Két hete késik a Szépirodalmi Figyelő idei első száma. Megszűnőfélben van a Lyukasóra, veszélyben az Életünk, a Pannon Tükör, a Magyar Műhely vagy a Juhász Ferenc és Ördögh Szilveszter vezette Tekintet, hogy csak a jelentősebbeket említsük. Januárban döntött az NKA Szépirodalmi Kollégiuma az irodalmi folyóiratok idei támogatásáról, s bár már korábban olyan lapok kerültek ki a támogatottak köréből, mint a Csodaceruza, a Cimbora, a Lyukasóra, az Új Holnap, most újabbak társultak hozzájuk.

Vámos Miklós, a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalmi Kollégiumának elnöke októberben azt mondta tréfásan: valami állami manipuláció lehet a dologban. A kollégium nem tud előre tervezni, a következő évi támogatás összege mindig bizonytalan. Például Harsányi László, az NKA elnöke korábban a dupláját ígérte a most kiosztott, gyér folyóirat-támogatási összegnek. A kollégium a kritikai kiadványok és a művek, valamint a kiadói és irodalmi programok, illetve az alkotói ösztöndíjak segítésére a tavalyihoz képest kevesebb, négyszáz millió forintot kapott, így a beérkezett 750 pályázatból 266-ot támogatott. A kényes pont minden évben a folyóiratok támogatása, amelyről a megelőző év végén döntenek. Az NKA eme nemes célhoz kevés összeget biztosított, így a támogatottak köre a korábbi 54-ről 36-ra csökkent (68-an pályáztak) 2006-ban, hiszen a nagy összegre pályázó nagyobb lapok – Kortárs, Holmi – támogatása elvitte a kisebbekét. A legkisebb támogatásban egyébként a szegedi Fosszília részesült, míg például a Lyukasóra semmit nem kapott. Idén a kitétel úgy változott, hogy az igényelt összeg hatvan százalékánál kisebb támogatást nem szavazhat meg a kollégium, és még kevesebb pénz jut, pedig 2006-ban is csak az ígért összeg kétharmadát, 427 millió forintot oszhattak el. Ehhez képest az idén szétosztott összeg négyszázmillió forint volt. Tudomásunk szerint a jelentősebb folyóiratok közül az Alföld, a Forrás, a Tiszatáj, a Nagyvilág 10-10 milliót, az Új Forrás 6 milliót, a Kortárs 11 milliót, a Litera internetes folyóirat és a Magyar Napló egyaránt 9 millió 600 ezret, a Hitel 7 millió 800 ezret, a Holmi 13 millió hatszázezret, a negyedévente megjelenő Parnasszus 4 milliót kapott. A lista a mai napig nincs fenn az NKA honlapján. Többen érthetetlennek tartják, hogy az egy időben született, s több évtizede egyaránt nagy jelentőségű lapok, mint a debreceni Alföld, a szegedi Tiszatáj, a külföldi irodalmat bemutató Nagyvilág, a fővárosi Kortárs és a szombathelyi Életünk közül ez utóbbi miért nem részesült támogatásban. Általában egykaliberű lapnak tartják a Kortársat és a Holmit, amely utóbbi mégis jelentősen több pénzt kapott. – A döntés során nem figyeltek arra sem, hogy egyes lapok önkormányzati támogatásban is részesülnek, főleg a vidékiek – mondja Szalay Károly író, aki korábban a Szépirodalmi Kollégium egyik tagja volt. – Például az Alföld további 6-7 millióra számíthat Debrecentől, de a fővárosiak közül csak a vezetés szellemiségéhez közel álló lapok kapnak segítséget a Pro Cultura Urbis Közalapítvány meghívásos pályázatain. Ezenkívül többen egyéb segítségben is részesülnek, például a Holmit állítólag a Soros is támogatja nem hivatalosan. Ugyanakkor úgy látom, a nemzeti elkötelezettségű folyóiratokat nem segíti a jobboldali tőke. Az állami támogatást pedig szerintem minden folyóirat megérdemli, s amikor én kollégiumi tag voltam, egy folyóiratot sem engedtünk megszűnni. Hiszen az Életünk vagy a Lyukasóra olvasói éppúgy fizetnek adót, mint például az Új Forrásé, vagy a békéscsabai Bárkáé. A támogatási összeg olyan alacsony, hogy a hatvanszázalékos kitételt tartva egyértelműen csak igazságtalanul lehet elosztani. Sokak szerint a döntés politikai alapon történik. – A politikai beállítottság sokszor a tartalomból is kiderül, hiszen egyes folyóiratok vissza-visszatérően foglalkoznak nemzeti sorskérdésekkel, míg mások egyáltalán nem, ahol viszont megjelennek egyházellenes, illetve hagyományos erkölcsöket bomlasztó témák, továbbá nyílt vagy burkolt magyarellenesség. Ezenkívül a konzervatív folyóiratok nagyrészt nemzeti íróktól, míg a liberális lapok nagyrészt, de inkább kizárólagosan liberális íróktól közölnek irodalmi szövegeket. Az írók nagy része pedig, ha máskor nem, a Magyar Írószövetség kapcsán markánsan kifejezte hovatartozását. Az elutasítottak közé került a Szépirodalmi Figyelő című folyóiratszemle is, amely tükrözi a magyarországi folyóirat-irodalom egészét, támogatás hiányában azonban megszűnőfélben van, idei első számának két hete kellett volna megjelennie. – Úgy látszik, a kelleténél többször fejtettem ki a trenddel ellentétes véleményem, amely nem fér bele a jelenlegi hatalom demokráciafelfogásába – mondja a főszerkesztő, L. Simon László. – Más magyarázatot nem látok a történtekre, a Könyvtári Kollégium kifejtette nézőpontját, miszerint e lap is számot tarthat a legszélesebb nyilvánosság érdeklődésére, mivel 270 városi könyvtár számára fizette elő a kollégium egy meghívásos pályázat keretében. Ennek ellenére a Szépirodalmi Kollégium nem tartotta érdemesnek, hogy bekerüljünk azon támogatott lapok közé. Pedig ugyanez a bizottság tavaly még egyedül a mi támogatási összegünket emelte meg, ráadásul 2005-ös összeg háromszorosára. S mivel az előfizetőkből, hirdetésekből évi 2 millió forintot tudunk öszszeszedni, de működésünk ára 8 millió forint, úgy néz ki, megszűnünk. Nincs életképes ötletünk. Nagy bajban van a Lyukasóra is, amelynek alapítói közt Vas István, Hubay Miklós, Lázár Ervin, Hernádi Gyula, Csoóri Sándor, Sütő András szerepel. – Aki az utóbbi években nem látja a tendenciát, az vak vagy hülye – mondja Gyurkovics Tibor író-költő, a Lyukasóra alapító tagja. – Nem tartom kultúrembernek azt, aki elnézi, hogy a Lyukasóra megszűnjön, nemhogy kultuszminiszternek. Nem értem, hogy nincs legalább egy ember a szocialista pártban, aki fölállna, és azt mondaná, állj. A filmes Kósa Ferenc, Jánosi György vagy Szili Katalin legalább, akit fel fogok kérni nyilvánosan, hogy nyilatkozzon meg az ügyben. Nemhogy a honoráriumokat, még a nyomdaköltséget sem tudom előteremteni. A rangos folyóiratok az állami támogatás hiányában idővel megszűnnek. A magyar irodalom azonban mindig is folyóirat-központú volt, e téren évszázados hagyományokkal rendelkezik. Valójában az irodalom van veszélyben. Fehérváry Krisztina