Sztárok a magyar műtárgypiacon

A világjárvány, majd a közeli háborúból eredő bizonytalanság ellenére a műtárgybefektetések iránt töretlen a bizalom, új vevők is megjelentek a piacon, kifejezetten keresik a minőségi alkotásokat. Ezt támasztja alá a BÁV idén tavasszal készült Műtárgybefektetési indexe is, amely minden eddigi eredményt túlszárnyalva nyolcszázalékos növekedést ért el még annak ellenére is, hogy a megkérdezettek többsége borúsan látja pillanatnyi anyagi helyzetét. A műtárgyvásárlásra nyitottak körében az első helyen változatlanul a festmények állnak, így nagy várakozás előzi meg a hazai piac két meghatározó szereplőjének, a Kieselbach Galériának és a Virág Judit Galériának a karácsonyi árverését.

Felzárkózó kortársak

Mára kimondhatjuk, hogy a nemzetközi és a hazai műtárgypiac is ugyanazt az ívet futja, mint a járvány előtt, vagyis a jó képekért vetélkednek a vásárlók, az árak pedig dinamikusan lépdelnek fölfelé. Az elmúlt öt év legnagyobb újdonsága talán az, hogy egyre nagyobb figyelem irányul a háború utáni kortárs művekre, amelyek így szélsebesen zárkóznak fel a klasszikusak mellé.

– Ennek a tendenciának nagyon sok összetevője van, köztük például az, hogy az elmúlt években a piac valamennyi szereplője, beleértve a kurátorokat, a gyűjtőket és a kortárs galériákat, nagyon sokat tett azért, hogy a nemzetközi fókuszt ráirányítsa azokra a kortárs magyar alkotókra, akik az 1960-as és 1970-es években kezdték a pályafutásukat. Az, hogy Maurer Dóra kiállíthatott a londoni Tate Modernben, Keserü Ilona bemutatkozhatott a New York-i Metropolitanben, illetve az egyik képe bekerült a párizsi Pompidou Központ gyűjteményébe, természetesen kihatott a vásárlókra is. Ráadásul időközben fiatalodott a gyűjtői réteg, amelynek tagjai jobban tudnak azonosulni a korban hozzájuk közelebb álló művekkel – magyarázza Kelen Anna művészettörténész, a Virág Judit Galéria ügyvezetője.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a klasszikusokra ne volna kereslet, sokkal inkább azt, hogy az olló szűkül. Az, hogy a kortárs magyar művészek elismertségben és ezzel párhuzamosan árban is fel tudnak-e majd zárkózni a nemzetközi alkotókhoz, a jövő zenéje.

– A legnagyobb probléma ezzel, hogy az 1960-as, 1970-es években alkotó magyar művészek életműve számszerűleg elmarad a nyugat-európaiakétól, így a nagy nemzetközi piacon nem könnyű az építkezés. Merthogy a kortárs galériás világban csak akkor lehet előrelépni, ha van anyag, amiből a művészt fel lehet építeni. Az olyan sikeres alkotók mögött, mint Bak Imre, Keserü Ilona vagy Fajó János, tekintélyes életmű áll, nemhiába szerepelnek jól a hazai árveréseken, merthogy legjobb fő műveik itthon kerülnek kalapács alá – mondja Kieselbach Tamás művészettörténész, a Kieselbach Galéria tulajdonosa.

A magyar műtárgypiac ereje

Bár kortárs művek is szép számmal szerepelnek majd a téli aukciókon, sőt, a Virág Judit Galéria december 19-én külön árverést is szentel a háború utáni kortárs műveknek, az igazi szenzációt még mindig a nagy klasszikusok váratlan felbukkanása vagy a piacon való újbóli megjelenése jelenti. 2023. december 16-án és 17-én pedig mindkettőre lesz nem is egy példa.

Soha ilyen magas, 180 millió forintos kikiáltási árról nem indult még festmény a hazai aukciókon, mint ahogyan Rippl-Rónai József Kalitkás nőjének első változatára lehet majd licitálni a Kieselbach Galéria december 17-i árverésén a Budapest Mariott Hotelben. Az 1892-ben készült Kalitkás nőt mindenki ismeri, hiszen ott szerepel a legtöbb Rippl-Rónai-monográfia címlapján, ahogy ezzel a kivételes kulcsművel reklámozza magát a nagy nyugati kiállításokon a Magyar Nemzeti Galéria is.

A galéria karácsonyi aukcióján most az ikonikus kép első variánsa szerepel majd, amely százévnyi lappangás után 2005-ben nagy szenzációt keltve került elő egy chicagói árverésen. Mielőtt azonban innen új tulajdonosánál kötött volna ki Nyugat-Európában, rövid ideig a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán láthatta a hazai közönség.

– Az, hogy ez a kép most itthon kalapács alá kerülhet, a magyar műtárgypiac erejét mutatja, hiszen egy olyan ikon, olyan különleges műalkotás, ami nagyon ritkán bukkan fel. A Kalitkás nő első változata jóval személyesebb, ez az, amikor a festő a látványélményt rögzíti, így egyértelműen azonosítható a modellje is, aki nem volt más, mint Rippl-Rónai francia származású fiatal szerelme, későbbi felesége, Lazarine. Szintje látja az ember, ahogyan a festő ott áll a szobában Lazarine előtt, és az ecsetjével lágyan simítja a vásznat; a kép eleven és érzékien csillog, a kalitka szinte fluoreszkál, a nő rúzsa élénkpiros, kalapja kék – elemzi a festményt Kieselbach Tamás. Aki reméli, hogy mára változott annyit Magyarország gazdasági helyzete, hogy sikerül ezt a remekművet itthon tartani.

Merthogy a Kalitkás nő nemcsak Rippl-Rónai életművének egyik kulcsdarabja, de a magyar modernizmus indulásának egyik legismertebb fő műve is, amely mindig is a magyar festészet erejét hirdette külföldön. Nem véletlenül nevezik a magyar Mona Lisának is.

Kordokumentum a vásznon

Ugyanezen a hétvégén, december 16-án azonban egy másik magyar Mona Lisát is elárvereznek majd a Budapest Kongresszusi Központban, mégpedig Gulácsy Lajos Régi instrumentumon játszó hölgyét. A festmény, amely Gulácsy legerősebb korszakában, az 1910-es évek elején készült, nem egy konkrét nőalakot ábrázol, sokkal inkább egy hangulatot próbál visszaadni, a természet, a művészet és a szépség egységét megjeleníteni. Az először 2002-ben felbukkanó képet sejtelmes volta miatt illették a művészettörténészek a fenti jelzővel. A Virág Judit Galéria igazi szenzációja azonban Tihanyi Lajos most előkerült Tájkép Margit híddal című festménye lesz, amely egy magyar családnál rejtőzött több mint száz éven keresztül.

– Tihanyi a magyar modernizmus egyik legfontosabb alakja, ritkán kerül aukcióra, ilyen kaliberű képe pedig még inkább. Ráadásul miközben tősgyökeres fővárosi volt, a budapesti tematika nem sűrűn fordul elő életművében. Legjobb képeit olyan nagyvárosokban festette, mint Párizs, Berlin, de a budapestiek közül egyértelműen ez a csúcsműve – mondja Kelen Anna, miközben a megtisztítás után harsogó zöld, lila és kék színben pompázó festményt mutatja, amely kordokumentum is egyben.

Merthogy a vásznon nem is a Margit híd a főszereplő, hanem az a ma már nem létező Wagner-villa, amelyet Wagner János, a Monarchia idejének elismert építésze saját családjának épített. Mivel a telken már évszázadok óta ott állt Gül baba türbéje, így csak úgy kapta meg az építési engedélyt, ha lehetővé teszi a zarándokoknak a türbébe való bejutást. A magyarázat arra, hogy Tihanyi miért pont ezt a villát festette meg, talán az lehet, hogy a villát 1914-ben, vagyis a kép készítésének idején épp el akarták adni, előrehaladott egyeztetések folytak a törökökkel, akik Európa legnagyobb mecsetjét szerették volna itt felépíteni. A tervből az I. világháború miatt nem lett semmi, majd a II. világégésben a villa megsérült, és mivel nem volt akarat a helyreállítására, az 1960-as, 1970-es években lebontották.

A képért 80 millió forintról indul a licit, ám várhatóan ennél jóval magasabb áron talál majd vevőre. Már csak annak tudatában is, hogy a Tájkép Margit híddal párizsi párja, a Pont St. Michel 220 millió forintért kelt el pár évvel ezelőtt szintén a Virág Judit Galéria árverésén.

A két galéria téli aukciós kínálatában természetesen további remekművek is szerepelnek, köztük báró Mednyánszky László, Iványi Grünwald Béla, Scheiber Hugó, Vaszary János és Barcsay Jenő alkotásai, illetve a magyar Vadak programadó csúcsműve, Czóbel Béla 1906-ban Nagybányán készített Parkrészlete. A Kalitkás nő I. és a Tájkép Margit híddal mellett ezeket is láthatjuk a Kieselbach Galéria és a Virág Judit Galéria téli árveréseit megelőző aukciós kiállításokon.