„A dizájner dolga az, hogy körülnézzen és – akár csak az utcára kimenve – észrevegye, mi a feladat…” – fogalmazott egy interjúban Stefan Lengyel az egykoron Budapest védjegyének tekintett 4-es, 6-os villamos és az egy generáció életérzését meghatározó Calipso magnetofon tervezője, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Formatervező Tanszékének vezetője. A formatervező ugyanis az a szakember, aki az ipari termékek emberhez való viszonyát határozza meg, aki kapcsolatot teremt a tárgy és használója között. Amikor tehát dizájnerképzésről beszélünk, annak igazi célja az összefüggések feltárására való képesség kifejlesztése, ami most már központi szerepet játszik a tanszék programjában. Maga a forma az esztétikai szempontok mellett meg kell feleljen a tárgy funkcionális, technológiai és gazdasági igényeinek is, miközben meghatározza a használati folyamatot és hatással van a használó társadalmi és kulturális környezetére is.

Európában az elsők között indult el Magyarországon a formatervezők képzése 1950-ben Dózsa Farkas András vezetésével. Ő maga is Stefan Lengyelt tekintette utódjának egykor, a szakember azonban négy évtizedes nemzetközi tervezői és professzori karrier után, 2001-ben tért csak vissza a tanszékre, ahol aztán jelentős változásokat indított el. Az ő révén olyan világcégek kapcsolódtak az oktatásba, mint a Mercedes, a Braun, a Miele, a Grohe vagy a Vorwerk. A 2003-ban elfogadott új koncepció szerint a tanszék az alkotóművészi ambíciókkal szemben inkább a tervezői szemlélet kialakítására helyezi a hangsúlyt, vagyis az összefüggésben való gondolkodás és a problémaérzékenység fejlesztésére. Itt a tervezés-kutatás-alkotás egysége nem öncélú folyamatként, hanem magatartásformaként jelenik meg.

A tanszék vállalt törekvése lett, hogy szorosabb kapcsolatot létesítsen a gazdaság egyes ágazatai és a tervezői tevékenység között. Erőteljes nemzetközi megjelenése immár nemcsak arra terjed ki, hogy a legfrissebb tapasztalatokat beépítse az oktatásba, hanem arra is, hogy az egyetem tanárainak és diákjainak tudását kijuttassa a nemzetközi pályázatokra.

– Amikor felkértek a tanszék vezetésére, nagy problémának tartottam, hogy nincs kapcsolat az ipari intézmények és a diákok között – mondja Stefan Lengyel. – Az együttműködés olyan konkrét feladatokat jelent a hallgatók számára, amelyek megoldásával jelentős tapasztalatokat szerezhetnek. Ezenfölül ezek a programok és pályázatok általában féléves gyakorlatra szóló meghívással járnak a nyertes számára az adott cég terméktervező központjába, ahol az illető vezető dizájnerek felügyeletével ismerkedhet a szakmával. Később sokszor állásajánlatot is kapnak, hiszen a cégeket elsősorban az utánpótlás felkutatása motiválja az ilyen kapcsolatokban, de ha mégsem, akkor is nagy előnyre tesz szert a hallgató. Volt rá példa, hogy egy Mercedesnél tanult diák végül a Renault-nál kapott állást. Ez egy katalizátor, a diákok még az egyetemről bekerülhetnek a szakma sűrűjébe, a legnagyobbak mellé.

A cégek konkrét feladatokkal érkeznek, s ez a diákokat elsősorban problémaérzékenységre és együttműködésre neveli. Egy formatervező soha nem egyedül dolgozik, folyamatos kapcsolatban kell állnia legalább a mérnökkel, a technológussal és a marketingessel, s erről szintén kevés tapasztalatot lehet szerezni az egyetem falai között, ahol a diák csak maga és a tanára számára tervez. A csoportmunkákban zajló feladatokban a hallgató megtapasztalja, hogyan kell tárgyalni, előadni egy ötletet, meggyőzni egy kollégát vagy a megbízót. Ezzel sok későbbi, kényszerű pályamódosítás előzhető meg. Az egyetem Menedzserképző Intézetének keretén belül egyébként az „önmenedzselés” tanítása is megjelent. Az elmúlt évek sikereinek egyik leglátványosabb példája és fontos motorja, hogy a képzésben megjelent végre a járműtervezés. Stefan Lengyel, aki Essenben is tanít több évtizede, az azóta vezető pozícióba került volt tanítványai révén vette fel a kapcsolatot a DaimlerChryslerrel, amely 2002 óta nyolc megbízást adott a MOME-nak. Korábban azt mondták, hogy a magyar iparban nincs szükség ilyen szaktudásra, a járműtervezés azonban még akkor is hasznos, ha gyakorlói végül nem ezt az ágazatot választják.

– Aki megtanul autót tervezni, utána bármely más feladat megoldására is képes – mondja Scherer József, a Daimler-Chrysler-program témavezető tanára. – Az autótervezés sajátos technikáival, anyagaival és eszközeivel, általános elméleti és módszertani elemeivel olyan fokú szaktudást igényel, amely a dizájn minden területén érvényes. Az utánpótláson túl a támogató vállalatok számára abból a szempontból is hasznot hoz egy ilyen együttműködés, hogy megmutatja, hogyan gondolkodik az új korosztály, milyen az ízlése. Ez a szándék a témaválasztásban is megmutatkozik, a diákok egyik kedvence a kétéltű jármű volt, ahol valóban innovatív ötletek jelenhettek meg a csónak és az autó formavilágának egységbe öntésével.

A külföldi sikerek sajtóvisszhangjának hatására az utóbbi egy évben a magyar megbízások száma is nőtt a tanszéken, partnerük lett a Nissan és az Electrolux magyarországi képviselete, illetve a Zwack Unicum és a Szarvasi Vas- és Fém ipari Zrt., továbbá egy neves magyar autóversenyző csapattól is kaptak munkát. A tanszék a sajtóvisszhang révén a formatervezés hazai elismertsége tekintetében is változást remél, hiszen hazánkban tehetség egyértelműen van, most már csak a fogyasztó hiányzik, aki megköveteli, hogy az őt körülvevő hétköznapi tárgyak és az általa használt eszközök mind esztétikai, mind funkcionális, mind ergonómiai szempontból a legjobbat nyújtsák a számára.

Fehérváry Krisztina

A MOME formatervező szakos hallgatóinak sikerei

2002

COSOVAN TAMÁS ÉS KOLLÁR ANDRÁS: HORDOZHATÓ ELEKTRONIKUS ÚJSÁG.

Bekerült a Saint-Étienne-i biennálé legjobb 13 alkotása közé.

HORVÁTH KRISZTINA ÉS KURUCZ ORSOLYA: ÍRÓ ÉS RAJZESZKÖZ VAK GYEREKEKNEK.

A Touchwriter elnyerte a HANDITEC nevű, fogyatékkal élők problémáival foglalkozó szervezet pályázatának fődíját.

2003

COSOVAN TAMÁS ÉS HOSSZÚ GERGELY: FŐZŐLAP ÉS SZAGELSZÍVÓ.

Az Electrolux Design Laboratory pályázatán Felhasználóbarát-központúság kategóriában nyert díjat a falra szerelhető főzőlap.

SASS TIVADAR VIKTOR: UTCAI TUNINGAUTÓ.

A kategória első díja a Motor Trend magazin és az International California Show Tervezd meg álomautód tuningját 2020-ra! című pályázatán.

2004

KOÓSZ NORBERT, BARTHA KRISZTINA, KATONA BERTA: BÚTOR SZOCIÁLIS LAKÁSBA.

Második helyezés a Design in Situ pályázatán Lille-ben.

2005

PÜSPÖK BALÁZS: LED-LÁMPA.

Harmadik helyezést ért el a Koizumi International Lighting Design megmérettetésén Japánban, 2007-ben pedig az INDEX AWARD 2007 pályázatán a kiállított művek közé került.

2007

DOMÁN RAJMUND: KOTYOGO – Henkel Art. Award fődíj.

SZABÓ LEVENTE: E-WASH. Első helyezés az Electrolux Design Lab pályázatán.

2008

TELEKES TAMÁS ÉS MILLÉTE BALÁZS: ENJOY IT WHILE FLYING.

A repülőgépekre tervezett kávégép harmadikként végzett a Nespresso Coffeeluxury-n. A több mint háromszáz jelentkezőből kiválasztott 22 döntős közé a MOME hallgatóinak négy munkája is bekerült.