Történetek a budoárból

Másfél évszázad hatalmas idő, ráadásul olyan nagyot még sosem fordult a világ a történelem során, mint a XIX. század második felétől a XXI. század elejéig. A századforduló előtt dédanyáink fűzővel karcsúsított, elegáns öltözetekben sétáltak a város utcáin, ma pedig néhány hónapnyi használat után a kukában landolnak a szintetikus anyagból készült, olcsón vásárolt ruhadarabjaink. A két korszakot oly sok minden választja el egymástól, hogy még felsorolni is nehéz. A divat&Város című kiállítás azonban megkísérli, hogy krónikásává váljon ennek a másfél évszázadnak: a történet 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésének évében indul, és napjainkig tart, a divat tükrében mutatva be a nagyvárosi mindennapokat, a történelmi-politikai változásokat, a technika fejlődését és annak elkerülhetetlen hatásait, felvillantva a legizgalmasabb történéseket éppúgy, mint a felszín alatt megbúvó folyamatokat. E másfél évszázadnyi ruha- és divattörténeti kalandozás során átélhetjük a múltunkat, egy kicsit megérthetjük a jelenünket is, sőt, némi ízelítőt is kaphatunk a jövőből is.

Az örök elit nyomában

A Kiscelli Múzeum kiállítótere az egykori barokk romtemplomban kapott helyet: a puritán téglafalak, a hatalmas, boltíves mennyezet rusztikus, ugyanakkor valamiképp kortalan hátteret kölcsönöz a színpompás kiállításnak. A nem éppen szokványos kiállítótérhez hűen pedig nem csupán időrendi sorrendben, hanem nagyobb témák köré csoportosítva vonul fel a jelentős mennyiségű és rendkívül változatos tárgyi anyag – a kurátor dr. Szatmári Judit Anna divattörténész, muzeológus –, számos izgalmas témakörön keresztül, árnyalva mindazt, amit a látogató tud vagy tudni vél a divatról.

A színek, anyagok, stílusok kavalkádjában pedig kiderül többek között, kik is azok, akik az öltözködés stílusát világszinten diktálják, hogyan működik a szektor, kik felelnek a gyártásért, a terjesztésért. Megtudjuk, hogy a divat mindig is szoros kapcsolatban állt a hatalomgyakorlással, hiszen elsődlegesen mindig is az elit volt az új stílus megtestesítője, a változások mozgatórugója: a XVIII. században a francia udvar által irányított luxusipar volt a mértékadó Európa számára, és amikor a XIX. század második felében megszületett a divattervezés, a párizsi cégek már üzletszerűen irányították a divatot, a korabeli elit, az arisztokrácia öltözködésével továbbra is példát mutatott. Mindennek XXI. századi párhuzamaként a mozisztárok, a netes világ celebjei említhetők, akiknek öltözködési szokásait, szépségápolási rutinjait percnyi gyorsasággal az internet szórja milliófelé a világban, követendő példaként állítva őket a tömegek elé.

Öltözködöm, tehát vagyok

A régi közhely, miszerint a ruha teszi az embert, történetesen veretes igazságokat hordoz. A XIX. században a gyorsan változó stílusok és a bonyolult öltözködési szokások azt célozták, hogy egyértelmű legyen viselője társadalmi státusa. A tárlaton látható XIX. századi párizsi haute couture – tüllel, gyönggyel díszített, mélybordó atlaszselyem és bársony kelméből készült – női ruha tulajdonosa társadalmi hátteréről, életmódjáról is árulkodik.

Mindez ma sincs másképp, sőt, talán árnyaltabb lett a kép: megjelenésünkkel informáljuk a környezetünket, öltözetünk társadalmi helyzetünkről, életszínvonalunkról éppúgy fontos adalékokkal szolgál, mint például arról, mik a kulturális preferenciáink, vagy éppen mit gondolunk a társadalmi konvenciókról. Az öltözködés feladata tehát minden egyes korban a társadalmi státus reprezentálása volt, ugyanakkor az egyéniség kifejezése is – persze a hangsúlyok a különböző történeti korszakokban igencsak eltérőek lehettek.

Volt idő, mikor az ideológia és a rendkívül siralmas gazdasági helyzet, vagyis az átlagot érintő nincstelenség határozta meg a divatot vagy inkább a hiányát. A diktatúra éveiben a kommunista „primus inter pares” nevében csupán a magasabb pozíciót betöltő elvtársak részesültek az elegánsabb, jobb minőségű anyagokból, míg a nép egyszerű gyermekeinek az állami áruházak puritán és szűkös kínálata jutott. Az ötvenes évek durva szövetből készült, bumfordi télikabátja, az egyszerűséget és praktikumot hirdető, ám a nőket valójában igénytelenséggel uniformizáló otthonkája ma szinte sokkolóan hat az esztétikai érzékünkre.

Űrkorszak és forradalom

Aztán ott vannak az emblematikus darabok, amelyek nagy idők nagy tanúi voltak: például az utolsó koronázási díszruha 1916-ből, amelyet IV. Károly király felesége, Zita királyné viselt, vagy az ’56-os forradalom névtelen hőseinek a legkevésbé sem vízhatlan esőkabátja, illetve a másik oldalon állóknak, a szabadságharc leverőinek pufajkája.

A tárlat talán egyik legizgalmasabb mozzanata, hogy a művészet és a divat kölcsönhatását is felvillantja. Bortnyik Sándor Az Új Ádám című 1924-es festménye mellett látható egy sakkjáték által ihletett női ruha 1928-ból: díszítésében, sőt szabásában is fellelhető geometrikus mintái emlékeztetnek Bortnyik kompozíciójára. A művészet mellett persze a tudomány fejlődése is hatással volt az öltözködésre. A hatvanas években az űrkutatás izgatta az emberek fantáziáját, ami nem meglepő módon a kifutókon is visszaköszönt, Párizsban például Pierre Cardin képviselte ezt a stílust. A hatvanas évek műanyag- és műszálgyártása, a metálos csillogású szövetek, a minimál stílusú ruhák, szkafanderre emlékeztető dzsekik az űrkorszak és a modernitás világát idézték, a tárlaton egy kék-ezüstös csillogású miniruhát is láthatunk ebből a korszakból.

Az öltözetek mellett persze felvonulnak a kiegészítők, a kesztyűk, kalapok, a száz évvel ezelőtt élő hölgyek apró lábára való cipellők, kozmetikumok, no és persze a divatlapok, amelyek mind-mind segítenek megidézni az elmúlt másfél évszázadot és minden mást, ami egy-egy dátum, évszám mögött van. Ez utóbbi kategóriába az a felújított veterán autó is beletartozik – egészen pontosan egy 1899-ben készült Panhard et Levassor Wagonette –, ami a tárlat közepén álldogál, büszkén mutatva, mi is volt a századfordulón a kényelem és elegancia netovábbja.

A kiállítás jelenünket is fölvillantja: számos neves hazai tervező készített a főváros inspirálta munkákat – többek közt pazar estélyiket, budapesti látképpel díszített öltözeteket. A Kiscelli Múzeum tárlata április közepéig látogatható.