Szerelmi szabadságharc

– Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szerelmét már sokan sokféleképpen feldolgozták, így azt gondolnánk, hogy mindent tudunk róluk. Mi újat tud mondani kettejük kapcsolatáról az ön kötete?

– Valóban azt hihetnénk, hogy már mindent tudunk róluk, ugyanakkor ennek éppen az ellenkezője igaz. Kapcsolatukról ugyanis még nem született olyan könyv, amely az eredeti forrásokra támaszkodva azt vizsgálná, hogyan működött a korabeli társadalom, mit jelentett benne úgy viselkedni, úgy gondolkodni, ahogyan ezt a két fiatal tette. Célom az volt, hogy filmszerűen, ugyanakkor nagyon pontosan mutassam be azt az őket körülvevő szatmári és pesti közeget, amely nagyon meghatározó szerepet játszott szerelmük alakulásában is.

– Hogyan találhatott egymásra ebben a korban két, ennyire eltérő társadalmi közegből származó fiatal, akiknek kapcsolata, nem beszélve a házasságáról, minden szempontból rebellisnek, formabontónak számíthatott?

– Az, hogy egymásra találhattak, sokat elmond a korszakban éppen zajló társadalmi változásokról még akkor is, ha eredendően azért nem volt akkora szakadék kettejük családja között, mint éppen az 1840-es évekre lett. Petőfi édesapja, Petrovics István ugyanis nagyon ügyes vállalkozó volt, és így megszerezte a pénzért megvásárolható, úgynevezett redemptusjogot, ami egyfajta kollektív nemességet jelentett. Ám pénzért vett jogot nemcsak megszerezni, de elveszíteni is lehetett. Így járt Petrovics István is. Ezért az a furcsa helyzet alakult ki, hogy bár Petőfi stabil hátterű, jómódú családba született, az 1830-as évek végére tulajdonképpen nincstelenné váltak, minden vagyonukat és földjüket elveszítették. Mindeközben Júlia édesapja, Szendrey Ignác egyre feljebb emelkedett a ranglétrán. Előbb Keszthelyen szolgált ispánként a Festetics családnál, majd Erdődön a Károlyiaknál már jószágigazgatóvá lépett elő, ami az uradalmakon belül kiemelt posztnak számított. Ezért lett igazán nagy, sőt, drámai a különbség a két család társadalmi pozíciója között. Kettejük nagy találkozására egyébként az 1846. szeptember 8-i nagykárolyi megyebálon került sor, bár nagyon valószínű, és Petőfi is utal rá egyik versében, hogy Júliát először a Térey-ház kertjének akácfái alatt pillantotta meg, ahol a lány éppen vendégeskedett. A rendi társadalom logikája szerint azonban nemhogy a házasságuknak, de a találkozásuknak sem volt sok esélye! Az, hogy az esküvő pontosan egy évvel később létrejött, közös ismerőseik és közeli barátaik közreműködésének volt köszönhető.

– Nyilvánvalóan tehát Szendrey Ignác nem örült a két fiatal szerelmének, hiszen ő, mint a visszaemlékezések is említik, egyenesen kijelentette, hogy „leányát nem Petőfinek nevelte, s nem fogja hozzá nőül adni”. Hogyan jött létre mégis ez a házasság?

– Lassan jutottak el addig, hogy Petőfi közvetlen az édesapától kérje meg szerelme kezét, először ugyanis magától Júliától szerette volna hallani a választ, aki azonban nagy belső dilemmával küszködött. Bár nagy hatást gyakorolt rá Sándor, tartott attól, hogy egy költőnek nincsen stabil érzelemvilága, a szenvedély amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is hamvad. Ezért 1846. október végén, másfél hónapos ismeretség után egy levélben őszintén megírta Petőfinek, hogy szereti, de azt is, hogy biztos akar lenni érzelmeik tartósságában. Egyezséget ajánlott, és próbaidőben állapodtak meg. Júlia megígérte, hogy ha 1847. március 2-ig nem változnak az érzelmeik, kitartanak egymás mellett, feleségül megy hozzá. A külön töltött hónapok alatt persze sok minden történt, Júliának konkrét kérői is akadtak, míg Petőfi időközben bosszúból ugyan, de feleségül akarta venni Prielle Kornéliát. Sok mindent elmond Szendrey Ignác jelleméről, hogy hiába féltette a lányát Petőfitől, hiszen a költőnek sem vagyona, sem rendes polgári állása nem volt, mégsem kényszerítette érdekházasságba, meghagyta számára a döntés lehetőségét. Távol állt tőle a kor autoriter apatípusa, sokkal inkább a jó szándék vezérelte. Be kellett látnia, hogy Júliát nem tudja szándékától eltántorítani, így tulajdonképpen engedte, hogy „csináljanak, amit akarnak”, ám kivonta magát az esküvői előkészületekből, és nem vett részt magán az esküvőn sem. Az azonban, hogy hozomány nélkül engedte volna el a lányát, nem igaz. Felment Pestre, ahol alapvető bútorokkal rendezte be a fiatal pár albérletét, mielőtt azok Koltóról megérkeztek volna.

– Hogyan viszonyult a társadalom a házasságukhoz?

– A korabeli világ szerint nemcsak balga döntés volt egybekelniük, de felháborítónak tartották azt is, hogy Júlia nem volt engedelmes gyermek, szembeszegült nemcsak a szüleivel, de mindennel, amire nevelték. Éppen ezért brutális ellenállás vette őket körül, Júlia barátnőjét, Térey Máriát például, akinek kulcsszerepe volt kettejük szerelmének beteljesedésében, szülei egyenesen eltiltották a házaspártól. Ennek fényében lehet igazán megérteni, hogy a házasság létrejöttéhez elengedhetetlen volt Júlia nagyon erős személyisége, aki annak ellenére is kitartott szerelme mellett, hogy így kockáztatta a jól megszokott anyagi jólétet, illetve vállalta környezete megvetését is.

– A kötet címe, vagyis a Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca ennek fényében többféleképpen is értelmezhető. Utal egyrészt az őket körülvevő társadalomra, másrészt a bennük dúló belső vívódásra is.

– Miközben nagyon nehéz lehetett a külső társadalmi elvárásokkal megbirkózni, mégis úgy látom, hogy Júlia számára az önmagával vívott belső harc volt az igazi kihívás. Előbb le kellett győznie saját félelmeit, és csak ezután tudott szembeszegülni az őket körülvevő társadalommal. A szerelmi szabadságharc ezt követően aztán egy harmadik színtéren is folytatódott, mégpedig a sajtóban. Merthogy a publikációikkal nagyon is tudatosan építettek fel egy olyan imázst, amellyel jól „fogyasztható” mesévé formálták kettejük szerelmi történetét.

– Milyen források álltak rendelkezésre, amelyekből hitelesen lehetett rekonstruálni ezt a reformkori szerelmi történetet?

– A korabeli sajtó és a forráskritikával kezelt visszaemlékezések mellett abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy két olyan fiatal szerelmét kellett feldolgoznom, akik rengeteget írtak minden műfajban. Nemcsak Petőfi versei és Úti levelei voltak nagyon fontos forrásaim, de Szendrey Júlia naplója és levelei is sokat segítettek. Míg levelei humorosak és önironikusak, addig naplójában nagyon érzékenyen és mélyen elemzi önmagát. Naplójának egy részlete egyébként a koltói nászút végére már meg is jelent, és elemi hatása volt a kortársakra. Merthogy szerelmi házasság ebben a korszakban szinte lehetetlennek tűnt, ám annak, hogy mind a ketten vállaltan és nyíltan írtak róla, komoly hatása volt a korszak társadalmára, így tulajdonképpen elfogadottá tették azt.