdett hanyatlani. A Parkinson-kórban is szenvedő II. János Pál pápa 2005. április 2-án, 84 éves korában halt meg, temetését április 8-án tartották.

A 266 katolikus egyházfő közül csak Szent Péter és IX. Pius ült nála hosszabb ideig a pápai trónon. Ő volt a legtöbbet utazó pápa, nagyobb utat tett meg, mint valamennyi elődje együtt: 104 külföldi látogatása során 129 országot keresett fel, eközben a Föld-Hold távolság háromszorosát tette meg. Magyarországon két alkalommal: 1991. augusztus 16. és 20. között, majd 1996. szeptember 6-7-én járt. Minden elődjénél több szentet és boldogot avatott, bíborost kreált. Ő avatta boldoggá (1979), majd szentté (1997) Hedviget, Nagy Lajos király legfiatalabb lányát, ő emelte a szentek sorába Árpád-házi Kinga lengyel királynét (1999), avatta boldoggá Apor Vilmos vértanú győri püspököt (1999), Batthyány-Strattmann Lászlót, a „szegények orvosát” (2003) és IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt és osztrák császárt (2004). Megreformálta a kánonjogot, a katolikus egyház törvénykönyvét, elkészíttette az új katekizmust.

Bocsánatot kért a katolikus egyház múltbéli bűneiért, törekedett az Észak-Dél ellentét feloldására, szót emelt az emberi jogokért. A lengyelen kívül kitűnően beszélt franciául, angolul, spanyolul, németül, olaszul, járatos volt a latinban, a hívőket rendszerint anyanyelvükön köszöntötte. Beszédeit maga írta, és a „pápai többes szám” helyett az egyes szám első személyt használta.

Boldoggá avatási eljárását már temetésének hónapjában, az előírt öt évnél korábban elindította XVI. Benedek pápa. Boldoggá avatására rekordgyorsasággal, 2011. május 1-jén került sor, miután megtörténtnek ismertek el egy közbenjárására bekövetkezett csodát, Marie Simon-Pierre francia apáca felépülését a Parkinson-kórból. Boldog II. János Pál ünnepnapjának október 22-ét, pápaságának kezdetét jelölték ki.

A szentté avatáshoz szükséges második csodának egy Costa Rica-i asszony gyógyulását ismerték el, aki a lengyel pápához intézett imái nyomán gyógyult meg halálosnak minősített betegségéből. A szertartást 2014. április 27-én, kilenc évvel halála után, az Isteni Irgalmasság napján tartották (ennél gyorsabb csak Padovai Szent Antal kanonizációja volt a 13. században). Ezt az ünnepet II. János Pál vezette be Faustyna Kowalska lengyel szent tiszteletére, és ennek az ünnepnek az előestéjén hunyt el 2005-ben. Ez volt az első alkalom, hogy egyszerre két pápát avattak szentté, mert Ferenc pápa XXIII. Jánost is kanonizálta, és az is példátlan volt, hogy a szertartáson egyszerre két katolikus egyházfő, Ferenc pápa mellett XVI. Benedek nyugalmazott pápa is jelen volt.

Néhány nappal később szentelték fel a budapesti Szent István-bazilikában Magyarország első, Szent II. Jánosról elnevezett kápolnáját. A fővárosban nevét viseli a korábbi Köztársaság tér, tiszteletére több magyar városban is szobrot emeltek, életét több film, sőt musical is feldolgozta. Idén május 7-én megkezdődött szüleinek, Emilia Wojtylának és idősebb Karol Wojtylának a boldoggá avatási pere. A centenárium alkalmából magyarul is megjelent a Szent II. János Pál visszaemlékezéseit tartalmazó „Önéletrajz”, és a Magyar Posta alkalmi bélyegblokkot bocsátott ki.