Szódával elmegy

Martin Scorsese néhány éve azzal bírálta a Marvelt, hogy képregény-adaptációik sokkal inkább vidámparki attrakciók, mintsem valódi filmek. Most azonban úgy tűnik, hogy a stúdiónak már ezt az igényt is egyre kevésbé sikerül kielégítenie. És bár a bevételi mutatókon még nem látszik, az egyre hűvösebb kritikai és nézői véleményekből érezhető, hogy egyre többen ábrándulnak ki a futószalagon készülő produkcióból. A megújulást pedig A Hangya és a Darázs: Kvantumánia sem hozza el, noha ez a részt hivatott felvezetni a soron következő filmek új visszatérő főgonoszát. A címszereplő ezúttal egy félresikerült kísérlet során a családjával a kvantumvilágban találja magát, amelyet az oda száműzött Kang, a hódító tart rettegésben, aki korábban már számtalan párhuzamos dimenziót és idősíkot pusztított el. Dacára a mintegy kétszázmillió dolláros költségvetésnek, a látvány mindvégig műanyagnak hat. De nem erőltették meg a készítők a fantáziájukat az új, eddig nem ábrázolt világ megteremtésekor sem, pedig kreativitásuknak csak a fantáziájuk szabhatott volna határt. A film lendületes tempójának köszönhetően egyszeri szórakozásnak szódával elmegy, de hamar eljöhet a szuperhőstörténetek alkonya, ha nem változtatnak az unalomig ismert formulán.