A legenda szerint IV. Béla király lánya, Kinga a tatárjárás után apja hívására hazatért szülőhazájába, hogy felkeresse azt a máramarosi sóbányát, amelyet a királytól kapott ajándékba. A birtokbavétel jeléül annak egyik aknájába dobta gyűrűjét, amelyet aztán nem sokkal később a Krakkóhoz közeli Wieliczkában feltárt bánya egy sótömbjében találtak meg. A sóbánya mára Lengyelország talán legérdekesebb és leglátogatottabb idegenforgalmi látványossága lett, világraszóló jelentőségét 1978-ban az Unesco is elismerte azzal, hogy Kulturális Világörökséggé nyilvánította.

Árpád-házi Kingát alig tizenöt évesen, 1239-ben kérte feleségül Szemérmes Boleszláv lengyel király. Az ifjú lengyel uralkodónőt fényes diadalmenetben kísérték Esztergomtól egészen Krakkóig. Az 1999-ben szentté avatott királyné nagymértékben hozzájárult az ország gyarapításához, templomokat, kolostorokat és kórházakat építtetett, hozományát a tatárok elleni védekezésre fordította. S mivel a legenda a sóbánya feltárását is neki tulajdonítja, a bányászok védőszentjévé is választották. Wieliczka környékén egyébként már az újkőkorban is foglalkoztak a sóval, melyet akkoriban még csupán a felszíni sósvizekből nyertek. A tömbös fejtést pedig valóban Kinga uralkodása alatt kezdték meg magyar bányászok, akiket a királyné hívott Lengyelországba. Az időközben idegenforgalmi nevezetességgé vált bányát az utazók már a XV. században is látogatták, ám a mai értelemben vett turisztikai célponttá csak a XVIII. és a XIX. század derekán vált. Ekkor jelölték ki ugyanis a turista útvonalat, s nyitották meg azt a vendégkönyvet, amelyben királyok, államférfiak, írók, költők és művészek kézzel írt bejegyzései szerepelnek. A mára csaknem két kilométer hosszú turista útvonalat a bánya legszebb kamrái, járatai, földalatti tavai és kápolnái alkotják. A bánya nagyságát jól érzékelteti, hogy ez a bejárható útvonal a teljesen kitermelt aknák csupán három százalékát teszi ki, hiszen a sóbánya kilenc szintből áll, legmélyebb pontja a föld felszínétől 327 méter, s bányafolyosóinak hossza közel 250 kilométer. Az évek során a mélyben dolgozó bányászok a kitermelt só helyén keletkezett üregeket nem hagyták üresen, hanem sóból különböző szobrokat, domborműveket faragtak beléjük. A látogatók az első igazán látványos aknába, a Kopernikusz-kamrába 378 lépcsőfokon juthatnak le. A lengyel csillagász krakkói tanulmányai idején, valószínűleg 1493 táján látogatott le a bányába, s születésének 500. évfordulója alkalmából készítették el ide az őt ábrázoló, zöld színű, sóból faragott szobrot. A bejárható útvonal látnivalói közül kiemelkedik a bánya legrégebbi, épségben megmaradt kápolnája, a Szent Antal-kápolna, ahol a bányászok munkakezdés előtt mindennap reggeli misét tartottak; a XVII. század első feléből származó Janowice-kamra, amelybe 1967-ben hat életnagyságú szobrot helyeztek el, s ahol fény- és hangeffektusok segítségével idézik fel a wieliczkai legendát; a Sielec-kamra, amelyben a sószállításra szolgáló, eredeti eszközöket helyeztek el, köztük az úgynevezett „magyar kutyát”, vagyis fából készült csillét, ládát és különleges szánt. A bánya legszebb és egyben legnagyobb terme a Szent Kinga-kápolna, melynek kialakítási és díszítési munkálatai közel hetven éven keresztül, egészen 1963-ig folytak. A hatalmas terem minden egyes dísze sóból készült, mintegy húszezer tonna só felhasználásával. A főoltár alkotója, Józef Markowski bányász-szobrász volt, aki többek között Szent Kinga és Szent Kelemen alakját is megformázta. A falakon látható domborművek egyebek mellett az utolsó vacsorát, a kánai menyegzőt és a templomban tanító Jézust ábrázolják. A szentély összképének hangsúlyos és dekoratív elemei a sókristályokkal díszített csillárok, valamint a járólap látványát keltő sópadló. A kápolna belső képét a mai napig is alakítják, 1999-ben például köszönetként Kinga szentté avatásáért, elhelyezték benne II. János Pál pápa szobrát. A különleges földalatti kegyhelyen minden vasárnap reggel szentmisét tartanak, s egyebek mellett koncerteket, esküvőket is rendeznek. 135 méter mélyen a bányában szanatórium működik, amelynek kivételes mikroklímája különösen az asztma, az allergia, a légúti megbetegedések, valamint az anyagcserezavarok kezelésére ajánlott. A wieliczkai sóbánya ismertségét és elismertségét a Kulturális Világörökség cím mellett jelzi, hogy 1994-ben lengyel történelmi műemlékké nyilvánították, valamint az az évente közel egymillió látogató, akik dacolva a 14 fokos állandó hőmérséklettel, a több kilométeres gyalogúttal leereszkednek a mélybe, hogy saját szemükkel győződjenek meg a csaknem nyolcszáz éves földalatti sókitermelés emlékeivel, s a bányász-szobrászok kivételes alkotásaival. (B)