A XVI–XVII. század fordulóján élt tragikus sorsú Báthory Erzsébet talán ma is az egyik legismertebb magyar asszony szerte a világban. Hírnevét azonban nem szépségének vagy egyéb jó tulajdonságainak köszönheti, hanem éppen ellenkezőleg. Noha a történettudomány sorra cáfolta a róla terjengő legendákat, a legtöbben még ma is úgy tekintenek rá, mint a női Drakulára. Egy róla keringő mendemonda szerint az örök fiatalság titkát fiatal szűzlányok vérében vélte felfedezni, amikor ugyanis haját fésülő, s azt megrántó szolgálólányát megütötte, annak vére a kezére cseppent, amitől úgy érezte, bőre megfiatalodott. Ettől kezdve állítólag szisztematikusan maga köré gyűjtötte a szüzeket, akiket különféle kínzásoknak vetett alá, majd vérüket vette.

Előbb fürdött, majd ivott is az általa nemesnek tartott nedűből. Ami azonban kétségessé teszi mindezen vádakat – az emberi vér gyors alvadása mellett –, elsősorban az, hogy személyes ellensége, Thurzó György nádor tartóztatta le 1610 végén úgy, hogy az asszony komornáit és cselédjeit kínvallatásnak vetette alá, majd miután beismerő vallomást tettek, lefejezték, vagy máglyán égették el őket.

Báthory Erzsébetet pedig per és ítélet nélkül a mai Szlovákia területén álló csejtei várban lévő szobájába falazták, ahol pár esztendő múlva meg is halt. Thurzó Báthoryak iránt érzett ellenszenve mellett a mai szemmel koncepciós pernek tekinthető történethez hozzájárulhatott a tekintélyes Báthory–Nádasdy-vagyon megszerzése is, amelyre a nádor mellett a Habsburg-udvar is erősen pályázott.

Helyre téve

Bárhogy is történt, Báthory Erzsébet alakját azóta itthon és külföldön egyaránt összekapcsolják a misztikummal, s ennélfogva kiváló főszereplője a különböző irodalmi, képzőművészeti és filmes alkotásoknak. Személyében ugyanis mindaz a titokzatosság, brutalitás, vágy, erotika és szexualitás együtt van, ami ma egy bestsellerhez elengedhetetlen.

A filmtörténetben a Necropolis című, 1970-es olasz alkotásban bukkant fel először Báthory Erzsébet Marthory néven olyan rémalakok társaságában, mint Frankenstein, a sátán, vagy a Minotaurusz.

Még ugyanebben az évben a Drakula-sorozat újabb darabjaként harangozták be a Countess Dracula, vagyis a Drakula grófnő című angol filmet, amely a grófnő utolsó éveire fókuszált Ingrid Pittel a főszerepben. A hetvenes évek kedvezett a misztikus horror műfajának, még ugyanebben az évtizedben született Harry Kümel Vér az ajkon című filmje, mely modern környezetbe helyezte a legendát, A sötétség lányai című belga produkció, illetve a lengyel rendező, Walerian Borowczyk Erkölcstelen meséinek egyik epizódja, ahol a csejtei asszonyt Paloma Picasso keltette életre. Ebben az időszakban Olaszországban Jancsó Miklós is tett próbálkozást Báthory Erzsébet történetének filmrevitelére, s jóllehet, már a forgatásig is eljutott, végül az olaszok elálltak a finanszírozásától. A 2000-es évtől aztán újra felkapottá vált a legenda Brian Toppingnak köszönhetően, majd 2002-ben a Majesco és a Digital Reality által készített Bloodrayne című videojátékban tűnt fel a némileg zavaros identitású, de hatásosnak szánt karakter: vámpírvadász főhősünk egyik legkegyetlenebb főellensége az embereket daráló, lakkbőr dominaszerelésben parádézó, telt keblű Bathory Mengele. Nem sokkal ezután Mészáros Márta is bejelentette, hogy készített egy forgatókönyvet a történetről, ahol a grófnő az előbbiekkel ellentétben nem vérszomjas figuraként, hanem politikai intrikák áldozataként jelent volna meg. A főszerepet a pletykák szerint Nicole Kidmannek szánták, ám mivel a Magyar Mozgókép Közalapítvány a film ötletét anyagilag nem támogatta, hiába gyűlt össze mintegy egymilliárd forint, az elképzelésből mind ez idáig nem lett semmi. S miután 2005 végén Juraj Jakubisko szlovák rendező szlovák, cseh, angol és magyar részvétellel belevágott a maga Báthory-filmjének forgatásába, Mészáros Márta valószínűleg a fiókba teszi saját verzióját.

Juraj Jakubisko, akit sokan csak a „keleti Felliniként” emlegetnek, egyike a legelismertebb szlovák rendezőknek. Filmes tanulmányait a hatvanas évek közepén végezte a legendás prágai filmakadémián, s ennek köszönhetően a cseh újhullám második generációjának egyik legsikeresebb tagjává vált, aki tabudöntögető filmjeivel sokáig állt harcban a szigorú állami cenzúrával. A csehszlovák korszakában készült legismertebb filmjéért, Az ezeréves méhért egyébként korábban magyarellenességgel vádolták, amiért a Peter Jaros regényéből készült, a Budapestet felépítő nehéz sorsú, de szorgalmasan dolgozó szlovákokat bemutató mozijában egy magyar arisztokrata figuráján keresztül áttételesen ugyan, de bírálatot mondott a Magyar Királyság elnyomó nemzetiségi politikájáról. Báthory Erzsébetről készített filmjében azonban mindezt talán némiképp ellensúlyozandó, a hivatalos szlovák állásponttal ellentétben a grófnőt nem tömeggyilkosként, hanem – a Cseh Televízió honlapján olvasható nyilatkozata szerint – reneszánsz műveltségű, intelligens asszonyként jeleníti meg. A publikált művek és történeti dokumentumok elolvasása után ugyanis arra, a magyar történészek többsége által is elfogadott álláspontra jutott, hogy az asszony azoknak az áldozatául esett, akik a vagyonát szerették volna megszerezni. Filmje tehát történelmi tényekhez ragaszkodva Erzsébet Caravaggióhoz fűződő beteljesületlen szerelmét, a legerősebb két magyar család, a Báthoryak és a Nádasdyak házassági kötelékét és Thurzó György intrikáit dolgozza fel.

– Jakubiskóról tudni kell, hogy egy meglehetősen kiforrott alkotó, akinek az életműve afelé mutat, hogy a témát a maga komolyságában és mélységében dolgozza fel, s ne pedig felületi szinten kezelje – hangsúlyozza Miskolczi Péter, a film magyar koproducere. – S bár a forgatókönyvet ismerem, de eddig csupán én is csak részleteket láttam a filmből, úgy gondolom, hogy Jakubisko nem egy látványos horrorfilmet, hanem egy korhű, s igényes történelmi mozit készített. Koncepciójának lényege ugyanis az volt, hogy Báthory Erzsébetet egy korabeli felvilágosult és határozott személyiségként állítsa be, aki egy nagy családi vagyont kezelt, s ennek megfelelően hatalmas befolyással is rendelkezett.

Fehér foltok nyilvánvalóan azért szép számmal akadtak a történetben, melyek kiküszöböléséhez a rendező felhasználta a tőle megszokott, ám a valóságtól kissé elrugaszkodott fantasy-elemeket. Így például a katolikus egyház kémeként Csejtére érkező két szerzetes hol görkorcsolyázik, hol repül, de a fényképezéssel és a telefonálással is megpróbálkozik.

Itthon nem kell?

A gótikus hangulatú, látványos történelmi thrillerként is aposztrofált alkotás egyébként a maga 400 millió koronás (mintegy hárommilliárd forintos) költségvetésével minden idők legdrágább, de egyben legsikeresebb közép-európai filmje lett. A nyári premier után négy nappal Szlovákiában több mint harmincötezren váltottak jegyet rá, november végéig pedig több mint négyszázezer néző látta.

Itthoni bemutatóját először szeptemberre tervezték, végül azonban ezt a Budapest Film 2009. január 1-jére halasztotta. December közepén azonban kiderült, hogy a bemutató elmarad, mivel a Jakubisko Film és a magyar forgalmazó felbontotta az egymással 2006 őszén kötött előszerződést.

A két fél egymást okolja a történtekért, Martin Hardy, a Jakubsko Film képviselője szerint ugyanis a Budapest Film nem tartotta be a szerződés több pontját, így kifogásolták többek között azt, hogy a magyar cég nem volt hajlandó teljesíteni bizonyos pénzügyi kötelezettségvállalásait, nem tartotta be a premierrel kapcsolatos megállapodásokat, s nem voltak elégedettek azzal sem, ahogy a magyar partner a film magyarországi forgalmazásának reklámkampányát megszervezte.

A Budapest film képviseletében Csurdi Gábor filmforgalmazási üzletágvezető lapunknak úgy nyilatkozott, hogy azért álltak el közös megegyezéssel a szerződés megkötésétől, mert különbözőképpen ítélték meg a film forgalmazási értékét. A Budapest Film ugyanis úgy vélte, hogy a Báthory csupán néhány tízezres nézőszámot érhet el itthon, míg a produkció szerint viszont több száz ezer nézővel lehetett volna számolni, miként Csehországban és Szlovákiában.

De nem csupán a hazai forgalmazásával akadnak s akadtak problémák, a film elkészültét már ezt megelőzően is számos bonyodalom hátráltatta. Jakubiskónak mindenekelőtt három másik rendezővel is harcba kellett szállnia a megfilmesítés jogáért, majd Csehországban fizetési problémák merültek fel, miközben alvállalkozók zsarolni is próbálták a gyártót. Az utómunkálatok utolsó fázisában pedig ugyanitt ellopták a kópiát, amelyért cserébe húszezer eurót követeltek a tettesek, akik a rendőrség tájékoztatása szerint valószínűleg egy másik produkciós iroda megbízottai voltak.

Nem igazán volt szerencsés a magyar részvétel sem, hiszen ahogyan erősödött a cseh és a szlovák együttműködés, mi úgy szorultunk egyre inkább háttérbe. A gyártási terv egyre inkább Szlovákiára irányult, az előre beharangozott magyar helyszínek a költségvetés menet közbeni alakulása miatt szép lassan kimaradtak.

Nem sikerült magyar színészt sem bejuttatni a produkcióba, jóllehet szerettük volna, ha legalább egy jelentősebb szerepet hazai színész – Cserhalmi György – alakít. Szó volt a többi között II. Mátyás király figurájáról, amelyet végül Franco Neróra osztott a rendező. S bár kezdetben magyar díszlettervező is közreműködött a munkálatokban, a magyarok közül végül csak Kende János operatőr dolgozott végig a filmen. S mivel a magyarok részvétele olyan marginálissá vált, nem értük el azt a ponthatárt sem, amivel magyar pályázatokon is elindulhattunk volna. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy az először fölkért magyar koproducer, Berger József egy év után kiszállt a finanszírozásból, s helyét Miskolczi Péter, az Erofilm Stúdió producere vette át.

– A film angol koproducere keresett meg engem, akivel korábban már dolgoztunk együtt egy másik filmben – meséli a producer, aki immár végig benne is maradt a vállalkozásban. – A nemzetközi felosztásból adódóan a produkció költségvetésének tíz százalékát vállaltuk magunkra, így a partnerségünk ugyan igen, de közvetlen tulajdonjogunk nem maradt a filmben. Cseh és szlovák részről jelentős állami támogatás érkezett elsősorban a két ország kulturális minisztériumának köszönhetően, a magyar állam azonban csak közvetett támogatást adott a magyar részvétel húsz százalékában. A hazai finanszírozási részből a személyes közreműködők mellett egyébként olyan költségeket fedeztünk, mint a kamerafelszerelés bérlése, valamint a jelmezkölcsönzés.

Ezeken túlmenően nem várt probléma adódott a film szerepeinek kiosztását követően is, mivel a Jakubisko által beválogatott Femke Janssen visszamondta a főszerepet, így Báthory Erzsébetet végül Anna Friel személyesíti meg.

Nem elég nemzeti

Mindezen bonyodalmak ellenére sokáig úgy tűnt, hogy a négy – angol, cseh, szlovák és magyar – nyelvi változatban elkészült filmet indítja Szlovákia az Oscar-díjért.

A Szlovák Filmakadémia azonban váratlanul úgy határozott, hogy a film nem teljesíti a jelölés feltételeit, vagyis nem elég nemzeti, mivel három másik nyelven is leforgatták. Így a történelmi eposz helyett egy dokumentumfilm, négy vak ember szerelmi történetét feldolgozó alkotás szállhat harcba a szoborért. Deana Jakubisková-Horváthová producer ugyanakkor állítja, hogy a szlovák kulturális minisztérium által 2005-ben kiadott rendelet értelmében a Báthory szlovák filmnek minősül a maga hatvan százalékos szlovák költségvetési, kreatív és kivitelezési részvételével.

Az mindenesetre valószínű, hogy Jakubisko filmje a szlovákoknak nem elég nemzeti, hiszen mind ez idáig kevés honfitársuknak jutott eszébe megkérdőjelezni a történelemtudatukra és magyarságképükre is jelentős hatást gyakorolt Báthory-legenda valóságtartalmát. A szlovák Extra plus lap kritikusa, Kapusta Pavel is nehezményezi például, hogy a rendező „Báthory Erzsébetből, a történelmi tények alapján is bizonyított tömeggyilkosból a történelmi Magyarország talán egyik legnagyobb erkölcsi személyiségét kreálta”.

Mindenesetre ennek fényében még türelmetlenebbül várjuk, hogy a hazai mozikban is minél előbb bemutassák Juraj Jakubisko nem elég szlovák Báthoryját. S mivel a Jakubsko Film már keresi az új magyar forgalmazót, ez remélhetőleg nem is lesz olyan soká.

Barta Boglárka