Tahi-Tóth Gábor, alias DJ Tóbiás ötvenegy éve kezdte – és még folytatja

– Hogyan indult a pályája?

– Mindig nagyon érdekelt a zene. A budafoki Budai Nagy Antal Gimnáziumba jártam, s természetesen a Luxemburg rádiót meg a Szabad Európát hallgattam. Az idősebbek, de talán a fiatalok is tudják: akkoriban a „jó zenék”, az újdonságok ezeken az adókon mentek. Diszkózni 1972-ben, ötvenegy esztendeje kezdtem Vonyarcvashegyen, a Magyar Tenger Discóban, amely még ma is létezik, utána pedig a SOTE kollégiumában, illetve más egyetemi klubokban álltam a pult mögé. Az egyetemi éveim alatt is jártam a lemezeimmel a különböző helyeket.

– A színészet markánsan jelen van a Tahi-Tóth családban. Sosem vonzotta?

– Játszottam az Egyetemi Színpadon, többek között Dörner Györggyel, Jordán Tamással, Balkay Gézával. Ez az időszak 1972-től 1977-ig tartott, de a zene már akkoriban is jobban érdekelt.

– Ez idő tájt még bakelitekről szóltak a dalok, a hazai piac viszont – finoman szólva – korlátozott lehetőséget nyújtott. Mi volt a beszerzési forrása?

– Az egyetemi kollégiumban laktam, ahol két nigériai fiú is kollégista volt. Ők rendszeresen kijártak Berlinbe – maguk is diszkóztak –, s ott szerezték be a legújabb lemezeket. Ezek olyannyira friss szerzemények voltak, hogy idehaza a Komjáthy (Komjáthy György EMeRTon-díjas zenei szerkesztő – a szerk.) a rádióban még nem játszotta ezeket, de én már igen. Boney M., Donna Summer, Barry White, néhány név a legnépszerűbb előadók közül. Jómagam ettől az időszaktól számítom a funky zene iránti vonzalmamat, amely azóta is töretlen. 

– „Civilként” milyen pályára készült? 

– Biológus szerettem volna lenni, ezen belül az etológia, az állatok viselkedését tanulmányozó és kutató tudomány érdekelt. Közben rájöttem, hogy kezdőként valószínűleg majd az állatkertben figyelhetem egy-egy élőlény viselkedését. Így már nem vonzott annyira az etológia, végül biológia-kémia tanári szakra jelentkeztem és 1977-ben középiskolai tanárként végeztem az ELTE-n. 

– DJ-pályafutása az egyetem elvégzését követően hogyan alakult?

– Összesen hét évet tanítottam, ebből ötöt egykori gimnáziumomban, a Budai Nagy Antalban; ez alatt nem diszkóztam. 1980 és 1988 között a Magyar Rádióban zenei szerkesztőként dolgoztam többek között Komjáthy Györggyel és B. Tóth Lászlóval a Poptarisznya című műsorban. A diszkózás is visszatért az életembe, gyakorlatilag ez lett a foglalkozásom, hiszen sok felkérést kaptam. A kétezres évek elején beköszöntött a retro korszak, sok régi, jobbnál jobb zenére volt igény a klubokban. A kedvencek mellett persze naprakésznek kellett, s kell lenni zenei anyag tekintetében, mert a közönségigényeket messzemenően figyelni kell.

– Bárki keverőpult mögé állhatott és disc jockey-nak nevezhette magát néhány évtizeddel ezelőtt?

– Korántsem. A lemezlovasoknak az Országos Szórakoztatózenei Központban vizsgát kellett tenniük; jómagam is teljesítettem az A kategóriás szintet. Angol nyelvvizsga, intelligenciateszt, többek mellett ezekben kellett megfelelni, és természetesen egy tízperces műsorvezetés bemutatására is sor került. A rádiós műsorvezetést – akkoriban – mikrofon-engedélyhez kötötték. Beszédtechnika-tanárom a legendás Montágh Imre volt. Az utóbbi jó néhány évben már szinte mindenki DJ-nek hívhatja magát, ha – kis túlzással – van egy laptopja, amelybe bedug egy adathordozót és annak tartalmát valahol lejátssza. Ez nem kritika, csupán ténymegállapítás.

– 2009-ben írt egy önéletrajzi könyvet, DJ Tóbiás Retro Party címmel. 

– A második kötetemről van szó, hiszen korábban Azok a csodálatos nők címmel megjelent egy – mondjuk így – nem önéletrajzi munkám. A bevezető egy kicsit filozofikus hangvételű, később – mivel elég rég születtem – érinti az ötvenes-hatvanas évek időszakát, aztán pedig a diszkó ’70-’80-’90-es évekbeli fénykorát mutatom be saját pályafutásomon keresztül, számos képillusztrációval.

– Túl a hetvenen, még manapság is vállal fellépéseket?

– Havonta már csak egy-két bulit vállalok. Manapság sokszor az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban tartok táncos rendezvényeket, ahol alkalmanként két-háromszáz embernek diszkózok, korosztályukat tekintve a harmincasoktól szinte bármeddig. A fergeteges retrohangulat megteremtése továbbra is az elsődleges célom. Igaz, ma már a videodiszkó megy, amely nem új műfaj, viszont újabb virágkorát éli régi, de felújított hanggal bíró és nyilvánvalóan új klipek vetítésével. A műsoromban úgy a régi, mint az új slágerek is forognak. Újdonság, hogy az egyes bulikra hívok vendéget is; járt már nálam Cintula, Rákász Béla, Janicsák István és sokan mások. Diszkósokkal, illetve előadókkal beszélgetek az est során a zene mellett.

– Hogyan áll a funkyval, maradt a stílus iránti vonzalom?

– Maradt, de van egy új kedvencem, ez a deep house, amely többek között a funky és a house stílusból nőtte ki magát.

– A magyar zenék aránya mekkora a műsorában?

– Ez részben közönségfüggő, mert a disc jockey a bulikon kívánságokat is teljesít. Ezt figyelembe véve a lejátszott számok egyharmada magyar dalokból áll. Játszom Omegát, Illést, természetesen Korda Gyuri bácsit a régiek közül, de elhangzanak Halott Pénz-, Balkan Fanatik- vagy Wellhello-szerzemények is.  

– Meddig lesz még DJ Tóbiás diszkó? 

– Amíg színpadra tudok állni.