Sziklába vájt történelem – különleges éjszakai túra a Várnegyedben

Az elsőként október 31-én megrendezett különleges program nem titkolt célja a belföldi turizmus erősítése.

Életre kelt hősök

A tízfős csoportokban indított föld alatti séták időtartama másfél-két óra, a gyülekezési pont a  Sziklakórház Atombunker Múzeum Lovas utcai bejárata. A program első felében a résztvevők a  föld alatti létesítményének egykor szükségkórházként funkcionáló termeit járhatják be,  zseblámpafényben. A nemritkán valódi emberekről, például az egykor itt dolgozó emberekről mintázott viaszfigurák a korhűen berendezett betegszobákban vagy műtőhelyiségben elhelyezve szemléletesen mutatják be a Várnegyed, illetve Budapest és Magyarország XX. századi történelmének legviharosabb időszakait, különös tekintettek az 1944 –45-ös ostromra és az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakára. 

Az egyes termeken áthaladva megismerhetjük a Sziklakórház teljes történetét a harmincas évektől a hidegháborús működésig (ekkor már főleg potenciális atombunkerként és polgári védelmi raktárként funkcionált). Eközben olyan érdekességekre is fény derül, hogyan oldották meg az 1944-től már a János-kórházhoz tartozó létesítmény víz-, áram- és  élelmiszer-ellátását, mennyire voltak korszerűek az itt használt eszközök és berendezések (nagyon), hogyan küzdött a személyzet a főként az ostrom alatt jellemző brutális túlzsúfoltsággal, a barlangrendszer mely külső részébe száműzték az ellátott német katonákat, és kik voltak azok a ma már többnyire méltatlanul feledésbe merült hősök (orvosok, ápolónők), akik erőn felül teljesítve sok ezer ember életét mentették meg. 

A séta során ráadásul a Sziklakórház viaszbábuinak egy része is életre kel: a cél természetesen nem a közönség ijesztgetése, hanem hogy még jobban átélhetőek legyenek az egykori mindennapok.

Háremhölgyek kútja

Ezután egy üvegajtón át a barlangrendszer további bejárható része következik, az idegenvezetői stafétabotot sziklakórházi kollégájától az üzemeltető Duna–Ipoly Nemzeti Park munkatársa veszi át. A rövid földrajzi-történelmi magyarázatokból kiderül, az évszázadok során hogyan alakultak át a természetes eredetű barlangüregek labirintusszerű pincékké, és hogyan hasznosították őket a legkülönfélébb módon a borospincétől a börtönön át az óvóhelyig. 

A pincék létrejötte egyébként a kútfúrások következménye: a kútásók itt gyakran természetes üregekre bukkantak, és bejutottak abba a felszíni kijárattal nem rendelkező barlangrendszerbe, ami az egész Vár alatt végighúzódik. A Várbarlang az édesvízi mészkő és a budai márga, vagyis egy agyagos üledékes kőzet határán alakult ki; lényegében ugyanarról az alulról történő hévizes barlangképződésről van itt is szó, mint a Budai-hegységben sok helyen. Ennek köszönhető a számos érdekes forma és a mennyezetben, a mészkőben megmaradt mamutfog lenyomata is – a túrán nemcsak ez, de maga a többkilós mamutfog is szemrevételezhető. 

A harmincas évek végén aztán a pincéket összenyitották, a történelemben először átjárhatóvá téve a barlangrendszert. A Vár alatti pincékben, mint óvóhelyeken, így legalább ezer ember élte túl az 1944–45-ös ostromot, zuhanyzó, WC és szellőzőrendszer – ezek falai, falrészei, csövei ma is láthatók – tették elviselhetővé a gyakran napokig tartó kényszerű föld alatti összezártságot. És persze nem jöhet ki senki a barlangrendszerből egy kis történelmi bulvár nélkül! Sok más mellett szóba kerülnek például a szűk futárfolyosók, amelyek egy városi legenda szerint a budai várat egészen a Margit-szigettel, sőt Visegráddal kötötték össze, vagy az egykor valóban emberi csontokat rejtő háremhölgyek kútja, amibe a törökök állítólag a megunt szeretőiket dobálták. 

Egy szál Kossuth

A néhány fokos lépcsőn felkapaszkodva jól esik a friss esti levegő, igaz, pár percnyi felszíni séta után rögtön új kihívás várja az éjjeli túrázókat. A cél a Mátyás-templom körbejárható panorámaterasza, ahonnan csillogva-villogva terül el az esti fényben fürdő Budapest látképe. 

A 197 lépcsőfok megmászását három rövid pihenő szakítja félbe, amikor is a majd nyolcszáz éves épület tornyai és harangjai (két történelmi és négy új) mutatkoznak be. Különösen érdekesek a templom toronygombjában elrejtett időkapszulák, ezekben mindegyik restaurálás alkalmával elhelyeztek a felújításra vonatkozó iratokat, részletesen leírva, hogy kik és milyen módon vettek részt a munkában. 

Az 1960-as évek restaurátorai a családjukhoz vagy a korhoz kapcsolódó érdekességeket is elrejtettek, például az egyik bádogos lányának óvodai fényképét vagy egy szál Kossuth cigarettát – utóbbi egy papírrestaurátornak köszönhetően szinte kifogástalan állapotban van ma is.