Titkok palotája

Balatonfüred reformkori városrészében sétálni felér egy időutazással. Egymást követik a korabeli hangulatukat máig őrző elegáns villák, amelyekben nyaranta otthonra talált az író Jókai Mór, a fürdő orvosa, Huray István, Vaszary Kolos hercegprímás vagy éppen a „nemzet csalogánya”, Blaha Lujza. A villaépítések azonban a reformkorral nem értek véget. A fürdőtelep központjától egy kicsit távolabb ugyanis újabb építkezési hullám kezdődött a XX. század első felében, melynek köszönhetően a klasszicista villák mellett megjelentek az eklektikus és szecessziós stílusjegyeket viselő épületek is. Ez utóbbiak közé tartozik a Villa Gyetvai, amelyet a nagy kiterjedésű Esterházy-birtok felparcellázást követően az 1940-es években építtetett magának Szabó Lajos, a budapesti Debrecen Étterem tulajdonosa.

A Törley-legenda nyomában

A vendéglős 42 ezer pengőért magától Esterházy Mária Anna grófnőtől vásárolta meg 1943-ban azt a szántó- és szőlőterületet, amelyre aztán Bán Károly veszprémi építész-építőmester olyan borászvillát álmodott, amelyben a Szabó család minden tagja megtalálta a maga kényelmét. A ház alsó szintjére borospincét, a földszintre egy tágas polgári otthont, míg a padlástérbe a cselédség számára fenntartott helyiséget tervezett.

A napszámos szülőktől származó Szabó Lajos, aki az Astoria szállodában liftesfiúként kezdte karrierjét, immár nemcsak étterem-, de villatulajdonos is lett, aki szabad idejében kedvenc hobbijának, a szőlészetnek és a borászatnak hódolt. A „boldog békeidők” azonban nem tartottak sokáig, a II. világháború után a család – feltehetően a sváb gyökerekkel rendelkező feleség, Neuberger Margit rokonságához – Németországba menekült. Az elhagyott villa így hamar fosztogatók prédájává vált, akik a borospincében felhalmozott jelentős mennyiségű italkészletre, köztük jó néhány törleys palackra bukkantak. Így terjedt el a környékbeliek között az a pletyka, amely szerint a villa egykori tulajdonosa valójában a budafoki pezsgőgyáros Törley család volt.

– A villát én is Törley-villaként vettem meg 2002-ben, és nagyon érdekelt, hogy valóban van-e köze a családhoz – mondja Gyetvai Zsolt, aki Katona Csaba történész barátjával közösen kezdett el a villa múltjában kutakodni. – A nyomozás során aztán kiderült, hogy mindez csupán legenda, és valószínűleg a pincében talált pezsgők miatt ragadt a villára a Törley név.

Kincsek a hordó alatt

Az építészként dolgozó Gyetvai Zsolt azonban nem elégedett meg ennyivel, érdekelte a villa múltja. Sokak meglepetésére ugyanis fantáziát látott az évek óta lakatlan, düledező épületben, így nem elbontani akarta, hanem megmenteni, és visszaadni egykori szépségét, méltóságát. Folytatta tehát a kutatást, és egy újabb rejtélyre bukkant.

– Az 1950-es években a villát államosították, az Országos Szakipari Vállalat üdülője lett. Nem sokkal azután jelentkeztek Szabó Lajos Németországban élő leszármazottai, hogy szeretnék visszakapni a háború alatt itt elásott családi ezüstöt. A környékbeliek elmondása szerint az új államhatalom képviselői meg akarták őket előzni, így különböző műszerekkel keresni kezdték a kincset az ekkor már „Titok-villaként” is emlegetett épület körül, de nem jártak sikerrel. Végül a 70-es években a család egyezséget kötött, és külön engedéllyel a pincében, egy hordó alól kiásta azt a mintegy hatvan kilogrammnyi ezüst étkészletet, amit hivatalos úton kellett az államtól visszavásárolniuk – meséli Gyetvai Zsolt.

Akinek egyébként a pincével szintén nagy szerencséje volt. Azt ugyanis a vállalat nem használta, így ablakait befalazták, az előtte lévő présteraszt pedig egyszerűen betemették. De mindezek előtt egy jóérzésű kőművesbrigád a házról eltávolított polgári vakolatdíszítést egyenként becsomagolta, és bízva a jobb időkben, a befalazott pincébe rejtette. A gipszstukkókat az új tulajdonos hiánytalanul meg is találta, és csupán annyi dolga volt, hogy portalanítás után a helyükre tegye őket. Merthogy időközben megkerült az eredeti terv is, ami alapján megkezdődhetett a teljes rekonstrukció.

Ősök találkozása

A felújítás során a házat szinte teljesen visszabontották, és a megtalált terv alapján gyakorlatilag újraépítették. Az egykori lakóhelyiségekből kulturális szalont alakítottak ki, amely koncertek, operagálák és képzőművészeti kiállítások mellett borkóstolóknak is helyet ad. Merthogy a villával együtt egy félhektárnyi szőlőterület is Gyetvai Zsolt tulajdonába került, amellyel kezdenie kellett valamit.

– Egri fiú vagyok, a nagyapám a TSZ-időkig Verpeléten volt szőlész-borász, ám a történelmi igazságtalanság annyira fájt a családnak, hogy az 1990-es években hiába hívták vissza édesapámat Egerbe, elzárkózott tőle. De a búvópatak mégiscsak megmaradt, borász nagyapám és építész édesapám bennem összetalálkozott, mert nem ijedtem meg a szőlőtől, elkezdtem művelni, majd gyarapítani – emlékszik vissza a kezdetekre Gyetvai Zsolt, aki bár a villa felújításával párhuzamosan folyamatosan képezte magát, 2015-ig csak a saját örömére borászkodott.

Végül 2017-ben kezdte el palackozni saját borát, amelyet mára 12 hektárnyi szőlőterületen termel a Paloznak és Tihany közötti domboldalon.

– A világ és benne a borászat is az örök kísérletezésről szól, változnak a vevői igények. Most éppen a fehérbor és a pezsgő reneszánszát éljük, igyekszünk mi is ehhez igazodni a kínálatunkkal. Tízféle szőlőnk van, hét fehér- és három kék szőlő, amelyből 50-60 ezer palack bort készítünk évente.

A Villa Gyetvai Borbirtokról származó borokat a világ minden táján versenyeztetik, szakmailag legsikeresebb talán a rajnai rizling, amely Brüsszeltől Szöulon át Dél-Afrikáig mindenhonnan hoz aranyérmet. De a 2021-es évjáratú Villa Gyetvai Kékfrankos is számos elismeréssel büszkélkedhet, így például a közelmúltban aranyérmet kapott az egyik legfontosabb cseh borversenyen, a főként közép-európai borokat értékelő Grand Prix Vinexen. A borok eddig a ház alatti pincében készültek, ami azonban idén már kicsinek bizonyult. Az új pince már megvan, így az eredetit éppen látványpincévé alakítják, hogy jövőre az érdeklődők a borkóstolás közben a villa rejtett titkai mellett már a borkészítés rejtelmeibe is bepillanthassanak.