Farkasok völgye: Török válasz a hollywoodi egyoldalúságra

Több hónapos késéssel ugyan, de december 7-én a magyar mozikba is megérkezett a török botrányfilm, a Farkasok völgye: Irak. Az alkotás, amely a maga tízmillió dolláros költségvetésével minden idők legdrágább török filmje, szélsőséges indulatokat váltott ki világszerte. Sokan antiszemitizmussal és Nyugat-ellenességgel vádolták meg annak készítőit, mások szerint azonban a háborús akciófilm cseppet sem véresebb az iraki valóságnál. A Demokrata 2006/30. számában már beszámoltunk a filmről, most, a magyarországi bemutató előtt az alkotás eddigi nemzetközi fogadtatását és a történet, az alkotók szerint a valóság ihlette momentumait vettük szemügyre.

Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök felesége társaságában még a premier előtt tekintette meg a filmet, és nyilatkozataiban kifejtette, hogy tetszett neki. Hasonlóan vélekedett a török parlament elnöke, Bülent Armc is, aki az alábbi szavakkal kommentálta az alkotást: „Igen. Valóban így történt”, később pedig történelmi jelentőségűnek nevezte a Farkasok völgyét. Valamelyest óvatosabban fogalmazott Abdullah Gul külügyminiszter, aki szerint a film „cseppet sem rosszabb, mint némelyik hollywoodi produkció.” Így gondolták ezt a film törökországi forgalmazói is, akik korhatár nélkül mutatták be a filmet. Németországban viszont tizennyolc éven aluliak nem nézhették meg. Pedig a Farkasok völgye cseppet sem véresebb, mint bármelyik, korhatár nélkül megtekinthető amerikai akciófilm. A korhatár sokkal inkább a film politikai töltetének köszönhető. Pedig a Farkasok völgye rendezője egy televíziós interjúban elmondta, azért rendezte a filmet, mert pacifista és ellenzi a háború bármilyen formáját. A cél azonban ezúttal nem szentesítette az eszközt. Minden bizonnyal más lett volna a film fogadtatása, ha a hollywoodi sémát követve tartja magát az amerikai=jó, muszlim=terrorista szereposztáshoz. A világ nyugati fertályán ugyanis nem aratott osztatlan sikert a hagyományos jó-rossz szerepek felcserélése. A német lapok támadást zúdítottak a Farkasok völgyére, mondván az fröcsög az antiszemitizmustól és Nyugat-ellenességtől. Ez azonban nem vette kedvét a Németországban élő török fiataloknak, akik valósággal megrohamozták a jegypénztárakat, és hangos tapssal üdvözölték, amikor a film török hőse kést döfött a gonosz amerikai tábornok szívébe. A filmet tíz nap alatt kétszázezren nézték meg. A nagy népszerűség láttán, Edmund Stoiber bajor miniszterelnök – mondhatni, demokratikus lépésként – a film műsorról való levételére szólította fel a német mozikat. Németország legnagyobb forgalmazója, a CinemaxX eleget is tett a kérésnek. A film németországi forgalmazója, Alin Sahin szerint: „Valami baj van abban a világban, ahol kétmilliárd muszlimot sértő karikatúrákat a véleménynyilvánítás szabadságának neveznek, miközben amerikaiakat bíráló akciófilmet betiltanak.” De mi az tulajdonképpen, ami kivágta a biztosítékot a világ „politikailag korrekt” részén? Bahadir Ozdener forgatókönyvíró szerint a filmet megtörtént események ihlették, s a forgatókönyv valóban merített megtörtént eseményekből. Az is igaz azonban, hogy a cselekmény fonala viszont teljes mértékben a képzelet műve – akárcsak például a Vietnamot megjárt amerikai szuperhős, Rambo esetében, amely ugyancsak létező társadalmi problémából (a hazatérő vietnami veteránok visszailleszkedése) született meg annak idején David Morrell tollából, s a trilógia következő részei is az amerikaiaknak fontos háborúk valós helyzeteibe helyezte bele a sebezhetetlen kommandóst. A Farkasok völgye: Irak alaptörténete azonban ennél konkrétabb, hiszen az alkotói szabadság tiszteletben tartása mellett nem csupán valós helyzeteket, hanem ténylegesen valós eseményeket dolgoz fel. 2003. július 4-én amerikai katonák tizenegy török hivatalnokot tartóztattak le Észak-Irakban, és fejükön zsákkal börtönbe szállították őket. A televízión is közvetített esemény súlyos pofonként érte a törököket. Akkori spekulációk szerint az akció bosszú volt amiatt, hogy Ankara nem engedte át légterén az Irakba tartó amerikai gépeket. Ezzel a valós eseménnyel kezd a történet mesélésébe a film. A fején zsákkal elcipelt parancsnok nem bírta elviselni a török nemzet becsületén esett csorbát, és ahogy illik, íróasztalánál egyenruhában, kezében török zászlóval öngyilkos lesz. Búcsúlevelében barátját, Polat Aldemart kéri meg, hogy álljon bosszút a török nemzet nevében. A szuperügynök Aldemar személye egyébként nem ismeretlen a török nézők előtt. A legnépszerűbb török akciófilm-sorozatban hétről hétre göngyölít fel maffiagyanús ügyleteket. A film főgonosza, egy velejéig romlott amerikai tábornok, Sam Marshall. A névválasztás nem véletlen. Sam, mint Uncle Sam. A meglepő módon a neves amerikai színész, Billy Zane által alakított figura ráadásul újjászületett keresztény -, vagyis neokonzervatív – aki isteni küldetéstudattal uszítja egymás ellen Irak békés lakóit, és aki számára a pacifikálás pöttyös labdák és egyéb játékok osztogatásában merül ki. Paul Wolfovitz és Donald Rumsfeld bizonyára csuklanak. Szintén valós eseményt dolgoz fel a film azon jelenete is, melyben amerikai katonák egy esküvő násznépét tizedelik meg. 2004. május 19-én Mukaradeb-ben amerikai katonák rajtaütöttek egy esküvőn és az ünneplők közül többet lemészároltak. A hivatalos közlés szerint az eset tévedésből történt, mivel az amerikaiak az ünneplők által leadott örömlövéseket támadásnak hitték. A film persze, mondhatnánk, kissé lesarkítja a történteket, valójában azonban csak annyit tesz, hogy nem az amerikaiak utólagos magyarázkodását tekinti alapnak, hanem a megtörtént eseményeket. A képsorok bemutatják az ünneplőket, majd átsiklanak az esküvőtől nem messze várakozó amerikai katonákra. Mikor az örömlövések eldörrennek, a parancsnok így szól: „Most már terroristák… menjünk be”. Hamarosan kegyetlen vérengzés veszi kezdetét, miután egy buta arcú amerikai katona átszellemült arccal közvetlen közelről fejbe lő egy, a fegyverét csodáló iraki kisfiút. A túlélőket pedig Abu Ghraib börtönébe szállítják, ahol a filmbeli amerikai katonák ember-piramist építenek meztelenre vetkőztetett irakiakból, éppúgy, ahogy azt a hírügynökségi felvételeken láthatta a világ két éve. A börtönőrök legbrutálisabbika egy nő – ugyancsak összecsengve a valós eseményekkel, Abu Ghraib hírhedt börtönőrének, Lyndie Englandnak filmbeli alteregója. A három kiragadott példán túl természetesen a film végig tömve van utalásokkal az amerikaiak által megszállt Irak hétköznapjairól. Hogyan rúgják rá amerikai katonák az ajtót békés iraki családokra, feltételezett terroristák után kutatva, hogyan válik öngyilkos merénylővé egy apa, akinek gyermekét amerikai katonák gyilkolták meg. A film több fórumon megkapta az antiszemita bélyeget. Kétségtelen, hogy a rendező tabutémákat feszeget. Az egyik jelenetben feltűnik egy pajeszos zsidó, aki a veszély első jelére, mindenkit megelőzve, futva hagyja el a hotelt, ami valóban öncélú, Észak-Irakban ugyanis – ahol a film játszódik – nemigen fordulnak meg izraeliek, főként nem ilyen hangsúlyos külsőségekkel. A zsidó szál valószínűleg arra, az iszlám világban 2003 során felröppent hírre reflektál, mi szerint Moszad-ügynökök aktív részt vettek ki a kurd harcosok kiképzéséből. A film más miatt is rászolgált az antiszemita-bélyegre. A történet második számú főgonosza egy – ugyancsak neves amerikai színész, Garey Busey által alakított – Mengele doktor útjára lépő zsidó orvos, aki iraki foglyok szerveit operálja ki, hogy azokat Izraelbe, az Egyesült Államokba és Nagy-Britanniába küldje. Bizonyított történelmi tény ugyan, hogy az 1967-es háború során izraeli orvosok egyiptomi hadifoglyokat fosztottak meg veséiktől és szaruhártyáiktól. Irakban azonban ilyen eseményekről nemigen látott hír napvilágot. Mendemondák persze bőven vannak, de azok is inkább amerikai orvosok számlájára írják az ilyen tetteket. A zsidó-vonal tehát látványosan eltúlzott, ugyanakkor semmivel sem elfogultabb, mint az amerikai akciófilmekben megszokott „arab terrorista” sztereotípia harsogó kihangsúlyozása. A filmet övező botrányokat tekintve nem csoda, hogy a Farkasok völgyét elérte a cenzúra keze. Az Amerikai Hadsereg közleményben tiltotta el a kötelékében szolgálókat a film megtekintésétől. De ha mégis beosontak volna valamely vetítőterembe, akkor is csupán egy hatástalanított verziót láthattak volna. Az Amerikában vetített változatból ugyanis bizonyos részek kimaradtak. Érdekes módon nem az amerikai katonák kegyetlenkedéseiről szóló képsorok. Egyikben egy orvos letámad egy amerikai parancsnokot, aki a szervkivételre odaszállított irakiak közül lelőtt néhányat. A párbeszéd így hangzik: „Doktor: Mondtam magának, hogy ezek nem állatok, hanem élő emberek. Katona: Én jobban becsülöm az állatokat, uram. Doktor: Valóban? Ha továbbra is gyilkolni fogja a pácienseimet, és maga miatt nem tudom kivenni a szerveiket, meg fogom ölni!” Egy másik cenzúrázott jelenetben a doktor a film főgonoszával, a neokonzervatív Sam tábornokkal feszeget teológiai kérdéseket: „Tábornok: Nem értem meg azokat, akik mennybemenetelről álmodnak, és nem teszik magukévá Jézust. Doktor: Szóval én nem jutok a mennybe, maga pedig igen. Ezt akarja mondani? Tábornok: Mikor Jézus elhagyta ezt a világot, maguknak adta azt. Minket pedig arra választott ki, hogy megvalósítsuk a Mennybéli Királyságot. Doktor: Ezt nem tagadom, de a miénk az egyetlen nép, aki szövetséget kötött Istennel. Ezért mi vagyunk a kiválasztottak.” Bár első látásra olybá tűnhet, a Farkasok völgye mégsem tekinthető muszlim válasznak Hollywood arab és iszlámellenes propagandájára. A film sokkal inkább török, mint muszlim. A jófiúk mind törökök, leszámítva egy kurd férfit, aki feladva identitását, igazi török nacionalistává válik. Az amerikaiak azonban mind kegyetlen gyilkosok, az iraki kurdok gerinctelen csatlósok, az arabok pedig tehetetlen birkák. Az alkotás minden kockájában türkofil. De ki vetheti rájuk az első követ? Hol van kőbe vésve, hogy csak a csillagos-sávos zászló loboghat büszkén a mozivásznakon? Igen, a film kifejezetten elfogult. De mint Abdullah Gül külügyminiszter is mondta, „cseppet sem roszszabb, mint némelyik hollywoodi produkció.” Sayfo Omar