Tévézz okosan!
A televíziózás november 21-ei világnapját azzal a céllal hívták életre, hogy a tévétársaságok a békét, az együttműködést és a fejlődést szolgálják. Az elmúlt évtizedekben azonban a tévés gyakorlat egyre messzebb látszik kerülni a kilencvenes években megfogalmazott céloktól, az olcsó és harsány szórakoztatás mintha minden mást lemosna a képernyőről.
Világszerte átlagosan napi 2 óra 56 percen át tévéznek az emberek az Eurodata TV két évvel ezelőtti jelentése szerint. Bár a KSH 2018-as mérése arról tájékoztat, hogy mintegy 250 ezer hazai fogyasztó mondta le előfizetését egyetlen év alatt, mi, magyarok a világtrendhez képest is túlságosan sokat ülünk a készülék előtt: a napi átlagunk 4 óra 40 perc. Nem mindegy tehát, hogy milyen tartalmak kerülnek a képernyőre, és hogy a sugárzott műsorok közül tudunk-e okosan választani.
Október 23-án az 1956-os forradalom emléknapján például a vezető kereskedelmi televíziók főműsoridőben amerikai vígjátékokkal jelentkeztek: az egyik csatornán Danny, a nőcsábász menekült a házasságkötés elől (Kellékfeleség), a másikon egy szintén Danny nevű főhős brillírozott, az évszázad átverésére készülve (Ocean’s 8). Ugyanezt a médialogikát folytatva november 1-jén, mindenszentek napján pedig zenés-táncos szórakoztató műsorokat sugároztak.
Minden bizonnyal nem az ilyen típusú műsorpolitika népszerűsítését tűzték zászlajukra az ENSZ-tagállamok vezető médiaszemélyiségei, amikor 1996-ban a televíziózás világnapjának életre hívását szorgalmazták.
A néző idomítása
– A kereskedelmi tévék műsorrendjében már jó ideje főként angolszász licenc alapján készülő tehetségkutató versenyek és hollywoodi filmek csapnak össze a nemzeti emléknapokon, de még a szakrális ünnepeken is, és nincs ez másképp az átlagos hétköznapokon, sőt a televíziózás világnapján sem – tájékoztat Oláh Szabolcs, a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének vezetője.
A szakértő arra is felhívja a figyelmet, hogy míg 15 évvel ezelőtt nem voltak ritkák az 1,8 millió néző figyelmét felkeltő programok sem, addig mára ez a nézettségszám a legjobb esetben is mintegy a felére csappant. A szolgáltatók ugyanis ma már portfólióban gondolkodnak, vagyis több párhuzamosan működő csatorna tartozik hozzájuk, amelyeken különböző korú, nemű és érdeklődési körű nézői réteget szolgálnak ki, ám ez a műsorpolitika nem jár feltétlenül minőségjavulással.
Amint az egyetemi oktató fogalmaz: a modern kereskedelmi televízió nem nevelni, művelni akar, hanem a piaci versenyt szem előtt tartva próbál alkalmazkodni a feltételezett nézői elvárásokhoz. Mert minél több a néző, annál vonzóbb a csatorna a reklámozóknak.
De mi lesz a világnap céljaival?
– Ahogy Umberto Eco olasz filozófus írja, az őstelevízió szórakoztató módon kínált ismeretet a külvilágról. A neotelevízió, vagyis a modern kereskedelmi tévé a csatorna saját világáról, önmagáról és a nézőkkel fennálló kapcsolatáról beszél, hogy a saját kínálatához kösse, idomítsa a nézőt. A két legnagyobb kereskedelmi csatorna önti magából a show-műsorokat, és ezekben tömegével foglalkoztatnak celebeket, mindez viszont azt eredményezi, hogy a sokadik évadnál tartva olyan emberek jelennek meg hírességként, mint a teljesítmény nélküli luxusfeleségek, valóságshow-szereplők, explaymate lányok, kiöregedett futballisták. Vagyis bárkiből lehet híresség, még akkor is, ha jelenléte a képernyőn hiteltelen és érdektelen. Kevés a valódi példakép, a műsorok nem az értelemre, inkább az érzelmekre, sőt az ösztönökre akarnak hatni, színpadiasak, keresik a botrányt, mint például a Konyhafőnök VIP legújabb évadának nyitó adása, amelyben az egyik versenyző, elvágva ujjait, a földre rogyott, majd zokogva követelte, hogy folytathassa a küzdelmet.
Médiapesszimizmus?
Oláh Szabolcs úgy véli, az igényesebb felnőtt nézők értik ugyan a médiában zajló tendenciákat, de nem feltétlenül szeretik, és nagy eséllyel hoppon maradnak, ha intellektuális tartalomra vágynak, mert a szolgáltatók nem azokat a műsorokat részesítik előnyben, amelyeknél szembe kell néznünk félelmeinkkel, és meg kell dolgoznunk az értékes pillanatokért.
Az egyetemi docens inspiráló kivételként említi Friderikusz Sándor Életünk története című új műsorát, amelyben sztárpárok jövőutazásának lehetünk tanúi. Az évtizedeket öregített hírességeket bemutató RTL-talkshow a szakértő szerint olyan esélyt és kalandot kínál, amely egyébként csak az emberi élet végső szakaszában válna lehetségessé: visszatekintést, számvetést és szembesülést az elmúlással. A tanszékvezető ugyanakkor kiemeli, az említett műsor a hivatalos nézettségi adatok alapján kikapott a vele szemben a TV2-n sugárzott Sztárban sztár című show-tól.
– Ahhoz, hogy a gyerekek okosan tévézzenek, családi és oktatási minták kellenének. A médiatudatosságra nevelés jelen van ugyan a Nemzeti alaptantervben, de nem önállóan, hanem más tárgyakba integrálva, így nehéz megérteni a kereskedelmi média logikáját. Maradt tehát a túlságosan is átpolitizált közszolgálati televízió, amely a hagyományos értékeket népszerűsítő programjai mellett szintén kénytelen beállni a nézettségi versenybe.
Médiatudatosság
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága lapunknak adott tájékoztatása szerint a hivatal nem vizsgálja, hogy a televíziózás világnapján vagy egyéb ünnepnapokon mi kerül a képernyőre, mert a médiatörvény alapelveként az egyes médiaszolgáltatók szabadon dönthetnek tartalmaik megválasztásáról. A hivatal ugyanakkor folyamatosan monitorozza a szolgáltatók tevékenységét. Amellett, hogy a bejelentéseket is kivizsgálják, véletlenszerű sorsolással naponta egy-egy országos televízió vagy rádió három műsoróráját is ellenőrzik, és bizonyos időközönként figyelik a helyi és közösségi médiumokat is.
A szankciók a felszólítástól a képernyő teljes elsötétítéséig terjednek, de lehetőség van a szolgáltatói nyilvántartásból való törlésre is, utóbbi kettőre azonban 2010 óta nem volt példa.
A hatóság tapasztalatai szerint a gyermekvédelmi területen leggyakrabban jelentkező probléma abból adódik, hogy a 16 éven felülieknek ajánlott műsorokat – amelyek csak 21 és hajnali 5 óra között sugározhatók – napközben is képernyőre tűzik, és az adott műsorsávban szexuális tartalmú, illetve erőszakos jelenetek is láthatók. Ez súlyos jogsértésnek minősül. Ilyen jellegű szabálysértésekért kellett a közelmúltban ötezer eurós bírságot fizetnie az RTL II-nek, Showder Klub című műsoruk vulgáris hangvétele és a program helytelen életkori besorolása miatt.
A hatóság fontos küldetésének tekinti a fiatalok médiaműveltségének növelését, elsősorban a Bűvösvölgy médiaértés-oktató központokon és webes felületeken keresztül. A budapesti, debreceni és soproni centrumokban a 9–16 éves tanulók játékos foglalkozásokon tanulhatják meg, hogyan hat rájuk a média, hogy értőbb, tudatosabb médiafogyasztókká váljanak. Az ingyenes foglalkozásokra iskolai szervezésben, csoportosan lehet jelentkezni a www.buvosvolgy.hu oldalon.
Tévézés közösségi médiával
– Remélhetően nem leszünk a tízmillió influenszer országa – jelenti ki Forgács Mariann, a Be Social digitális ügynökség ügyvezetője. A Magyar tinik a neten című tavalyi felmérésükre hivatkozva a közösségimédia-szakértő arról tájékoztat, bár a 18 év alatti korosztály továbbra is fogyaszt televíziós tartalmakat, nem a hagyományos módon, hanem online platformokat használva, saját időbeosztása szerint.
– A műsorkészítők napjainkban is igyekeznek megszólítani az ifjúságot, és bevonni őket az aktuális műsorokba, csak éppen máshogy, mint az elmúlt évtizedekben. Egy tehetségkutató adás nézése közben például a tinik a screen program alkalmazásával egyszerre több webes felületen is jelen vannak, és miközben az adást követik, szimultán informálódhatnak a szereplők életútjáról, háttérműsorokat figyelhetnek, és leadhatják voksukat is a kedvencükre. A közösségi média folyamatos támadásnak van kitéve a trash, vagyis igénytelen mondanivaló miatt, pedig ezeken a felületeken ma már egyre több értékteremtő tartalom jelenik meg, még ha nem is a televíziózás világnapja kapcsán megfogalmazott eszméket követve. A tavaszi karantén idején készített Nagy Facebook-körképünkből kiderült, hogy minden digitális platformon növekedett az aktivitás, és számos esetben életmentőnek bizonyultak az online végezhető munkák, internetes ügyintézési lehetőségek, tanfolyamok, felolvasóestek, sportolási módok, múzeumlátogatások, színházi közvetítések – fejti ki a szakértő.
Majd hozzáfűzi, bár a televízió és a közösségi média egyre több celebtartalmat népszerűsít, mégsem gondolja, hogy a fiatalok elvesznének ebben az útvesztőben, mert szerinte mindig találhatnak színvonalas tévéműsorokat, valamint igényes webes platformokat is.
Forgács Mariann ugyanakkor elismeri, hogy hazánkban is kezd túlzott méreteket ölteni a véleménykényszer, a tiniket különösen vonzza az influenszerkedés, a Be Social által megkérdezettek negyede szívesen lenne véleményvezér.
– A digitális érettség terén a generációk távolodnak egymástól, ugyanakkor az online média igyekszik megszólítani a hagyományos tévézéshez szokott felnőtteket is. Jóllehet az idősebb korosztály nehezen barátkozik meg azzal a ténnyel, hogy a fiatalok körében népszerű „kihívások” és TikTok-megjelenések között is szép számmal akadnak olyanok, amelyek kritikai gondolkodásra, tanulásra, önfejlesztésre ösztönöznek – mondja a közösségimédia-szakértő.
Hogy a jövőben milyen programok kerülnek a televízió-, illetve az online képernyőkre, továbbra is jórészt a tartalomszolgáltatókon múlik. De hogy közülük melyek lesznek a legnézettebbek, azt mi dönthetjük el, hiszen a kínálatból végső soron mi, nézők választunk.
