Tanulni a Kelettől

Bognár László neveléstörténész így fogalmazza meg könyvének megszívlelendő vezérfonalát: „Pedagógiánk vonatkoztatási rendszere hibás. Iskoláink ugyanis elképesztő mértékben Európa-centrikusak. A Távol-Kelet kultúrájáról, történelméről, nyelveiről, vallásairól alig esik szó. A Kelet bekapcsolása pedig többszörösen is elementáris jelentőségű lenne, mert a Távol-Kelet kultúrája minden szempontból egyenértékű az európaival, annak alternatívája, amely jobban megvilágítja európaiságunk – pedagógiánk – erényeit és súlyos hiányosságait.”

A szerző írása ezért először a sumir világba vezet, hiszen a negyedik évezred végén már működő sumir iskola olyan meghatározó volt Mezopotámia civilizációjára, mint a latin iskoláé az európai kultúrára. Mezopotámia népeinek nevelési eszménye az emberséges írnok, azaz az államapparátus és a templomi hierarchia hű tisztségviselője volt, és a világ legrégebbi ismert iskolaépületére (Édubba, azaz „tábla háza”) is éppen itt bukkantak a régészek a sippari ásatások alkalmával. Listázták a különböző fogalmakat a természettudományokról, a szerszámokról, földrajzról, a bemutatott „földműveléslista” például egy háromezer-hétszáz éves, agyagtáblába vésett kalendárium, amelyen afféle „paraszt­naptárként” versbe szedték az időszerű mezőgazdasági munkákat, és gyakorlati jó tanácsokat is tartalmazott a szakszerű munkák és eszközök közt történő könnyebb eligazodáshoz. És miután az eddig előkerült másfél millió ékírásos agyagtábla közül mindössze százezret fordítottak le, nem kizárt, hogy a jövőben még számos ehhez hasonló nevelés- és kultúrtörténeti adattal gazdagabbak leszünk.

A kötet emellett külön fejezetekben mutatja be a szervezett nevelésben világelső Kína, a tudományszerető egyiptomi, a szétszóratásban is nemzetőrző zsidó és az igazságosságra intő indiai iskolát. Az utolsó szerkezeti egységben a szerző az ómagyar nevelés rekonstruálására tesz hiánypótló kísérletet, archeogenetikai forrásokra és az azzal kapcsolatos legújabb kutatásokra építve. A sumir és magyar fejezettel nagymértékben kibővült munkához – az első kiadás 1992-ben az Új Pedagógiai Szemlében közölt tanulmányok szerkesztett változatát tartalmazta – egy hazai és nemzetközi publikációkból összeállított szöveg­gyűjtemény is csatlakozik.