Túlzások

Amerikában az önellátásra képtelen polgárok mellé az állam hivatalos gondviselőket jelöl ki, akik nemcsak védencük orvosi kezeléseiről hivatottak dönteni, de azok vagyona felett is rendelkeznek, illetve meghatározhatják, hogy a cselekvőképtelen ember kivel veheti fel a kapcsolatot. Jelenleg nagyjából 1,3 millióan élnek az USA-ban efféle gyámság alatt, a rendszerben gyakoriak a visszaélések – a Fontos vagy nekem című film erre mutat egy jellemző példát. A főszereplő Karen orvosi kapcsolatait kihasználva kifejezetten idős áldozatokra utazik, akiket először kórházba dug, majd elszeparálja őket a szeretteiktől, végül pedig megcsapolja a bankszámlájukat. Az üzlet egészen addig hibátlanul működik, amíg egy nap véletlenül nem az orosz maffia fejének az anyukáját cserkészi be. A Netflix produkciója kezdetben erőteljes képet fest a hézagos amerikai jogrendről és a gátlástalan kizsákmányolástól sem visszariadó kapitalista attitűdről, és az is üdítő, hogy messziről kerüli a politikai korrektséget: a sakktábla egyik felén egy aljas leszbikus nő és egy gyenge képességű fekete bíró, a másik oldalon egy gengszter és egy velejéig romlott öregasszony áll. A forgatókönyv a ponyvaízű fordulatok miatt azonban hamar komolyan vehetetlenné válik, és J Blakeson rendező sem elég tehetséges ahhoz, hogy egy Coen testvérek- vagy Martin McDonagh-féle fekete komédiát faragjon az alapanyagból. És bár Rosamund Pike már a Holtodiglanban is bizonyította, hogy zsigerből képes egyszerre vonzó és démoni női karaktereket megformálni, az alakításáért elnyert Golden Globe-díj talán túlzás az önismétlésért.