Szívmelengető

Vannak olyan filmek, amelyek a premier hetében nem keltenek nagy visszhangot, aztán mégiscsak egyre nagyobb figyelmet vonnak magukra. Ilyen a Téli szünet is, amelyet a közönség hamar a szívébe zárt, és végül az idei Oscaron öt kategóriában is jelölték. Nem véletlenül: Alexander Payne mások mellett a Kerülőutakkal, a Schmidt történetével vagy éppen az Utódokkal bizonyította, hihetetlen érzéke van a személyes hangulatú és emberi léptékű drámákhoz, nem beszélve a színészvezetésről, hiszen az ő keze alatt mindig mindenki kiváló alakítást nyújt. Új rendezésének sikeréhez az is hozzájárul, hogy a Holt költők társaságát vagy a Nulladik órát idéző iskolai közegben játszódó történetet mesél el meleg szívvel és rendkívül régimódi stílusban, ilyesmivel a nyolcvanas évek óta alig-alig találkozunk. A sztori egy mizantróp, zsémbes, de kiváló elméjű tanár és egy zűrös családi hatterű diák eleinte viharos, majd barátsággá alakuló kapcsolatát meséli, miközben kényszerűségből az iskolában ragadnak a karácsonyi vakációra. És bár a Téli szünet sok újdonságot nem tesz hozzá a hasonló tematikájú alkotásokhoz, Paul Giamatti és Dominic Sessa elképesztően jó párost alkot benne. Sajnáljuk, hogy nem az ünnepi szezonban került a mozikba.