Különleges kegyhelyekről készült dokumentumfilm
Ezer éve Szűz Mária oltalmában
Különleges Szűz Mária-kegyhelyeket és a hozzájuk kötődő hagyományokat mutatja be a Mária örök útjai című dokumentumfilm. A film egyik megszólalójával, Farkas István piarista szerzetessel, a makkosmáriai Angyalok Királynéja-kegytemplom lelkészével a Regnum Marianumról, a Sátán elleni harcról és Hunyadi János rózsafüzéréről is beszélgettünk.
„Minél jobban tiszteli valaki az Isten anyját, annál hűségesebben ragaszkodik Jézushoz, az ő Szent Fiához”
– fogalmazza meg a Szűz Mária-tisztelet alapját Badalik Bertalan veszprémi püspök Istennek Szent Anyja című mariológiai alapművében, melyet az 1965-ben elhunyt püspök hejcei számkivetésének idején írt, és amely csak a rendszerváltozás után kerülhetett a hívő közösség kezébe. Szűz Mária tisztelete ősrégi: ahogy arra Badalik püspök is felhívja a figyelmet, már a Krisztus utáni I. században nagyon sok lány kapja a Mária nevet, hajókat neveznek el róla, a keresztények pedig a különböző katakombák falaira Mária-képeket festenek.
Badalik Bertalan így ír a 431-ben tartott efezusi zsinatról, amelyen az egyház tanítóhivatala ünnepélyesen kimondta, hogy Szűz Mária valóban Isten anyja: „Magát a zsinatot is a Mária tiszteletére épített efezusi templomban tartották, és az a kitörő öröm, amellyel a hívek a zsinati atyák határozatát fogadták, világosan mutatja, hogy a Szűz Anya tisztelete már azelőtt is élt a hívek lelkében.”
A tiszteletnek számos formája alakult ki az évszázadok során: a VI. században Szűz Mária belekerült a szentmise kánonjába, de már a zsinat ideje óta általános szokássá vált, hogy tiszteletére templomokat építsenek.
Jézus Krisztus és Szent István
Ezekről a templomokról, kegyhelyekről, a Mária-tisztelet hozzájuk kapcsolódó hagyományairól készített most dokumentumfilmet Tari János filmrendező Mária örök útjai címmel. Az októberi díszbemutatót követően a filmet december 8-án és 10-én este 6 órakor is levetítik az Uránia Nemzeti Filmszínházban, és a tervek szerint még idén, a szentévben műsorára tűzi a Duna Televízió.
– A film egy gyönyörű párhuzammal kezdődik. Kétezer évvel ezelőtt Krisztus király a kereszten az örökségét Máriára bízza. Szent János apostol ott mindannyiunkat képviselt. Ezer évvel később pedig egy másik király, Szent István ugyanígy, a népét rábízza Máriára – mondja Farkas István, a makkosmáriai kegyhely lelkésze. A tanítványai és a hívek által csak Lupus atyaként ismert piarista pap az egyik fő közreműködője a filmnek, amely
Budapestről indulva felkeresi Makkosmária, Fallóskút, Hercegszántó, Róma, Loreto, Torino, Zadar (Zára), Bibinje, Faro, Carvoeiro, Lagoe és Loulé Szűz Mária-kegyhelyeit.

– Történelmi tény, hogy Európában, illetve az egész világon is elsők vagyunk ezzel a felajánlással. Két fontos szempont találkozott ebben nagyon szépen. Az egyik, hogy Szent István király itt marasztalta Szent Gellértet, hiszen neki mint bencés szerzetesnek csodálatos Mária-tisztelete volt. A másik, hogy egy olyan vándorló, nomád népnél, mint amilyen a magyar volt, különös becsben van tartva az asszony. Az ősmagyarok anyatisztelete és Szent Gellért Mária-tisztelete tehát gyönyörűen ötvöződhetett – magyarázza Lupus atya, hangsúlyozva, hogy azóta Regnum Marianum, Mária királysága vagyunk.
A felajánlást később három királyunk is megerősítette, többek között I. Lipót 1693-ban, Buda és a délvidéki területek töröktől való visszavételének emlékére.
Regnum Marianum
Ez a tudat mindig erős volt a magyarságban, olyannyira, hogy
a XX. század elején felépült a Regnum Marianum-templom, amelyet azonban Rákosi személyes döntése alapján 1951-ben felrobbantottak.
Az Angyalok Királynéja kegytemplom lelkésze ezzel kapcsolatban egy elgondolkodtató párhuzamra hívja fel a figyelmet.
– Nem sokkal e galád tett előtt fejeződött be a makkosmáriai kegytemplom felújítása. Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy természetesen óriási veszteség a Regnum Marianum elpusztítása, a regnumi atyák sok-sok börtönéve, de ugyanekkor itt az erdőben, a hegyek között egy régi, 1731-ből eredő kegyhely újjáéledt. Volt egy nagy csapás, de ugyanekkor élet is fakadt. Tulajdonképpen ez a kettősség végigvonul a magyar történelmen – mondja.
Mária oltalmát tehát ezer éve élvezzük, ami abból is látszik szerinte, hogy akármennyire megtépázott nemzet vagyunk, ebben a liberálissá, ateistává lett, a kereszténységét elveszítő Európában ma is talpon vagyunk. – Ráadásul jól ismerjük Pio atya látomását, miszerint innen indul majd valami csodálatos újjáéledés – emlékeztet.
Miért kellene annyiszor elmondani az Üdvözlégyet?
Az atyával arról is beszélünk, hogy sok téves kép, tudatos ferdítés kapcsolódik a Mária-tisztelethez. Sokan teszik fel például a kérdést: miért kell annyiszor elmondani az Üdvözlégyet?
– Pilinszkynek van egy csodálatos elmélkedése a rózsafüzérről. Ebben ahhoz hasonlítja a sok-sok Üdvözlégyet, mint amikor egy termékenyítő eső tíz- és százezernyi esőcseppje életet hoz a földre. A rózsafüzér nagyjainknak is rendkívül fontos volt, hogy csak egyet említsek, Hunyadi Jánosnak a kardmarkolatára volt fűzve – fejti ki Lupus atya, hozzátéve: már csak ezért is bántó és téves az „öregasszonyok imádsága” megjegyzés.
– Amikor katona voltam, a géppisztolyon tíz furat volt, az őrségben azon számoltam az Üdvözlégyeket! A rózsafüzérnek az a csodája, hogy tényleg bárhol és bármikor mondható, és ezzel az ismétlődéssel mintegy „belemuzsikálja” az ember szívébe Jézust – mondja, majd azzal folytatja, hogy a Sátán elleni harcunkban a leghatékonyabb segítő Mária lehet. A rózsafüzérrel pedig az ember nagyon közel kerülhet Jézushoz – szinte látjuk magunk előtt a várandós Máriát, amint Erzsébethez megy, vagy éppen a Jézus fejére helyezett töviskoronát.
Jézus és Szűz Mária mellett ugyanakkor Szent Józsefet is meg kell említeni, hiszen vele teljes a Szent Család. – Szent Józsefre tekinthetünk hitetlenül és hívő módjára. Ha hitetlenül tekintünk rá, lebiggyesztjük az ajkunkat: nem apa, csak nevelőapa, nem férj, csak jegyes. De mi is volt szent József küldetése? Isten a két legnagyobb értékét rábízta. Hát van még egy ilyen ember? – teszi fel a kérdést Lupus atya. Sok más paphoz hasonlóan vele is gyakran előfordul, hogy valaki fájó szívvel mondja, hogy az apja eldobta, és a nevelőapjáért mondatna misét.

Ilyen esetben a könnyem is kicsordul. És azt szoktam mondani az illetőnek, hogy akiért most a misét mondatod, annak az ősmintája Szent József, a nevelőapa
– hívja fel a figyelmet egy újabb párhuzamra.
De hogy mit jelent Lupus atyának Mária, honnan ered az ő Mária-tisztelete? – Édesanyám ezt már a fogantatásomkor belém oltotta. Amikor megfogantam, felajánlott Szűz Máriának, azt kérve tőle, hogy járjon közbe Jézusnál, hogy ha fia születik, pap legyen. Édesanyám ezt a titkát 28 évig, a felszentelésemig titokban tartotta előttem, hogy ne befolyásoljon. Csak akkor árulta el nekem – nem csoda, hogy percekig együtt sírtunk.
Erdő Péter: Közös a sorsunk
Október hagyományosan a Boldogságos Szűzanya hónapja. Több Mária-ünnep mellett nekünk, magyaroknak különösen fontos október 8-a. A főünnep története a magyar millenniumhoz kapcsolódik, amikor Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek kérésére XIII. Leó pápa engedélyezte a Magyarok Nagyasszonya ünneplését. Negyvenöt évvel ezelőtt, 1980-ban ráadásul éppen ezen a napon szentelte fel Szent II. János Pál pápa a Szent Péter-bazilika altemplomában a Magyarok Nagyasszonya-kápolnát. A Rómában idén október 8-án bemutatott szentmise prédikációjában Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek a következőket mondta: „Ennek a kápolnának az építése és pápai megáldása negyvenöt évvel ezelőtt kifejezte, hogy a római Egyház bennünket is befogad, közösségként is tisztel minket, és egyesít Krisztus hitében a többi népekkel. Itt, Rómában, de főként ebben a bazilikában vannak a Szűzanyának szentelt más nemzeti kápolnák is. Ez szépen kifejezi, hogy a különböző népekhez tartozó katolikusok közösségeként is úgy tekintenek a Szűzanyára, mint édesanyjukra. De ha közös édesanyánk van, akkor egymásnak testvérei vagyunk. Különösen fontos ezt átéreznünk a saját népünk vonatkozásában. A remény és a megmaradás útja annak felismerése, hogy közös a sorsunk, hogy egy anyának a gyermekei vagyunk, hogy nem gyűlölhetjük egymást, hanem alkotó sokféleségben össze kell tartanunk.”
