Mundruczó Kornél annak ellenére volt elégedetlen filmjével, hogy azt Locarnóban Ezüst Leopárd Díjjal ismerték el. Miután a film már több fesztiválon is részt vett, Szarajevóban egy producer, Philippe Bober felajánlotta, hogy világszerte segíti forgalmazni a Szép napokat, ha a rendező újragondolja annak egyes részleteit. Az újravágás Párizsban történt, ahol talán a ritmusa és az elbeszélés módja változott meg a leginkább, hiszen a rendező nem a történet bonyolultságának érzékeltetésére törekedett, hanem éppen ellenkezőleg. Minden előre kiszámíthatóan, a legtriviálisabb módon történik, s ennek köszönhetően úgy érezzük, hogy nem akar minden áron hatni ránk, ellentétben a hollywoodi „könnyfakasztó” alkotások többségével.

A film egyik főszereplője, Péter (Polgár Tamás) első napját tölti a javítóintézet falain kívül, s útja a nővéréhez, Máriához (Wéber Kata) vezet, aki egy mosodában dolgozik. Itt akaratlanul is szemtanúja lesz egy szülésnek, s annak, ahogy testvére megvásárolja a fiatal, tizenhét éves lánynak, Majának (Tóth Orsi) a kislányát. Péter lesz az egyetlen, aki tudja, hogy ki az újszülött igazi édesanyja. A bonyodalom akkor kezdődik el, amikor Péter beleszeret Majába, aki a szerelméért cserébe azt kéri tőle, hogy segítsen visszaszerezni gyermekét, s tanúskodjon mellette a gyámügynél.

A Szép napokat 2001 augusztusában és szeptemberében forgatták Kaposváron, a lehető legkisebb létszámú stábbal. S ahogyan már Mundruczó Kornéltól megszokhattuk, most sem a divatos, „menő” színészek közül válogatott, hanem elsősorban olyan eddig ismeretlen arcokat keresett, akik még nem végeztek az egyetemen, vagy tehetséges, de nem hivatásos színészek.

A történet jellegéből adódó komor hangulat és szürkeség a cím ellenére végigkíséri a Szép napokat, melyet az alkotók kezdetben az Afta továbbgondolásának szántak. Ehelyett azonban egy olyan film született, melynek alapját Hauptmann Patkányok című drámája, Camus Közönyének filozófiai mondanivalója, valamint a görög tragédiák alkotják.