Tagadhatatlan, hogy bár Jennifer Lopez közel sem a legkiválóbb színésznő vagy a legkülönlegesebb hangú énekesnő, mégis elképesztően jó formában tartja magát. Mindezt tökéletesen illusztrálja, hogy ötvenhárom évesen is elhisszük neki, képes puszta kézzel legyőzni a rátámadó férfiak tömegét. Új filmjében ugyanis egy egykori bérgyilkosnőt alakít, aki, hogy megvédje csecsemőjét a haragosaitól, születése után örökbe adja, ő pedig Alaszka egy távoli szegletében bújik meg. Amikor azonban tizenkét évvel később üldözői mégis megtalálják az akkor már tinédzser lányát, ismét fegyvert ragad, és felveszi velük a harcot. Az Anya nem csupán a szinopszisában emlékezetet a kilencvenes évek szögegyszerű akciófilmjeire, hanem a nem kifejezetten finomkodó erőszak-ábrázolásban, valamint sajnos a kevés árnyalattal megfestett karakterek tekintetében is. Ráadásul Niki Caro rendezőnő (Mulan) melodrámai elemekkel is vegyíti a történetet, de mindez az érzelmi hatást nem fokozza, csak a tempót lassítja le feleslegesen. Amikor azonban újra és újra elemébe kerül, akkor kifejezetten kellemes alternatívát kínál a mozikban látható elnagyolt szuperprodukciókkal szemben.