Tisza-parti romantika

A Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. (NÖK) koordinációjával megvalósított teljes körű korhű rekonstrukciót követően a rezidenciába az egyik legősibb magyar família, az Andrássy család és a kastély történetét bemutató kiállítás költözött. A tárlat anyagának összeállítása több mint egy évtizedes kutatómunkát vett igénybe, amelynek során hazai és határon túli múzeumokból, de a családi hagyatékból is sikerült Tiszadobra hozni számos műkincset, értékes bútort és használati tárgyat.

A vajdahunyadi vár nyomán

A puha ködbe burkolózva is elbűvölő látványt nyújt a francia Loire-völgyi lovagi várkastélyok hangulatát idéző Andrássy-kastély épületének sziluettje. A rezidencia 1880 és 1885 között épült, Meinig Artúr tervei alapján, akit a főúri família leghíresebb sarja, idősebb Andrássy Gyula – miniszterelnök, majd az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere – arra inspirált, hogy elsősorban a vajdahunyadi vár stílusára hagyatkozva a magyar történelmi romantika legnemesebb építészeti elemeit ötvözze egybe.

A Tisza és holtágai mentén, vadregényes környezetben elhelyezett épületnek az évszakoknak, a hónapoknak, a heteknek és az év napjainak megfelelően négy bejárata, 12 tornya, 52 szobája és 365 ablakszeme van.

A visszaemlékezések szerint a település idősebb Andrássy Gyula kedvenc tartózkodási helye volt. Fia így ír a családfő vidéki élet iránti vonzalmáról: „A városban, Budapesten vagy Bécsben aránylag keveset láttuk őt. Nagy elfoglaltsága és hivatalával járó nagy társadalmi kötelességei teljesen lefoglalták idejét… de annál többet voltunk vele falun Tőketerebesen, Tiszadobon vagy az erdélyi Dubinban…”

A kastély az idősebb gróf halálának évében, 1890-ben már készen állt, de az épület berendezését és a park kialakítását fia fejezte be. Ifjabb Andrássy Gyula politikai pályafutása nem közelítette meg apja kimagasló közéleti teljesítményét, az utókor főként európai hírű műgyűjtőként, művészetpártolóként és kultúraszervezőként tartja őt számon.

Az impozáns kastély sajnos nem maradhatott meg eredeti formájában az utókor számára, mert az első világháború után, 1918-ban a Polgár felől érkező fegyveres forradalmárok betörtek a palotába, a berendezést és a drága képzőművészeti alkotásokat összezúzták, az értékes műkincseket, bútorokat és berendezési tárgyakat tönkretették, a több ezer kötetes könyvtárat felgyújtották és széthordták. Amint mondják, az ifjabb Andrássy a vandalizmust követően soha többé nem tért vissza Tiszadobra… 1945 után a kastély állami tulajdonba került, falai között évtizedekig gyermekváros működött.

Hűséggel és bátorsággal

A rezidenciát ugyanazon a bejáraton keresztül közelítjük meg, amelyen egykor a főúri család tagjai is közlekedtek. A lovagteremben berendezett ősök csarnokában a felmenők portréi mellett hatalmas kőkandalló áll, amelyre a család jelmondatát vésték: „Fidelitate et fortitudine”, vagyis hűséggel és bátorsággal. Miközben sorra járjuk a felújított és korhű módon berendezett helyiségeket, köztük ifjabb Andrássy gróf háló-, és dolgozószobáját, illetve a nagyszalont, a zeneszalont és a könyvtárszobát, szinte életre kelnek az arisztokrata família legismertebb tagjai, mintha csak tegnap költöztek volna el a kastélyból…

Elolvashatjuk Ferenc József császár falra függesztett együttérző levelét, amelyben a következő szavakkal fejezte ki részvétét Kendeffy Katinkának, idősebb Andrássy Gyula özvegyének a gróf halála után: „Kedves Grófnő! Mélyen megilletődve intézem Önhöz e sorokat, hogy felejthetetlen férjének elhunyta fölött legbensőbb részvétemet kifejezzem. Érzem egész nagyságát a gyászos veszteségnek, mely bennünket ért, mert a boldogultban, kiben Ön szeretett férjét és a haza pedig legnagyobb és legjobb fiainak egyikét siratja, én is mély bánattal gyászolom kedvelt hívemet, ki lovagias jellemmel párosult fennkölt szellemével évek során át legjobb tanácsadóim egyike volt s kinek valódi hazafi és államférfiúi nagy érdemei az egész Monarchiában maradandó elismerésre számíthatnak…”

Az eredeti virágmotívumos mennyezetű nagyszalon ablakából gyönyörű panoráma nyílik a művészi gonddal tervezett angol- és franciaparkra, amelyet hajdanán feltehetően Erzsébet királyné is megcsodált. Az élő Tisza és holtágai közelségében kanyargó tiszafakoszorúba fogott bukszuslabirintus ma is bebarangolható. A helyiek úgy tartják, hogy a rezidencia éppen a magas rangú vendég, Erzsébet királyné miatt lett ilyen csodaszép. Bár bizonyítani nem sikerült, egyes helyiek még azt is tudni vélik, hogy amikor hóolvadás idején Sisi ellátogatott Tiszadobra, Andrássy gróf jégtömböket hozatott fel a Tiszáról, azokkal rakatta körbe a kastélyt, hogy a császárné szánon repülve csodálhassa meg a rezidenciát.

Az Andrássyak számos főúri vendéget fogadtak a birtokon. Köztük az egyik legmagasabb rangú gróf Széchenyi István volt, aki a Tiszán érkezett Tiszadobra, majd a folyópartról egy ősfákkal körbevett erdei nyiladékon át, hintóval szállították a birtokra. Idősebb Andrássy Gyula példaképeként tisztelte „a legnagyobb magyart”, akivel kezdő politikusként a Tisza szabályozása kapcsán ismerkedett meg. A folyó felső-szabolcsi szabályozási munkálataiban aktívan is részt vett, a Széchenyi által, Vasvári Pál vízügyi mérnök tervei nyomán elindított programot anyagilag is támogatta.

A kastély enteriőrje nagyobbrészt XIX. század végi, XX. század eleji hangulatot áraszt. A család jelentős műkincsgyűjtő hírében állt, a korabeli fényképek tanúsága szerint a nagyszalonban alig akadt kéttenyérnyi hely, ahol ne sorakoztak volna a kifinomult ízlésüket és társadalmi rangjukat érzékeltető értékes műtárgyak, festmények, fegyverek. Az egykori művészetpártoló hangulatot a rekonstrukció során is sikerült korhű módon megidézni, többek között a Szépművészeti, a Magyar Nemzeti és az Iparművészeti Múzeumból, továbbá a Hadtörténeti Intézetből, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumból, illetve a szlovákiai Betléren található Andrássy-kastélyból ideérkező alkotásokkal, bútorokkal.

Bár az eredeti enteriőr a történelem viharai során megsemmisült, az ebédlőben megtekinthetjük a Rippl-Rónai József által 1897-ben tervezett szecessziós stílusú étkezőbútor és ólomberakásos festett „Rózsáskert” üvegablak rekonstrukcióját, amelynek másik replikája a kaposvári Rippl-Rónai Emlékmúzeum és Látogatóközpont gyűjteményét gazdagítja.

Méltó múltidézés

A kiállítás első emeleti, interaktív részébe a főlépcsőház áttört mintás, kézzel faragott gyönyörű tölgyfakorlátos lépcsősora vezet. A rezidencia egykori vendégszobáiban berendezett XXI. századi tárlaton kivetítők, hanganyagok és érintőképernyős információs táblák segítségével mindent megtudhatunk az Andrássy család krónikájáról, akik 1741-ben házasság révén jutottak a tiszadobi birtokhoz.

Miközben a családi legendárium történeteit hallgatjuk, Gustave Courbet, Palma Vecchio, Munkácsy Mihály és Szinyei Merse Pál eredeti alkotásait is szemügyre vehetjük, de a tárlat az anyai ágon az Andrássy családból származó Batthyány Gyula festőművész munkássága előtt is tiszteleg.

A kastélyban tett kulturális időutazás voltaképpen a II. világháborút követő évek megidézésével ér véget. Bár az 1945 után megerősödő kommunista diktatúra állami tulajdonba veszi a főúri rezidenciát, nem tudta semmissé tenni az Andrássy család több évszázados szellemiségét és örökségét, amelynek most éppen a tiszadobi kastély állít méltó emléket. Amint azt ifjabb Andrássy Gyula 1913-ban papírra vetette: „Ha szeretjük a nemzetet, melynek tagjai vagyunk, ha érdekeit előbbre akarjuk vinni, ha jelenét szebbé akarjuk tenni, és jövőjét biztosabbá, akkor foglalkozzunk múltjával is. Midőn a jelen aggaszt, a múlt vigasztalhat és adhat a küzdelemben erőt. Az a múlt, mely azt mutatja, hogy hazafiságunk eddig minden veszély ellenére fenntartotta létünket, és hogy a süllyedést az emelkedés kora követte.”