„Trendivé tenni a klasszikus zenét: ez a missziónk”

– Rendhagyó gondolat volt a koncerttermekből egy televíziós show-műsorba behúzni a klasszikus zenét, a kereskedelmi csatornák tehetségkutatóinak világához szokott nézőkkel a klasszikus zenét és persze a tehetséges fiatalokat megismertetni, megszerettetni. Idén már kilencedik alkalommal startol el a műsor: egy pillanatra sem bizonytalanodtak el abban, hogy sikerre vihető?

– A Virtuózok ötlete szenvedélyből született: nem vagyok klasszikus zenész, viszont nagyon szeretem a szép zenét. Korábban reklámügynökségem volt, nagyvállalatokkal dolgoztam együtt, ám negyvenéves korom körül egyszer csak jött a villámcsapás, hogy olyasmivel szeretnék foglalkozni, ami tényleg érdekel, és amit tényleg szeretek. Ekkor jött a klasszikus zenei tehetségkutató ötlete. Eleinte kevesen hittek benne, mikor jelentkeztem a tévénél a műsor ötletével, annyit mondtak: rendben, szedd össze hozzá a gyártási költséget, a teljes költségvetést, és ha minden összeállt, kapsz tévés felületet. Innen indultunk, én azonban mindvégig hittem benne: az első évben több mint egymilliós nézettséget hozott a műsor, ami óriási siker volt.

Egy maroknyi csapattal indultunk, sokan ma is velünk vannak, említhetném például Miklósa Erikát, Batta Andrást, Nicholas Markót – aki egyébként Maestro Plácido Domingo világhírű operaénekes menedzsere. Az első jelentős fordulatot éppen Plácido Domingo csatlakozása hozta el 2018-ban, a Maestro hozta magával az ismertségi körét, fantasztikus zenészeket, mint Lang Lang zongoraművészt, Matteo Bocelli énekest vagy a csellóművész, crossover zenét játszó Hausert, így ki tudtunk lépni a nemzetközi színtérre. Talán ez volt az a pillanat, amikor egy kissé megkönnyebbültünk. Persze az ember sohasem lehet elégedett száz százalékban a munkájával, mindig azon jár az esze, hogyan lehet még tökéletesíteni, de éppen ez visz előre.

– Ma már a világ tizenegy országában jelen van a Virtuózok, hatalmas utat jártak be. Mi minden lehet a siker mögött?

– Az első műsor 1,2 milliós nézettséget produkált. Később, a V4-ek országait is befogadó Virtuózok zsűrijéhez csatlakozott Hauser, aki feltette a saját YouTube-csatornájára a műsor egyik részletét, és ez többmilliós extra nézettséget hozott. 

A Virtuózok V4+ idején a televíziós nézettségünk 11 milliós volt, és ehhez hozzáadódnak még az internetes megjelenések, így összesen százmilliós elérésünk volt a tavalyi évaddal.

Azt hiszem, a nézőknek már kicsit elegük van azokból a műsorokból, amik bár szórakoztatóak, igazán nem mondanak semmit. És szerintem az is fontos szempont, hogy a klasszikus zene univerzális nyelv: Mozart zenéjét a világ bármely pontján értik. A gyerekek sikerét pedig mindenki örömmel figyeli. Azt hiszem, egy kicsit edukáljuk is a közönségünket, ezért is igyekszünk az extra produkciókban crossover zenei műveket is bemutatni: például Matteo Bocelli a Caruso című, közismert dalt énekelte, Hauser csellón könnyedebb darabokat játszik, a gyerekek produkcióiban felcsendül például a Star Wars vagy éppen a Harry Potter-filmek zenéje. A komolyzenei koncerteket nem igazán látogató nézők így talán kedvet kapnak a műfajhoz. Trendivé tenni a klasszikus zenét: ez a missziónk. 

– A tévéműsor célja tehát, hogy minél többen megszeressék a klasszikus zenét. Ennek mérhető hozadékai is vannak? 

– A hazai számokat tudjuk mérni: 

ezek alapján az első évadot követően tizenöt százalékkal többen jelentkeztek a hazai zeneiskolai képzésbe, idén ez az arány már húsz százalékra emelkedett.

Hazánk mintaország, amit itthon tapasztalunk, azt visszük ki külföldre, mind a televíziós műsor, mind az egyéb üzletágak eredményeit. 

– Merthogy a Virtuózok nem csupán egy műsor: a tehetségek felkutatásától a több éven át tartó közös munka során a koncertéletben való érvényesülésig kísérik és támogatják a tehetségeket. Hány lábon áll a Virtuózok? 

– Az üzleti modell a futballhoz hasonlít talán a leginkább: a focicsapat tagjai a televízión keresztül szerezhetnek akkora ismertséget, hogy reklámszerződéseket köthetnek, esetleg jobb szerződéseket, jobb ajánlatokat kapnak. Valahogy így vagyunk ezzel mi is. Van egy fantasztikus médiaplatformunk, amin keresztül rengetegen megismernek minket, akár ötven-hatvan fellépés is adódik egy évben – ez a színpadi jártasság elengedhetetlen feltétele –, például olyan helyszínen, mint a New York-i Carnegie Hall. Mikor a Virtuózok fiataljai Plácido Domingóval léptek fel ezen a fantasztikus koncerthelyszínen, a kollégáimmal együtt képtelenek voltunk visszatartani a könnyeinket, ott sírtunk a meghatottságtól a backstage-ben. Ezek felejthetetlen pillanatok. Több lábon állunk, a tehetséggondozás kiemelt területünk, ezt az ügyet karolta fel a Kis Virtuózok Alapítvány Miklósa Erika és Batta András irányításával: a rászoruló tehetséges gyerekeknek igyekszünk segíteni mesterkurzusokon való részvétel finanszírozásával, hangszerekkel. Fontos szegmensünk a zenei képzés is, ebben ugyancsak szép sikereket könyvelhettünk már el. Persze a televíziós műsor a bázis, ebből tudtak kinőni a különböző ágazataink. A kiadás és a digitális jogok kezelésére létesítettünk egy kisebb vállalatot, egy angol céggel dolgozunk együtt: ma már havi ezer-kétezer font körül van a digitális tartalmak utáni bevételünk, ami egy kulturális projektben nagyon szép eredmény. Ez egy licencműsor, ha megveszi egy ország, kifizeti a licencdíjat, a bevételt vissza tudjuk forgatni, például az említett Kis Virtuózok Alapítvány működésébe. Újabb projektünk pedig egy zeneiskolai franchise értékesítése.  

– Ez mit jelent? 

– Kínában számos zeneiskola létezik, a kínai művészek nagyon technikásak, pontosan, precízen dolgoznak, ám nincs meg bennük az az érzelmi többlet, az a művészei interpretációs készség, ami az európai előadókra jellemző. Kínában ma már a gyerekeket tanító és a hangszeres gyakorlást ellenőrző robotokat is bevetnek az oktatásban, ám a képzés művészi oldala hiányos. Ezért Shanghaiban és Pekingben, valamint Abu-Dzabiban elindítottuk a zeneiskola franchise-rendszerünket: európai tanárok tanítanak, akik a helyi zenepedagógusoknak adják át a tudást. Az elképzelés szerint azok a gyerekek indulnak majd később ezen országokra adaptált Virtuózok adásaiban, akik részt vesznek a háromhónapos zeneiskolai képzésünkön és sikeresen abszolválják azt. 

– Hogyan adaptálják a műsort az adott országokban? Mindenhol megjelenik, hogy ez magyar ötlet? 

– Igen, ez missziónk: szeretnénk, ha tudnák, hogy a műsor magyar ötlet, magyar fejlesztés. Ma nyolc országban megy a Virtuózok és tizenegy országgal kötöttünk szerződést. A franchise-kézikönyvünket kivisszük a Virtuózokat adaptáló ország számára, amelynek világos útmutatásai alapján el tudják készíteni a műsort. Számos mozzanatot a Virtuózok licenctulajdonos ellenőriz, például a castingokat, vagy azt, hogy csakis a zene területén elismert, kvalitásos művészek üljenek a zsűriben. Fontos ugyanis, hogy a műsor lelke és az eredeti koncepció világosan megmaradjon. Volt példa arra 2015-ben, hogy kizárólag magát a műsort szerette volna megvenni egy angol produkciós cég, a Rocket Music, Sir Elton John és Robert Furnish lettek volna a producerei, ám nemet mondtunk nekik. 

– Azért azt kevesen mondhatják el magukról, hogy visszautasították Elton Johnt…

– Igen, és rendkívüli módon sajnáltuk a lehetőséget, Sir Elton John nyilatkozta is, nagyon sajnálja, hogy nem ő találta ki előbb ezt a műsort. Ám abban a formában, ahogy ők vállalták volna a Virtuózokat, mi nem szerettük volna értékesíteni. Nagyon fontosnak tartjuk ugyanis, hogy a teljes zenei platformot vegyék át egy csomagban: a tehetségkutatást, később a menedzsmentet, a koncertek szervezését, a nemzetközi piacra jutást és természetesen a művészi fejlődéssel foglalkozó mesterkurzusokat is biztosítva. 

Ez nem az a tehetségkutató, ahol kifacsarjuk a szereplőket, és aztán jöhet a következő évad.

A műsor eddig története során a Virtuózokban megfordult négy-ötezer fiatal mindegyikének nyilván nem tudunk segíteni, ám a legjobbaknak igen. Nem győzöm hangsúlyozni: a tehetséggondozás befektetés a jövőbe, ám nem egy, hanem öt-tíz év, mire megtérül. Persze az már működhet, hogy igazodunk egy ország hagyományaihoz. Latin-Amerikában külön kérés volt a helyi televíziós csatorna részéről, hogy a klasszikus táncműfajokat beemelhessék a versenybe, mert ott ennek rendkívül erős hagyományai vannak, így teljesen át kellett írnunk a formátumot. Mexikóban napi show-k lesznek maximum fél órában, és szombatonként lesznek az elődöntők. A nézők ugyanis nem bírnának végigülni kétórányi komolyzenei műsort, ehhez tehát alkalmazkodni kellett.

– Látni már a válogatók első pillanataitól, hogy kiben rejlik lehetőség a későbbi sikerre?  

– A zeneművész pályán a tehetség csupán húsz százalék. A többi összetevő a már-már fanatikus szorgalom, a támogató szülői háttér, a zeneimenedzsment-munka, amihez nyilván nem értenek a szülők, hiszen ez egy külön szakma. A tehetségkutatás során nagy hangsúlyt fektetünk a személyes kapcsolat kiépítésére, az első körben hozzáértő, jó szemű és jó fülű zenetanárok válogatják ki a gyerekeket, magasabb szinten pedig a művészek, valamint később a szakmai művészeti bizottság tagjai azok, akik pontosan látják a gyerekekben rejlő lehetőségeket. Látják, ki bír el egy lemezfelvételt, ki áll készen a jelentős komolyzenei színpadokon a fellépésre. Van, hogy valaki másodjára, harmadjára próbálkozik, ám megéri a befektetett munka, mert így ér el helyezést. Nagyon komoly szellemi összpontosításra van szükség ahhoz, hogy valaki a zsűritagok előtt a lehető legjobb formáját mutassa. Mi a gyerekeket soha nem kényszerítjük számukra kellemetlen szituációkba, nincsenek a zsűri részéről negatív vagy gúnyos megnyilvánulások. Kritika van, de mindig előremutató, építő jellegű. Több ezer jelentkezőből a végén mindössze körülbelül húsz fiatal marad – közülük kerülnek ki a majdani győztesek. 

Egyébként ma már látni: van három olyan kimagasló tehetségünk, akik a következő évtizedekben meghatározó egyéniségei lehetnek a nemzetközi koncertéletnek.

Jövőre tízéves lesz a műsor, szeretnénk visszatérni a gyökereinkhez: három korcsoportos nagy magyar tehetségkutatót szervezünk, ami előválogatója lesz a következő év nemzetközi versenyének. 

– A műsor hangsúlyosan közszolgálati jellegű: valamiféle állami támogatásra számíthatnak? 

– Igen, a kulturális minisztérium évek óta felvállaltan támogatja a műsort, amiért nagyon hálásak vagyunk: ebből a támogatásból adhatjuk át a nyereményeket a gyerekeknek, ebből tudjuk fizetni az utazási és a szállásköltségeket, egyéb kiadásokat. Az idei évad a V4-országokból várja a tehetségeket, a tervünk azonban az – és ebben szintén mellénk állt a kulturális kormányzat –, hogy a háború sújtotta Ukrajnából érkező zenei tehetségek közül néhány kiemelkedő fiatal művészt idén közös produkcióval meghívjunk a műsorba.