Török kert főhercegi palotával
Elkészült a Budavári Palotanegyed egyik legeldugottabb, egyben leghangulatosabb része, a Török kert. Ellátogattunk ide, ebbe az oszmán-török kort megidéző mediterrán világba, majd körbenéztünk a Dísz tér és a Szent György tér környékén, hol is tart most a Vöröskereszt Egylet székházának, a József főhercegi palotának és a volt Honvéd Főparancsnokság épületének újjáépítése.
A 2019-ben indult Nemzeti Hauszmann-programmal új korszak kezdődött a budai Vár több mint 750 éves történelmében. A II. világháború pusztításai, majd az azt követő ideológia értelmetlen rombolásai után az Orbán-kormány volt az első, amely a szó szoros értelemben vett újratervezésbe fogott: újjáépítette a Főőrség és az egykori Lovarda épületét, elkészítette a Budavári Palota déli összekötő szárnyának rekonstrukcióját, az eredetihez hűen újraalkotta és látogathatóvá tette a Szent István-termet. A budavári munkálatoknak azonban még koránt sincs végük: az építkezések azóta is folyamatosak, az előre meghatározott tervek szerint zajlanak.
Egy tikkasztóan meleg augusztusi napon érkezünk a Csikós udvarra. A hőségre való tekintettel kihagyjuk a hosszú lépcsőzést, helyette azt a gyorsliftet választjuk, amely immár a Palota útról is könnyen elérhetővé teszi mindenkinek, így a mozgásukban korlátozottaknak is a budai Várat. Az udvaron Kiss Henrietta, a Várkapitányság tartalomfejlesztési vezető szakértője már vár, hogy elkalauzoljon bennünket a közelmúltban elkészült Török kertbe, amelyet egyelőre még nem fedeztek fel tömegével a turisták. Előtte azonban egy kis időutazásra invitál az oszmán hódoltság idejére, amikor is itt, a Várhegy nyugati oldalán egy kicsiny település alakult ki, amit Jeni mahallének, azaz Újnegyednek neveztek el.
– A középkorban a Csikós udvar környékét minden oldalról fal vette körül, amely a vár védelmi zónájaként is szolgált. Ebben a téglalap alakú falszorosban jött létre ez a kicsiny török település, amely a korabeli metszeteken is jól látható – meséli, majd idézi a híres török utazót, Evlia Cselebit, aki az 1660-as években több ízben is járt Magyarországon: „Itt van Murád pasa dzsámija, amely kicsiny, de szép és művészi munka.”
Ez az Újnegyed nevű település azonban 1686-ban, vagyis Buda visszafoglalása után teljesen megsemmisült. A szoros falmaradványai ugyanakkor ma is felfedezhetők az alattunk lévő mélygarázsban, illetve a ráépült Hauszmann-féle rámpában. A palotaépítkezéskor már fel sem vetődött a rekonstrukció gondolata, a lakóházak helyére fákat ültettek, a területen pedig egy úgynevezett bauhofot alakítottak ki, ahol építési anyagokat és törmeléket tároltak. Ez az Újvilágnak hívott kert egészen Hauszmann Alajosig megmaradt, aki aztán a XIX. század végén reprezentatív díszudvart álmodott a helyére.
A rövid múltba révedést követően egy-két perces sétával meg is érkezünk a Nemzeti Hauszmann-program részeként újonnan létrehozott Török kertbe, amely a mór mintákat idéző díszszökőkútjával és növényeivel az oszmán-török világot eleveníti fel. A Csikós udvar délnyugati részén perzsel a nap, így otthon érzik magukat a mediterrán mikroklímát kedvelő növények: a rózsa, a füge, a birsalma, a vadszőlő és a törpe orgona. A keleties hangulatot csak tovább fokozza a kertet északról lezáró Karakas pasa tornya, melynek építtetője és névadója, Karakas Mehmed 1618–21 között volt az Oszmán Birodalom katonai-közigazgatási vezetője Budán. A torony külső munkálatai már befejeződtek, kicserélték a tetőszerkezetet és a tetőt, vagyis szinte minden készen áll ahhoz, hogy még az idén megnyíljon benne a kávézó.
Miután egy kicsit megpihenünk a Török kert padjain, megkerüljük a Lovardát, amelynek eredeti formájában újraalkotott, vörös és zöld angol palával fedett tetőszerkezete tavaly megnyerte a Nemzetközi Tetőfedő Szövetség németországi világbajnokságát. Majd az eredetileg „lovak le- és felvezetésére szolgáló lejtős úton”, vagyis az újjáépített és az év elején átadott Hauszmann-féle rámpán egy kényelmes gyaloglással hamar felérünk a palotaszintre.
A Budavári Palota rekonstrukciója az A épülettel folytatódik, ahol jelenleg a falkutatást és az alapfeltárást végzik a szakemberek. Mindennek azért van különös jelentősége, mert az innen előkerülő töredékek, fal- és csempedarabok segítenek meghatározni, hol csatlakozik a háború utáni hozzáépítés az eredeti épületekhez, milyen színeket, vakolatokat használtak egykor, vagyis hogyan nézett ki századfordulós fénykorában a palota.
Miközben a gyalogosforgalom továbbra is zavartalan, a Szent György tér nyugati oldalán már javában zajlik a József főhercegi palota újjáépítése. Az 1789-ben befejezett klasszicista Teleki-bérpalota 1892-ben került József Károly Lajos főherceg tulajdonába, aki historizáló stílusban alakíttatta át. Az épület Budapest 1944-es ostroma idején megsérült, a rekonstrukció azonban ideológiai okokból elmaradt, benne munkásszállót rendeztek be, végül 1968-ban a kommunista vezetés egyszerűen felrobbantotta, helyén középkori rommezőt hoztak létre. A munkálatok jelenleg az első emeletnél tartanak, de a látványtervek szerint az egykori főhercegi rezidencia külső megjelenése hűen követi majd az eredeti terveket, a belső történeti terek közül pedig a díszlépcsőház és a bálterem születik újjá.
Látványos változáson ment keresztül az egykori Honvéd Főparancsnokság is, amely elkészülte után látogatóközpontként a Budavári Palotanegyed turisztikai kapuja lesz. Az 1897-ben emelt neoreneszánsz stílusú épületet Kallina Mór tervezte, és a három, Dísz tér környéki palota közül az egyetlen, amelynek megmaradtak ma már műemléki védettségű eredeti részei. A II. világháború után viszonylagos épsége dacára rommá nyilvánították, majd fokozatosan visszabontották az első emelet magasságáig. Az újjáépítés idén márciusban kezdődött, de már a harmadik szintnél tart. A teljes szerkezet őszre készül el, várhatóan ekkor már felkerül tetejére a Várhegy egyik legnagyobb és legszebb kupolája, amely az építkezés befejeztével kilátóként várja majd az idelátogatókat.
Szerkezetkész állapotban van ugyanakkor a Vöröskereszt Egylet egykori székháza, amely egészen a II. világháború végéig szerves része volt a budai Várnegyednek. Bár az épület a háborús belövések ellenére – a József főhercegi palotához hasonlóan – megmenthető lett volna, a politika 1946-ban mégis a teljes bontás mellett döntött. A 2021-ben kezdődő építkezés idén áprilisban érte el a legmagasabb pontját, ekkor került fel a kupolaszerkezet az épület sarkára. Bár a díszes homlokzat és a tetőhéjazat csak most kerül sorra, már jól látszik, hogy a formálódó épület külső jegyeiben hűen követi Hauszmann Alajos eredeti terveit.
A Nemzeti Hauszmann-program már újjászületett helyszíneit napról napra mind többen keresik fel. Az egyik legnépszerűbb közülük az ismét eredeti formájában látható Szent István-terem, amelyben az elmúlt egy év alatt több mint 85 ezer vendég fordult meg. Ha pedig minden a tervek szerint alakul, még néhány év, és birtokba vehetjük az addigra immár teljesen újjáépített budai Várat, amely az ígéretek szerint mindig új és új élményt kínáló közösségi tere lesz nemcsak a fővárosnak, de az egész országnak is.
