Hirdetés

David Cronenberg életművének visszatérő témája az emberi testhez fűződő viszonyunk, illetve annak adaptálódása különböző fizikai és lelki tényezőkhöz. Érdekes, olykor filozofikus kérdésfelvetéseit hol közérthető zsánerfilmekbe csomagolja (A légy, eXistenZ – Az élet játék), hol radikálisabban fogalmaz (Videodrome, Karambol). Új műve utóbbiak közé tartozik, így nem véletlen, hogy a cannes-i premieren a közönség egy része állva tapsolt, mások – egy-egy merész jelenetet követően – felháborodva kiviharzottak a teremből. A jövő bűnei egy meg nem nevezett ökológiai katasztrófa után játszódik, és olyan világot tár elénk, amelyben az emberek változatos mutációkkal alkalmazkodnak a csaknem élhetetlenné vált Földhöz. Mindeközben egy performanszművészt követünk végig, aki különböző szerveket növeszt a testében, és ezekre építi avantgárd show-műsorait. Klasszikus értelemben vett történetről alig beszélhetünk, a csaknem nyolcvanéves rendező fiatal, lázadó kollégáit megszégyenítő vehemenciával beszél a jelen problémáiról egy abszurd, szürreális rémálmon keresztül. Mindezt sokszor rendkívül provokatívan teszi, és bár a film extravaganciája ellenére is olykor monotonitásba fullad, a modern művészetek kedvelőinek izgalmas élményt nyújthat.

Korábban írtuk