Tizenöt év, tizenhat sorlemez, egy komolyzenei és egy népzenei átdolgozásokat tartalmazó album, megszámlálhatatlan koncert szerte a Kárpát-medencében, kitiltások és töretlen népszerűség, rendíthetetlen hazaszeretet és magyarságtudat – a nemzeti rockot játszó Kárpátia másfél évtizede hirdeti a nemzet egységét. Petrás Jánossal, a zenekar frontemberével beszélgettünk.

– A Kárpátiát egy időben gyakran emlegették jobbikos zenekarként, mivel többször felléptek a párt rendezvényein. Ön hová sorolja a zenekart?

– Az elmúlt 15 évben szinte minden interjúban fölmerült ez a téves vélekedés. Akkor most ismét hangsúlyozzuk, hogy nekünk soha semmilyen pártkötődésünk nem volt, egyikünknek sincs párttagsági igazolványa. Más kérdés, hogy annak örülünk, ha összecseng a mi patrióta elkötelezettségünkkel különböző pártok megnyilatkozása bizonyos kérdésekben. Évente közel 100 koncertünk van, ezek között csak egy-két olyan fellépés akadt, ami esetleg valamilyen politikai szervezethez köthető. A nagy, bejáratott, mainstream fesztiválokra nemigen hívnak minket, de nem is baj, hiszen így is egy évre előre tele van a koncertnaptárunk. A koncertjeink túlnyomó részét mi magunk szervezzük, így nem függünk másoktól, és szerencsére még a legsötétebb Gyurcsány-érában is nagyon sok sportcsarnok-igazgató, művelődésiház-vezető segített nekünk, szembemenve akár a helyi balliberális városvezetéssel. Nagyon sok kitűnő magyar ember van szerte a Kárpát-medencében.


– Ott tart most a zenekar, ahol 2003-ban eltervezte? Milyenek a szakmai visszajelzések?

– Sohasem próbáltunk a szakmának játszani, a közönségnek zenélünk. Egyesek azzal vádolnak minket, hogy felültünk ilyen vagy olyan politikai hullámra, de valójában fordítva van, a zenénkkel a magunk módján inkább mi formáltuk az emberek gondolkodását. Mindig igyekszünk aktuálisak lenni, azokról a témákról dalokat írni, amelyek éppen foglalkoztatnak minket, miközben a történelmünkről sem feledkezünk meg. Nem gondolkodtunk azon, hogy hol leszünk 15 év múlva, bár persze tervezgettük a szebb jövőt, mint minden normális ember. Mozgalmas volt ez a másfél évtized, hála Istennek mára nagyon sok minden megváltozott, számos várakozásunk teljesült, sok cél megvalósult mindabból, amit hirdettünk és hirdetünk ma is. Trianonról korábban beszélni sem illett, de ma már egyre közelebb vagyunk az álmok megvalósulásához. A határon túli magyarok visszakapták az őket megillető magyar állampolgárságot, ami lelki jóvátételt jelent, és örömmel látjuk, hogy a jelenlegi kormány határozottan kiáll értük, ahogy például a kárpátaljai magyarok védelmében blokkolja Ukrajna európai törekvéseit. Szurkolunk, hogy Magyarország továbbra se engedjen. A legjobb az lenne, ha az ukránok visszaadnák nekünk Kárpátalját, aztán mehetnek az EU-ba, a NATO-ba, vagy ahová akarnak. Nagyon reménykedünk benne, hogy a trianoni bilincs Kárpátalján fog megtörni.


– Ez a bilincs a zenekart is megköti, hiszen több elszakított országrészből ki van tiltva a Kárpátia.

– Délvidékről 2010-ben tiltottak ki minket határozatlan időre a szerbek, Kárpátaljára 3 éve nem juthatunk el, tavaly decemberben pedig a román állam által ellenem indított perben is megszületett a jogerős ítélet, három évre kitiltottak minket Erdélyből, mert egy 2014-es csíkszeredai koncerten azt mondtam, hogy Székelyföld nem Románia, és kifejtettem a véleményemet Trianonról. Így aztán megvan a legközelebbi székelyföldi fellépésünk időpontja: 2020. december 30. Többször megkaptuk egyébként az elszakított területeken is, hogy miért lázadunk Trianon ellen az ott élők nevében, amikor ők élnek ott, nem mi. Erre az a válaszom, hogy Erdély nem csak az erdélyieké, hanem a csonkaországi magyaroké és persze a többi elszakított országrészben élő magyaroké is – ahogy természetesen Csonka-Magyarország is minden magyaré. Én mindenhová hazamegyek, és ide is minden magyar hazajön. Minden magyar felelős minden magyarért, nincs köztünk különbség, egy nemzet vagyunk.


– Ezt ugyanakkor a világ nemigen akarja tudomásul venni, az európai politikai klíma nem kedvez a magyar ügynek…

– Alakul azért az is, ahogy nézem. Európa ébredezik. A tömeges migráció már nem csak kulturális nyomást jelent, hanem egész egyszerűen a fehér embert fenyegeti. Lehet, hogy ez súlyos kijelentés, de ha jó környezetvédőként a fehér orrszarvú kihalása miatt aggódunk, akkor ideje elkezdeni aggódni a fehér emberért is. Ennek látni már a jeleit, lassan fordul a szél a földrészünkön, jelentős részben a magyar, a lengyel és a cseh kormány határozott kiállásának köszönhetően. A magunk módján mi is igyekszünk hozzájárulni ehhez, ezért született meg tavaly egy különleges album Europica néven. Ez nem Kárpátia-sorlemez, hanem egy közös európai produkció angol nyelvre lefordított vagy inkább adaptált Kárpátia-dalokkal, az európai rockzenei színtér nagyjainak közreműködésével. A szövegek 98 százalékban lefedik a magyar eredetit, itt-ott kellett csak igazítani egy-egy szót, hogy minden európai nemzet százszázalékosan magáénak érezhesse a produkciót. Nem sok magyar zenekar mondhatja el, hogy a nemzetközi rockszakma olyan nagy neveivel dolgozhat együtt, mint az Iron Maidenben világsztárrá vált Blaze Bayley, a Judas Priestet is megjárt Tim Ripper Owens, a Rhapsody élén ismertté lett Fabio Lione, a Gamma Rayben is éneklő Ralf Scheepers vagy a lengyel Tomek Horytnica.


– A közreműködők mind magukénak érezték az üzenetet?

– Igen, maximálisan. A legelső levélben mindegyiküknek bemutatkoztunk, leírtuk, hogy patrióta szövegű dalokról van szó. A felkért művészek olyannyira azonosultak ezzel a gondolatisággal, hogy például Ralf Scheepers, aki először azt válaszolta, hogy épp turnén van, és ezért csak egy hónap múlva fog tudni foglalkozni a neki elküldött dallal, végül három nap múlva visszaküldte az általa felénekelt kész változatot. Blaze Bayley pedig az első versszakot prózában adta elő a dal elején. Minden felkért vendégénekes egy kicsit a maga képére formálta a dalainkat, hozzátettek azokhoz a saját egyéniségükből. Nem volt könnyű egyébként összehozni ezt a projektet, kétszer-háromszor már ott tartottunk, hogy hagyjuk a fenébe az egészet, olyan nehézkes időpontokat egyeztetni, mindent leszervezni. De szerencsére végigcsináltuk, és nagyon büszkék vagyunk az eredményre. Az sem titok, hogy szerencsés csillagállás esetén szeretnénk elkészíteni a folytatást is.


– Élőben látható lesz ez a produkció a neves külföldi művészekkel?

– Nagyon jó lenne, de erre sajnos tényleg kicsi az esély, annyira elfoglaltak mindannyian. Úgy volt, hogy a lengyel függetlenség centenáriumán Varsóban összehozzuk, de végül nem sikerült megszervezni. Azért egyszer, valamikor a távoli jövőben szeretnénk megvalósítani, ezzel is hitet téve a nemzetek Európája mellett.
 

Ágoston Balázs