Szétszórt naplóféle

Viktor Jerofejev új könyve két évvel ezelőtt jelent meg németül Berlinben, de Bokor Pál orosz eredetiből fordította, és nehéz volna elmesélni, mi minden van benne, még akkor is, ha mondjuk tíz oldal lenne rá. De lehet, hogy mindez fölösleges is, hiszen a sokszor vérbő humorral átszőtt napló (?) nem igazán áll össze egyetlen nagy regénnyé, és talán nem is ez volt a szerző szándéka. Sokkal inkább az orosz élet és Putyin elnök ostorozása. A cím megválasztása is erre utal, a gopnyik szó valamiféle piti huligánt jelöl. A történelem és az irodalom iránt érdeklődőknek mégis érdekes lehet a „mű” tanulmányozása, mivel Jerofejev apja Sztálin francia tolmácsa volt, és így a kis Vitya sok fontos emberrel bratyizott egykoron, mint például a „jó Molotov bácsival” vagy az írók közül Jevtusenkóval, Arthur Millerrel, Philip Rothtal és így tovább. Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy világszerte azok az értelmiségiek lesznek a változások utáni rendszer legnagyobb ellenségei, akik a korábbi rezsim – a kommunizmus – legkivételezettebb emberei voltak. Ha így, vagyis fenntartásokkal olvassuk Jerofejev könyvét, amelyben még a magyar miniszterelnökről is ejt néhány keresetlen szót, akkor ez a szétszórt naplóféle még mulatságosnak is tűnhet.