Hirdetés

Egy favágó nagy szegénységben él az erdőben a feleségével, ám amikor egy nap az asszony a vasúti sínek mellett egy csecsemőt talál, a mindennapos nehézségeik ellenére is úgy döntenek, hogy felnevelik. A klasszikus meséket idéző animációs stílus eleinte megtévesztő lehet, a látszat ellenére cseppet sem gyermekmeséről van szó: az 1940-es évek első felében járunk a front közelében, a babát sem véletlenül hagyták magára, a házaspár élete hamarosan veszélybe is kerül miatta. A némafilmessel Oscart nyerő Michel Hazanaviciust nem lehet könnyen beskatulyázni, készített már drámát a csecsenföldi háborúról (A keresés), de horrorvígjátékot is (Csapó!), most pedig egy végtelenül szomorú tanmesével rukkolt elő, amely bár egészen más tálalásban, de lényegében pont arról szól, mint az Emberek a havason című magyar klasszikusunk: azaz hogy milyen szörnyű következményei lehetnek annak, ha az aktuális hatalom vagy politika megbolygatja a hagyományos, ősi életmódot. Mindezt drámain, de nagyon finom eszközökkel ábrázolja, talán ez utóbbi miatt sem keltett eddig akkora visszhangot film, mint amilyet érdemelne már csak egyedi elbeszélésmódja okán is.

Korábban írtuk