Temesi Ferenc Kossuth-díjas író 70 éves

Szegeden született, szülei tanítók voltak. Ahogy egy önéletrajzában írja, gyerekkorában hadvezérnek készült, majd festeni próbált, végül az írás mellett döntött. Kiváló nyelvérzékének köszönhetően könnyedén megtanult oroszul, németül, franciául és angolul is. A gimnáziumi tanulmányi versenyeken elért eredményei miatt felvételi nélkül került be a szegedi egyetem magyar-angol szakára, ahol 1974-ben szerzett diplomát Déry Tibor költészetéről szóló szakdolgozatával. Fiatalon szerepelt iskolai színpadon, a szegedi könnyűzenei életnek is ismert alakja volt, több zenekarban játszott. Huszonhárom évesen súlyos autóbalesetet szenvedett, vele utazó szerelme meg is halt. A tragédia következménye sikertelen öngyilkossági kísérlet, majd a Szegedről, az emlékek elől való menekülés volt. Budapesten előbb az Egyetemi Könyvtárban talált munkát, majd a Fiatal Művészek Klubjának művészeti vezetője lett.

1975-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott, ettől kezdve szabadúszó író, műfordító. Első könyve, a játékos, ironikus, a hagyományos elbeszélés megszüntetésére irányuló írásokat tartalmazó Látom, nekem kell lemennem című novelláskötet 1977-ben jelent meg, és kedvező kritikákat kapott. Az ezt követő időszak az érlelődés korszaka volt, első regénye formálódott benne. 1983-ban részt vett a One World Poetry költészeti világfesztiválon Amszterdamban, s hosszabb-rövidebb utazásokat tett az európai országokban.

Több mint háromévnyi folyamatos írás után 1986-87-ben megjelent első, s mindmáig talán legolvasottabb, legsikeresebb regénye, a Por első és második kötete. A mű „a szótár- és lexikonformával való játék” keretében íródott realista önéletrajzi fogantatású családregény, a hagyományos módon megírt történeteket az író szótár formában szerkesztette meg. A Porral kezdődő regényciklus második darabja az 1993-as Híd volt, amelynek cselekménye „a tarot és a kínai pálcikás jövőmondás köré szerveződött”, a ciklus harmadik darabjában, az 1996-os Pest címűben a kínai harcművészet 36 titkos hadicsele adja a mű szervező erejét.

A nem hagyományos forma keretein belül megvalósuló történetmesélés több regényében is visszatért: a Királyáldozatban egy rendhagyó szerelemről mesél a sakkjátszma lépései szerint, a Kölcsön idő lapjain egy képzeletbeli folyóirat számaiból, folytatásos cikkeiből bontakozik ki a regény bonyolult szövedéke.

2008-ban Amszterdam stb. címmel jelent meg regénye, 2012-ben Bartókról írt monumentális művet, életrajzi tényeken alapuló könyvet, áltényregényt, ahogy ő maga definiálta a műfajt. 2013-as Apám című művében több száz oldal besúgói jelentésre alapozva írta meg apja sorsát, aki visszautasította, hogy spicli legyen. Legutóbb 2018-ban jelent meg könyve, a 49/49 című regény egy olyan szerelem története, amely egy rövid kamaszkori diákszerelemként kezdődik, de csupán negyven év elteltével teljesedik be.

A regények mellett esszéi, elbeszélései, műfordításai is megjelentek, írt drámát, s ő volt a Zsigmond Dezső rendezte A rózsa vére (1998) című film egyik forgatókönyvírója is.

1988-ban hosszabb utazást tett Kínában, ebben az évben ösztöndíjasként részt vett az Iowai Írói Program munkájában, 1991-ben előadásokat tartott Mexikóban, a VI. Nemzetközi Írói Szimpozionon. 1977-től a Művészeti Alap, 1984-től a Magyar Írószövetség, 1987-től a magyar PEN Club, 2004-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Munkásságáért több elismerést is kapott, 1988-ban József Attila-, A Jövő Irodalmáért-, 1992-ben Nagy Lajos-, 2002-ben Pro Literatura-, 2007-ben Szépirodalmi Figyelő-díjat. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 2011-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjával tüntették ki. 2014-ben Kossuth-díjat kapott műfajteremtő költői, írói munkája, valamint műfordítói tevékenysége elismeréseként. 2019-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozata) kitüntetésben részesült. Híd című regénye 1993-ban az év könyve lett.