Szép, őrült élet

Régóta tudjuk, mi az a Rejtő-átok: készüljenek bármilyen jó szándékkal is a mai napig utánozhatatlan stílusú szerző műveiből filmes vagy színházi adaptációk, kevés köztük a jól sikerült. A színészként hasonlóan utánozhatatlan Keresztes Tamás rendezte A tizennégy karátos autó legújabb színpadi feldolgozása szerencsére ezek közé tartozik, amiben nem kevés szerepe van a Budapest Bár írta és játszotta örömzenének és a rejtői világhoz kiválóan illeszkedő, vetített, sőt meg-megmozduló látványvilágnak. Ezt egészíti ki az ötletgazdag, az alapmű sajátos humorát tisztelettel, mégis nagyon játékosan kidomborító rendezés, a flottul gördülő dalszövegek és a kiváló színészi játék. A sokszereplős regény minden karakterét persze lehetetlen volna egy másfél órás, koncertszínház jellegű előadásban felvonultatni, ezért a Gorcsev Ivánt alakító Lengyel Benjámin kivételével mindenki több figura bőrébe bújik – az átváltozások egy-egy jól eltalált kelléknek, jelmezrészletnek hála meglepő gördülékenységgel zajlanak. Különösen dicsérhető a minden jelenetében remekül helytálló Dankó István és Mikó István csendesen sziporkázó, ráadásul kiválóan éneklő-táncoló Vanek ura. Az előadás legnagyobb érdeme mégis a kiadott egész: mintha egy régi vágású, nosztalgikus, mégis friss és kortalan történetet látnánk arról, milyen jó is az őrült, szabad fiatalság.