Szkíta népek regénye
Történelem az irodalomban
Négy trilógiában dolgozta fel történelmünket dr. Cey-Bert Róbert Gyula. A történetkutató, író, nem mellesleg 1956-os szabadságharcos és nemzetközi tekintélyű gasztronómiai szakember nemrég fejezte be a sorozat záró kötetét A szkíta Turul-dinasztia örökösei címmel.
Miként a korább kötetek, így A szkíta Turul-dinasztia örökösei is a Püski Kiadónál jelent meg. Az öt részre tagolt regényben a szkíta Tomorán királynő; az ázsiai hunok diadalmas uralkodója, Bátor tengrikut; az európai hunok legendás nagykirálya, Attila; és a pozsonyi csatára készülődő Árpád fejedelem emlékét idézi meg a szerző, elmélyült kutatásokra alapozott történelmi hátteret festve hősei köré, míg az utolsó fejezetben összefoglalja az egyenes lelkű Turul-dinasztia titkát.
– A fa akkor erős, ha mélyre nyúlnak a gyökerei. Egy nemzet tudata akkor erős, ha a távoli múltba vissza tudja vezetni ősei eredetét. A japánok, a zsidók, az indiaiak, a kínaiak több ezer év tudásából, tapasztalatából, hagyományából táplálkoznak, és ez döntő jelentőségű mai sikerességükben – mondja Cey-Bert Róbert Gyula, hozzátéve, hogy a finnugor elmélet erőszakos egyeduralkodóvá tételével kétszáz évvel ezelőtt háború indult a magyar lélek ellen. – A Magyarságkutató Intézet archeogenetikai kutatásai bebizonyították, hogy a Turul-ház eredete Krisztus előtt 2500-ra, a mai Afganisztán északi vidékeire, egykori szkíta szállásterületekre vezethető vissza, és igazolták a szkíta–hun–avar–magyar rokonságot és folytonosságot. Ezzel immár természettudományosan is be van bizonyítva a hiteles magyar őstörténet, aminek tudata egészen a XVII. századig elevenen élt a magyarságban. Anonymus is beszámolt arról, hogy az Árpád-ház Attila leszármazottainak tekintette magát.
Cey-Bert Róbert Gyulát mindez arra ösztönözte, hogy ezzel a könyvvel összegezze mindazt, amit a korábbi történelmi regényeiben már részletesen is kifejtett.
– Hérodotosztól tudjuk, hogy a szkíták egyenesek voltak, becsületesek, az eskü életbevágóan szent volt számukra, akárcsak a hunoknak. Szintén Hérodotosz írta le, hogy a perzsa király harc nélkül akarta meghódoltatni a szkítákat, feleségül kérte a megözvegyült Tomorán királynőt. Az elutasítás nyomán háborúskodás támadt, a perzsa uralkodó megölte Tomorán királynő követségbe küldött fiát, majd annak levágott fejét visszaküldte a szkíta királynőnek. Tomorán erre megesküdött a szkíták istenére, hogy ugyanígy végez a perzsa királlyal. Így is lett, fejét egy vérrel telt tömlőbe tetette – idézte fel az új regényében is érzékletesen megrajzolt jelenetet Cey-Bert Róbert Gyula.
A szerző úgy véli, a regényírónak bele kell helyezkednie hősei személyiségébe, meg kell próbálnia a fejükkel gondolkodnia. Mint mondja, történelmi regényt írni sajátos lelkiállapotot feltételez. Vagyis ha Attiláról ír, Attilává, ha Árpádról, Árpáddá, ha őseinket, hőseinket sajátos külső-felső perspektívából látó és láttató sólyomról, akkor pedig sólyommá lényegül át munka közben.
A kötet előszavát jegyző Raffay Ernő történészprofesszor Cey-Bert Róbert Gyulát a magyar történelmi regény jelenlegi legjelentősebb képviselőjének nevezi, amit ugyan a szerző szerényen elhárított magától beszélgetésünk során, de azért érdemes megjegyezni, hogy ebben a műfajban sajnálatosan kevesen alkotnak ma Magyarországon. Pedig egykor olyan írófejedelmek írtak történelmi regényeket, mint Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, Szabó Dezső, Wass Albert.
Cey-Bert Róbert Gyula könnyen érthető, olvasmányos stílusban alkotta meg regényét, történeti tényeken alapuló történeteket mesél, írói fantáziával kiszínezve, kikerekítve azokat. Ilyenképp persze érheti a szerzőt a szubjektivitás, hovatovább az elfogultság vádja, de előbbi, mivel regényről van szó, aligha róható fel, utóbbi pedig magától értetődő. Hiszen mi iránt legyen elfogult a regényíró, ha nem a mai magyarságunkat is meghatározó kulturális gyökereinkhez? Cey-Bert Róbert Gyula történelmi regényei fontosak, mert hiánypótlóak.
