– Leginkább énekesnőként ismert, kevesen tudják, kicsoda valójában. Mi ennek az oka?

– Talán túlságosan sokféle vagyok, s a kommunikáció sem egyszerű feladat. A csatornák, amiken keresztül eljuthat egy alkotótól az üzenet a hallgatóig, vagy rendelkezésre állnak, vagy nem, de leginkább a megfelelő fórumokon van a hangsúly. Rendkívül fontos, hogy eljusson a nagyérdeműhöz, amit publikálok, de nem minden áron. Semmiféle kecsegtető ajánlat sem vehet rá hiteltelenségre. Ezt a közönségem is tudja, és ez a bizalom még erősebbé teszi azt a közeget, amely suttogó propagandaként működik, létezik.

– Különböző stílusokat képvisel a lemezein, egy ízben József Attila műveit választotta. Miért ő?

– A kötődésem hozzá még tinédzserkoromban kezdődött, a Depeche Mode mellett párhuzamosan az ő költészetében találtam magamra. Később zavarni kezdett, hogy beskatulyázták mint búskomor, depressziós költőt, kötelezően tanítják ugyanazt a néhány verset tőle, aztán lapozunk. Az úgynevezett versmegzenésítős lemezek többsége pedig általában nem mutat újat. Makai Zsuzsa nénivel, József Attila unokahúgával sokat beszéltünk erről, és ebben az egész kultúrmissziós ügyben szellemileg támogatott. Sosem felejtem el, amikor végighallgattuk a lemezt, s azt mondta: „Istenem, ha az Attila élne! Végre három dimenzióba került…” Célom volt, hogy kapott képességeim bátor használatával, kényszerkoncepcióktól mentesen megmutassam ennek a gyönyörű hagyatéknak a sokszínűségét egy olyan lemezen, ami nem verslemez, hanem egy ízig-vérig zenei album. Alkotó-előadóként, szerzőként és hangszerelőként is feladatomnak éreztem ezt, bár anyagilag és lelkileg egyaránt nehéz volt. Bárminemű támogatás teljes hiányában láttam neki a munkának, igazi szűk magányban. Hónapokig csak ketten voltunk: a költő és én. Ez az intimitás jellemző súlya a Férfiszóval című lemezemnek. Egy segítséget viszont kaptam hozzá, ami minden más fölé emelt, Isten áldását. Zeneszerzői munkásságom rendkívüli állomásának tartom.

– Sikerült a küldetés, hiszen az iskolákban is használják a lemezt a tananyaghoz.

– Olyan utat tört magának, amire nem számítottam. Annyira elfáradtam az elkészítésében, hogy további sorsának tudatos tervezésére sem energia, sem pénz nem maradt. Így hát elindult a maga útján, és mára bizonyos magyartanárok szerint igazi kulturális forradalmat sikerült kirobbantanom. Vannak iskolák, ahol a lemez hatására a diákok rendesen József Attila-lázban égnek, egy tanár megírta, hogy bizonyos verseket azelőtt sosem ismert a költőtől, ezen a lemezen találkozott vele először. Tavaly Tiszavasváriban a költészet napján egész estés előadást mutattak be a dalokból a helyi gimnazisták telt ház előtt, s az igazgató szerint ez volt az első alkalom, amikor a diákok nem menekültek egy iskola által kezdeményezett eseményről, hanem véletlenül sem akartak kimaradni belőle. Egy zeneiskola igazgatójától tudom, hogy zeneelmélet órán tanítják az Óh Szív Nyugodj című dalomat, mint egyedi zenei jelenséget. Sőt, dr. Tverdota György tanár úr, az ELTE Modern Irodalomtudományi tanszékvezetője, a József Attila Társaság alapító kutatója és elnöke bevette egyetemi kurzusainak témájába, s idén a Társaság tagjai közé invitált, ami óriási megtiszteltetés. De az egyik legnagyobb öröm számomra az, hogy a lemezre feltettem egy saját versemet is zenei formában, Születésnapodra címmel a költőhöz címezve, századik születésnapjára. S bár semmilyen nyilvánosságot nem kapott, a 2006-os évben az érettségizők egy része ezt a verset választotta a szabadon választott magyar irodalom tételének. S a nyári telt házas Művészetek Palotájában megélt csoda után néhány napja a Petőfi Csarnokban tartott nagyszabású koncertünkön a közönséggel együtt hangosan énekeltünk „imát” a dalokon keresztül, amiről DVD-felvétel is készült.

– Mit képvisel a populáris zenei világban?

– A százszázalékos, feltétel nélküli hitet, és az ezen keresztül kapott erőn felbuzduló bátorságot. A dalszövegeim és a zenéim egyik erős jellemzője az indirekt megfogalmazási mód a mögöttes tartalom védelmében. Ehhez mindig tartom magam, ugyanis nem öncélú, amit teszek. Minden dalomban hagyok egy üres polcot, amire a befogadó felpakolhatja az ő személyes történetét, ami csak az övé. Így interaktívvá válik az alkotás.

– Zeneszerző, dalszövegíró, producer és énekesnő, emellett teológiát tanul, s munkásságában jelentős szerepet kap Isten. Könnyű összeegyeztetni a populáris irányvonalat a vallással?

– A vallással semmit sem egyeztetek össze. Hívő ember vagyok, s a mai értelemben nem tartom magam vallásosnak. A hitnek az ember és az isteni energia közötti kapcsolathoz, egyedi viszonyához van köze, nem pedig emberek által gyakorolt hatalomhoz. Az egyházaknak és gyülekezeteiknek az lenne a rendeltetése, hogy akár az eredendően hívő, akár a hinni vágyó emberek, de legfőképp az eltévelyedettek számára biztosítsa, hogy közösségben gyakorolhassák hívőségük azon részét, amely a közösségre is tartozhat. A nemhívő ember számára pedig különösen fontos feladat, hogy a közösségen belül társakra találhasson, akik segítik és bátorítják a Teremtőhöz, és ezáltal a valódi önmagához vezető úton. A hit maga azonban egy szubjektív létező, elvehetetlen kincs, szabályok és helytartók nélkül, egyben a legtermészetesebb dolog. El sem tudom képzelni az állapotot, hogy ne lenne jelen az életemben. A hit adott erőt mindenben és segített át olyan krízishelyzeteken, amelyek átlépéséhez a csoda kellett. Maga a téma körüllengte az egész gyerekkorunkat, s most a teológiát azért választottam, mert van bennem egyfajta késztetés, hogy közelebb kerüljek a válaszokhoz, önmagamhoz, az ősidentitásom békességéhez, amit aztán átadhatok másoknak. A fentiek alapján bizonyára nem meglepő, hogy felekezetfüggetlen teológiát hallgatok, ami egyfelől izgalmas, másfelől még elfogadóbbá tesz más kultúrák társadalmai iránt. Persze gyakorlati tárgyat is felvettem, hiszen szorosan összefügg ez a dolog azzal, amit a zenémen keresztül működtetek.

– A környező országokon kívül a világ több táján is fellépett, New Yorkban is többször, ilyenkor mit jelent magyarnak lenni?

– Egyik kedvencem Marx György ehhez kapcsolódó írása, ami tömören összefoglalja, hogy a művészetben és a tudományban világszerte teljesítő lángelmék többségéről kiderül, hogy marslakók, vagyis magyarok. Isaac Asimov így fogalmaz: „Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a Földön: emberek és magyarok.” Vagy ahogy Békésy György ír: „Ha egy utazóról külföldön kiderül, hogy magyar, majdnem mindig fölteszik a kérdést: Hogy lehet, hogy egy ilyen kicsiny ország annyi intellektuálisan kimagasló tudóst adott az emberiségnek?” Véleményem szerint ez nem lehet véletlen. S úgy gondolom, ez a hely is védelem alatt áll, s a most 97 éves nagyapám „védd a Tiszát az életed árán is” mentalitásából azt hiszem, örököltem valamit. Talán azt a számomra alapvető igényt, amit néha a kortársaim inkább csak megmosolyognak, hogy védjük, ami a miénk, legyünk rá büszkék és becsüljük meg.

– Legújabb lemezének címe A Gömb, s a plakátokon olvasható a jelmondat: „Hangosabban énekelj, mert beteg a Föld!”

– Ez egy nagy, színes tükör. Az ember lélektanának olyan tükre, ami megvilágítja az árnyoldalainkat és legnemesebb mivoltunkat egyaránt, kendőzetlenül. Az erősen spirituális töltésű mondanivalót alátámasztja a zenei sokszínűség is, a rockos hangszerelés találkozik a szimfonikus hangzásokkal és a kórusbetétek monumentalitásával. Néhol pedig az egészen mély intimitás az uralkodó. Ezek kontrasztja adja meg dinamikáját. Bemutatja az emberiség egyik legszebb tulajdonságát, a sokféleséget. Hitet és bátorságot hirdet, amikre a leginkább szükségünk van a túléléshez. Az általam gondosan összeállított idézeteket tartalmazó könyvjelzők, az önálló alkotásként működő grafikai tartalom is azt a mondanivalót támasztja alá, hogy rendelkezésünkre áll az isteni energia, csak újra meg kell tanulnunk használni. A lemezzáró opusz, A Szeretet Himnusza pedig Pál apostol írásából (Kor. 13) született. Nagy munka volt ez, amihez rengeteg áldásra volt szükségem, annyira, hogy szinte szüntelenül kellett kérnem. S az úton még nem várt társakra is leltem, hiszen a Greenpeace magyarországi képviselete megtalálta hitvallását a Beteg a Föld című dalban, mellyel kampányol majd a szervezet a világhálón is, illetve videoklipet készítünk, amivel szintén közösek a céljaink. Bár én egy kozmikusabb értelemben vett környezettudatosságról beszélek, a dalt nem feltétlenül a Föld szabad szemmel látható sebeire nézve írtam, hanem az ember lelkének a betegségeire, hiszen ennek már csak az eredménye az, ami látható és tapintható. Remélem, egyre többen felismerjük közös feladatainkat, amikben össze kell tartanunk, hiszen nem vagyunk idegenek, sosem voltunk azok.

Frenyó Krisztina

ÁGNES

Hétgyermekes család hatodik tagjaként született Budapesten.

Tanulmányait zenei általános iskolában kezdte, később a Kézműipari és Képzőművészeti Szakközépiskola és Gimnázium kerámiaszobrász szakára járt, majd alapítványi gimnáziumban érettségizett, jelenleg pedig felekezetfüggetlen teológus hallgató.

1997–98-ban mutatkozott be válogatáslemezeken korai dalaival, majd 1999-ben jelent meg első szólólemeze Örök Nyár címmel. Ezt követte a Deja vu (2001), majd a listavezető kislemezek és videoklipek után a Csak egy éjszaka volt EP (2004), Férfiszóval/József Attila (2005, 2008), Ígéret online-maxi (2006), Titkaid EP, A Gömb (2008). Dalai több mint 30 válogatáslemezen szerepelnek.